AZ ŐSKULTÚRÁK ISTENIDÉZŐ SZAVAI MAGYARUL
Ó-görög
Mottó: A Tudók történelmet írnak. A Felejtők „MITŐL-ÉGI-át”!
Az Emlékezők, mese-másokat.
Az ó-görög nyelv származása épp oly talányos – a megrögzött akadémikus gondolkodásnak - , mint például az etruszk. Vagy a kelta. Vagy akár a hun, avar, magyar. A szokásos elméleteknek számos - cáfolható kivétele miatt -, talán érdemes lenne átdolgozni a dogmákat. Azaz elfogadni azt, hogy nyelvet és kultúrát átadó népek, közel-távol egymást megértő, közös, ragozó nyelvet beszéltek Európa, Kis-Ázsia, Folyamköz, Egyiptom területén.
Nevezzük hun, magyar, úz, garagúz, palóc, székely, vagy hottentottának, lényegében mindegy.
Hogy milyen szerepük volt a történelem során, azt a mai ember szemszögéből - olykor tévesen –, tudjuk csak megítélni. De ugyan ilyen módon veszélyes lehet a valóság szempontjából akár az indogermán nyelvcsaládnak, vagy a ragozók egykori letűnt fényét a mai világunkra vetíteni, politikai tőkét kovácsolva belőle.
Amit nyerhetünk a tények megismerésének segítségével, az egy játék. Életjáték. Ha szabadon gondolkodunk, önálló döntéseket hozunk, számos tévedést elkövethetünk. Ám, minden hiba ellenére, csak nyerhetünk vele.
Olyan kulcsot találhatunk édes anyanyelvünkben, mely elvezet ősiségünk legnagyobb örökségéhez, a Kozmikus Önmagunkhoz.
Talán nem közkeletű, hogy a görög mitológia komplett kozmológiával kezd.
Az még inkább különös, hogy a világ keletkezését leíró szavak közt - amelyek az eredetileg, a mitológiába szőtt tulajon és személynevek - , megközelítőleg magyar hangzású, értelemmel, sőt tudománnyal felruházott piciny mondatok.
Úgy mint: Khaosz, a rendezetlen Ősállapot, nem más, mint a magyar KOSZ. Vegyesen minden szín, forma, energia…
Uranosz, ÚR-ANYA. Az osztatlan Isten. Kronosz, az Idő Ura, KORONÁS, ill. Dám, a CSODASZARVASFIÚ. Anax, az Ünő, nem más, mint ENÉH.
Hepaisztosz, a félisten, ki Zeusz és Héra gyermeke, APAJ.
Bőségesen három írásomban taglalom a mai szemmel figyelemreméltó, csillagászati, kozmológiai, atomfizikai ismeretek tárházát felvonultató és istennevekből létrejött történetek zömét: „Uranosz élete”, „Istenek Otthona”, valamint az „Istenek harca” néven.
Szinte nem találtam olyan HALHATATLAN ISTENNEVET, melynek eredetileg a görög „foglalkozása”, jelzői, feladatkörei, ne egyeztek volna, csupán a névből, magyar értelemmel kiolvasható értelmezéssel!
Ugyanezt nem tudtam mindenkor megtenni, az istenek halandó ivadékaival.
Álljon itt egy rövid szemelvény az említett írásból:
>> Kezdetben háromszoros, azaz, három szorosan összezárult Istennő uralkodott összezárva, ami előtt a világ lett. <<
( Ő - illetve isteni többessel-, Ők voltak mielőtt, a létezés és az élet megjelent volna. Létezés előtt, az alvó gondolat, benne az eljövendő világok álmaival. Az anyajogú világok Ősanyái. A Harmani, Három Mani, az ŐS HARMÓNIA, a sumér-magyar szeretetvallás, a maniceizmus egy istene, ez, más néven ez a Mén-ország, a „meny-ecskék” együtt, mint a VALÓDI ÉN.)
Belőle vált ki a KHAOSZ.
A KÁ-ős, az erő őskígyója. A hullámtermészet. Magyarul, AKI, aki van, KI-ES, a KÍ őse, szintúgy, őskígyó. Ez a „terület” a senki és semmi „földje”. A KÍ vibrációiból formálódik meg, a Magába Harapó Kígyó, létrejön, az ami elsőként valami, az ŐSFÖLD. Latin a mag szót, semen-nek( séma), sem-én-nek hívja. Neve, GAIA, a lat. GEO. Rovásírott jele a négyzet, mert ez a tér-természetének a megálmodott alapja. A négy őselem egysége.
Evezzünk most könnyed témák felé. Zeusz, az ŐS, ŐSZ, kit a mitológia szerint, gyermekkorában egy kecskévé változott nimfa, tejével táplált. Neve Amaltheia. Olvassuk: A MELL-TEJE táplálta Zeuszt.
Mellékesen, nem isteni történet, de gondolnak-e kedves olvasók, amikor Ikaroszról hallanak, hogy IKRÉNY, IKER gyermek egyike szárnyal az apjával, Daidalosszal, akiről úgy tűnik, kiderült, hogy nevelő apa, DAJKA apa.
De lássunk egy-két igazi, mitologikus lényt: Khiméra. Nem fajtatiszta állatszerű, keverék lény. A sorscsapások, büntetések, katasztrófák keverése, kimérése a feladatköre. Miért nem lehet a neve KIMÉRŐ?
Egyik kedvenc történetem, mely világhírű lett. A szörny neve: Baziliszkusz.
„ A pillantása és a lehelete is öl”. További olvasata egyértelműen a betegségekről, a bujaság következményeiről, mint sorscsapásról szól. Nem véletlen tehát, hogy neve a mai korunkban elhíresült, mint BACILLUS. Így elsőre, nem magyaros szó. De ha meglátjuk benne a szaporaságot, szaporítást jelző szótövet, a „BŐS-”, „BASZ”-ÉL-t, mindjárt érthetőbb. További érdekesség, hogy nem csak a terjedés módjáról - a cseppfertőzésről- közelség miatti terjedésről szól a „mese”, hanem a gyógymódokról is tudósít.
„Tükröt kell tartani eléje…”, nem más, mint a homeopátia alapja, a „hasonlót a hasonlóval” gyógyítás elve, mely köztudottan hatékony rezgésterápiás módszer.
Továbbá a szembenézés, a valóság megismerése, önismeret, önkontroll - mint immunerősítő -, antibakteriális módszer egyaránt hatásos.
Dionüszosz, aki a mámor és a világi örömök istene. Magyar névként ismert, GYENES, ill. GYÓN- szótövű településeink vannak. Persze, aki görbe utakon jár, az nekünk GYANus. Hajlamos a vétkezésre.
Kissé sikamlósabb témába is belevághatunk. Priaposz. Vidám, igencsak tréfás, mulatós és aprócska emberke. Termetes fallosszal…Igazi karikatúra figura.
Priapo- = APRO-APO, azaz TÖRPE. Aki „nagy bottal jár…”
Női párja, akivel egyfajta termékenységi jelképek, Baubó. Babó, Bubó, Baba. Egy arcvonásokkal ellátott vagina. Olykor vidáman lovagol egy disznón.
Külső hasonlóság miatt kaphatta a nevét a bab magjáról, vagy ki tudja, ama pajzán őseink éppen a női nemi szervről asszociáltak a babra.
Pegazus, a szárnyaló! Egy szimbolikus lény, melyben a ló forma - a természet gyönyörű és ösztönös ereje- száguld, aki mikor figyelmét a szellemre irányítja, felemelkedik a magasabb rendű valóságba. Pega- = VÉGE. Nyelv változásának törvénye szerint, P>V-re, Pegazus, a VÉGZŐS. Aki kijárta az Élet iskoláit. Ilyenformán a földi és égi tudományokat elsajátító ember jelképe is lehet.
A mitológiai mesék az alábbi példa szerint, történelmi eseményeket is jelképeznek. Fő hangsúly, a jel-kép szón van!
Perszeusz (azaz perzsa - parázs és úz) lefejezte a rettenetes Medúzát (méd-úz, ie. népcsoport) . Ám a Medúza véréből életre kél az előbbi Pegazus, akit a bölcs Athéné bűvös kantárjának (vö. kentaur-kantár szavakat) segítségével, Belerophontész, görög hős fékezett meg. Lássuk a korabeli politika tükrében:
A perzsa-úz népcsoport valószínűleg háborús cselekmény által, kiirtotta, lefejezte az ellenfél méd nép (Kis-Ázsia) vezéreit, de azok utódai, szintén nagy tudásra tettek szert, így újabb veszélyt jelentettek a térség hatalmi viszonyaiban.
Beleroppant, vagy Roppant Béla, görög hős –isteni segítséggel- győzedelmeskedett eme fiak felett, kik minden bizonnyal a kor mágusainak egyetemét járták ki PARIPA, görögül Paripposz városában.
Több városban folytak egyetemi, ill. Egyetemes Tudást adó oktatások, a ragozó nyelvű népek területein. Ebben sokoldalú képzést adtak, egy vagy több mesterségbéli mestervizsgát, valamint az egyetemes ismereteket, a Szellemi Megismerést tanították a paptanárok. A végzősök éppúgy jártasak voltak az asztrológiában, mint a csillagászatban, zenében, költészetben, de építészeti, hadi, politikai ismeretekben egyaránt.
Elsősorban lovas ( szkítákkal rokon, de nem feltétlenül nomád ) népek voltak, mind városuk, mind a népesség közös szimbóluma a ló.
Kentaur, jellegzetes mitológiai lény. Erős, bölcs, sokoldalú lények voltak. Csodálatosan zenéltek, énekeltek, de harcban is igen kiválóak, mégpedig híres-hírhedt nyilasok voltak. Az egyik szelíd kentaur Kheirón volt. (Van-e köze Kairó névhez? Jelenleg nem tudom.) Ha jelképként értékeljük őket, nem mások, mint az előbb említett mágusképző iskolák kiválóságai ők. Akik szinte egybeforrnak a lovaikkal, félelmetesen nyilazó katonák, de amellett, igen művelt, énekes, zenész, művész-mesteremberek is voltak.
Kentaur – KÁN-TOR, a szótag cseréjével TOR-KÁN-ok, más, ismertebb nevükön TÁRKÁNYOK voltak. A szóban él a szintén ragozó nyelvű találmány, a magyar bika értelmű szó, mint TÖRŐ (azaz taur, a spanyolban a toró, vagy Taurus csillagkép neve, vagy Minotaurus ).
Kán pedig a KÜNDÜ, KEND, KENDE változata, mint tündöklő, felséges. De más értelmezése szerint a KÁN végtelen mezőség, itt olyan, mint a hajós népeknek a tenger. Isteni végtelenséget és a kán hatalmát jelenítve meg a hasonlattal.
Minotaurusz meséje a labirintus szörnyéről szól. Az ösztön-ember megtestesítője, aki ember testben, bika, azaz törő fejjel él. Jelképe mindazoknak, kik az emberi szív helyett, a vad és erőszakos gondolkodásukat követik.
Kiveti, elzárja őket a világ. A többség félelme azonban egyre erősebb, áldozattal kedveskednek neki, majd a végén ő maga válik áldozattá.
Még számos egyéb értelmezést is rejt a Minotaurusz név. Mino- és Tor-, Törő. Ha a történet eredeti származását kutatjuk, elő kell venni a másik jelentéshalmazt. MENTOR. A vezető, a támogató, a támasz.
A ragozó nyelv TOREM-je teremtőt jelent.
MÉN jelent felsőbb, mennyei lényt is. Fordítható a szó „Égi Bika”-ként. Itt jön képbe, a sumér eredetű legenda, az Atrahazisz (Átruházás, Megőrzés eposza), mely az istenek és az emberek keveredéséből létrejövő lényekről is szól. Beavatott, nagy tudással rendelkező, de szaporodásképtelen emberi és állati (főként bikafejű) keveréklények születtek az istenfiak nászából. (Itt a Minotaurusz legendától eltérően, bölcsebb, félisteni lényekről írnak.) Őket egy külön szigetre (Kréta?) telepítették, hogy ne zavarják a földi emberek világát. Mivel félistenek voltak, rendkívüli élettartammal bírtak. Talán hozzánk legközelebbi történelmi időben, Thészeusz (Tesz, Teszi, Tesze) nevű ifjú végzett a legutolsóval is. Későbbi emberi nemesítést célzó, isteni eredetű beavatkozás teljes in-vitro beavatkozást ír le, hogy a két faj képességeit genetikai módszerrel, előnyösen egyesíthessék.
De Égi Bikának nevezték azt az isteni fegyvert is, mellyel sumér városokat olvasztottak porrá és üveggé. Itt a TÖR, bizony a törést, zúzást jelenti.
A labirintustól is félelmetesebb az ógörög alvilág. Persze, csak a ma embere számára. 4-5000 évvel ezelőtt az ember számára az élet is, a halál eseményei is megismerhetők, el- és megjátszhatók, istenek egyfajta szolgálatot végző hatalmasságok voltak.
Kharon, az Alvilág révésze, akinek fizetni kell. Az elhunyt léleknek át kell jutnia a Sztüx folyón, itt szedik az élete vámját. Sztüx, TAKS, TAKS-ony személynevünk, de még Paks városnév is erről a közös őstőről fakad, melyben a fizetnivalót taksálják, de tás-ka a taksa gyűjtésére való, a pász-ka is tartó, amibe ételt töltenek. De mit kap a révész?
(Közben figyeljünk egy kicsit a „révész” kettős értelmére, melyben réven átkelni és elrévülni, azaz megváltozott – emberként tekintve öntudatlan – tudatállapotba jutni jelentésű.)
Kharon (Kiró? Jelentése nem egyértelmű.) csónakjába beszálló léleknek pénzérmét kellett fizetségként átadni. Talán innen eredhet, az „utolsó garas” szólása, mert a temetési szokások szerint ismert volt a holttest szemének pénzérmével való lefedése, amit a révésznek szántak.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy a világ kincseitől, ragaszkodásoktól, vágyaktól az utazónak meg kellett szabadulni, mert e nélkül, holtan is, ezen a parton maradhat.
A három rétegű Alsó Világ fogadta a lelket. (Az Alsó Világ, nem azonos a keresztényi Pokol elképzeléssel. Egyszerűen nem az, ami a testi élet. )
Ura, vezetője Hadész, Hádész. Magyarul HADOS, HÓDAS, HADAS. Arvisuránk HADUR istenségnek írja.
1. Aszfadélosz. A bolyongó lelkek világa. Sűrű, fekete, ragadós. Legjobb hasonlat híján, a pokol tornáca. Magyarul értve, ASZFALT.
Kátrányosan ragadós. A kétségbeesettek, tompa tudatúak, vágyak által fogságban lévők helye.
2. Tartarosz. Kell-e magyarázni? Tart a rossz. Az elkárhozottak (de szép, beszédes szó ez is) helye.
3. Eliziumi mezők (ÉL-ÍZ-i Mező, IZIS, ÍZ-ISTEN-nő lakóhelye), az üdvözültek helye. Igen érdekes, hogy a Másvilág felosztásában mintha nem a lélek által megélt, egyfajta létállapotként jelölné a mitológia az Eliziumot, hanem túl a Földön, égben, de valódi lakhelyként. Ismét érdekesség, hogy Mezopotámiában (Mező-pót-hon) alakította ki az emberiség ennek az égi csodaországnak a földi pót változatát, Elizium néven, melyet a Biblia is említ. Mely területen a mezőkön „aszfadélosz” utak vannak. Itt egyértelműen kátránnyal portalanított, karbantartott utakról, bőségről, elégedettségről, jólétről beszélnek az iratok.
Poszeidon, a Tenger és a Villámlás istene. Érthető lenne magyarul? PÓSA, PACSA, PÉCS. Mind közös szótőre, POS- ra vezethető vissza.
Pos-vány, vizenyős, lápos terület, pösz-örög, csepereg az eső, pacs-ál, locsogtat, mind állóvízzel kapcsolatos szó, míg PIS= folydogáló víz, Pisa olaszul folyó, a Biblia édeni folyója Pison és Gihon, a kisgyerek pis-il. Poszeidon tehát a vizek istene. Ne felejtsük el, hogy az „Égi Vizek”, az Ősvíz és a földi tengerek istene is. Az Égi Vizekben (ÉTER, vagy ahogy a görög mondta: Aithér) teremtődik meg az elektromos energia, mellyel villámló szigonya lecsap.
Holo, mely görögül; egész. A magyar HALO, kereszt alakú, légköri tünemény, HÁLÓ, pedig háló, amely célja a hal-fogás. A kvantumfizika szerint minden, mindennel összefügg, tehát az egész, a holo, egyben hálózat is.
Külön alcímen kívánom bemutatni a későbbi, Kr.u. II. században íródott, szellemi megismerésből létrejött, görög nyelvű Gnosztikus Evangélium néhány kulcsmondatát, a ragozó nyelvünkkel értelmezve.
2007.07.06. ÍRNÁK
AZ ŐSKULTÚRÁK ISTENIDÉZŐ SZAVAI MAGYARUL
PISTIS SOPHIA
Szellemi Bölcsesség
A Pistis Sophia, a Kr.u. II. században keletkezett, Valentinus gyűjteményes munkája, a Gnosztikus Evangélium. Belső kinyilatkoztatás útján, szellemi tanításból született. Mintegy kiegészítője, magasabb osztálybeli folytatása, a bibliai Újszövetségnek. A világ teremtésének értelmét kutatja, benne még nagyobb szerepet kap az emberi lét, mely fokozatos fejlődése által, képes felfogni, átlátni, egységbe rendezni a belső és a külső Kozmosz működését.
Most néhány kulcsszó elemzése által közelítsünk az ősnyelv értelméhez.
Pistis Sophia (Pistis Szofia kiejtéssel). Fordítása Pist = szellem. Sophia = Bölcsesség. Szellemi Bölcsesség.
Korábbi írásomban utaltam arra, hogy a mágikus, ragozó nyelvet használó ember a világlátásában összetettebb volt a ma emberénél. Ezért a látszó valóságot, valamint a dolgok mögötti lényeget is egyaránt képes volt kifejezni szavaival. Ma, ha megnevezünk valamit, az csak vagy ez, vagy amaz. Legalábbis mindent megteszünk, hogy így lehessen. A kiemelkedő szellemi ismeretek birtokában lévők, tudatában voltak a szavak erejének. Nekik a Pist a világot átható szellem IS, valamint magyarul FÜST is! Sophia egyszerre Bölcsességet jelöl, de olvasata szerint A SZÓ FIA is. A magyarítás nem hogy elveszi az eredeti értelmezést, hanem kibővíti azt. Ne felejtsük, hogy „Kezdetben volt az Ige…” A Teremtő Szó, egyfajta rezgés, energia, amit a mai rezonanciáról szóló ismereteink segítségével kezdünk megérteni.
Pistis Sophia fogalommal jelölték a gnosztikus tanítványokat is. A régi nevüket elhagyták, hogy az új eszmerendszer helyet kaphasson a belső világukban. Úgy tartották a beavatottak, hogy a név egyben erő, a szó ereje. Az átalakulás neve transmutáció. Fordítása szerint, a lényegi, szellemi átváltozás. Mutáció a magyar megfelelőjével MUTAT, azaz a változását kinyilvánítja.
A Trans jelentése is többszörös. Utazó, átvitel. Amikor latin nyelven transcendens fogalomban együttesen szerepel, „túllépés, emelkedés” értelmű.
(Cendens szóban megtaláljuk a magyar CSEND szavunkat. Aki elcsendesedik, szen-dereg, csend-ereg. A szellemi megismerés kulcsa az elcsendesedés, az ego, a gondolatok kikapcsolása.)
Gnózis, a Szellemi Terv. (vö. gnózis, genezis szavakat) Minden létező, élő és szubsztancia egyaránt ennek alapján létezhet csak. Ez a Terv árasztja ki magából a Logoszt. Logosz pedig Isten (ön)ismerete. A feleszmélés. De mit olvas ki a magyar anyanyelvű ember a Logosz szóból?
Logosz, azaz LEGES. Légies. A Legesleg. A legnagyobb, a legkisebb, a legátfogóbb, a legelső, a legutolsó. A Határtalan Tudat. Megjelenését a mi világunkban kétféle prána teszi lehetővé. Az egyik az életműködéshez nélkülözhetetlen légzéskor a test funkcióit, a másik típusú prána a szellem megszabadulását szolgálja. Emlékeztetőül, hogy a különleges képességű lámák Tibet hegyei közt, vagy az indiai jógamesterek egyaránt a prána (ott is így hívják) felhasználásával, légző gyakorlatok segítségével végeznek el nem hétköznapi feladatokat.
Prána, magyarul PARÁNY. A kéklő égbolt hátterében, tűhegynyi nyüzsgő fénypontként észlelhető szabad szemmel is, ha nem fókuszáltan nézünk.
Az Evangélium központi alakjának neve Krisztosz Szoter, mely korabeli jelentése „felszabadító, megmentő”. Feladatköre jórészt egyezik a biblikus Krisztussal. Krisztus, KERESZTES. Szoter, a teremtő szóra emlékeztet, SZÓTÁR. Aki elhívott, aki megkapja az igazi – teremtő - nevét, megéli az átváltozását.
Teodorétosz írása része a tanításnak, a 4 elemről szól, mely létrehozza a látható világot. A négy elem itt szellemi energiát jelent. Együttesen alkotják meg a „Sztoikheia”-t = TÖKÉLY. A Teljesség. A Tökély elemei a Víz, a tiszta rendezettség, a Khaosz a rendezetlenség (magyarul nem lennénk messze, a KOSZ szóval), a Sötét és a Világos.
Két önálló gondolatforma, szellemi ember vágya teremti meg a Fényt, ami görögül Phosz (olv. Fósz), amelyet Krisztosznak hívnak. (Ez a Fénykereszt.)
A nagy filozófiai irányzatok kialakulása során az egyik neve a tökéletességet kereső sztoikusok voltak.
2007.07.07. Írnák
AZ ISTENEK OTTHONA
URAN, ki maga is az Ősanyából született, teremtő képességének, azaz gondolatainak, ötleteinek végéhez ért. Saját fia, Kronosz, Krisztus, aki megszakítja az ő teremtését, új alapot, irányt adva a létezésnek.
Minden az általános elvek szerint fog működni, míg világ a világ. Ami fent van, azonos ( elvű) azzal, ami lent van. Kicsi és nagy, egymás tükröződései.
Uranosz, azaz URAN teremtőképességének, az eljövendő rendszerúr, Kronosz, Koronás, vet véget. Uran, a legyőzött erő, megjövendölte: Kronoszt, ugyanúgy, saját fia által fogják letaszítani a trónjáról, miként azt, vele cselekedte. Nem szűntette meg létezését – hiszen a szellem halhatatlan-, csupán vezető feladatától szakította el. Minden rendszer eléri a termékenységének csúcsát, a változó világ kihívásainak egy merőben, azaz merőlegesen beköszöntő új korszaknak kell követnie.
Ez az elv, az öregedő galaxisokra és a földi korszakos változásokra egyaránt igaz. Az öregedés alól, testi, majd egyszer lelki mivoltunk sem kivétel. Azok, az újítók, akik a Földön is megjelentek, ezen elvek szerint éltek és haltak. Így történt, az utóbbi idők legnagyobb tanítójával Jézussal is. Földi pályafutásában, szembekerült a régi rendszerrel, megfosztotta a további „termékenységtől” úgy, hogy életét megkímélte. A zsidó vallás, ma is élő, jelentőségteljes tényező.
Őt pedig, az eljövendő korszak képviselői „szüntették” meg, legalábbis testi mivoltában. Lelkülete, - nem meglepő módon-, éppen az anyagi világ elsődlegességét hirdető, római kultúra által élhetett tovább, mégpedig annak szívében épült Vatikánban.
URAN egyik, a magyar őseredet szerint lényeges teremtménye, az óriáslény Anax, magyarul ÜNŐ, vagy ENÉH. A mindet magába fogadó őserő, a szülő, nemző anyatermészet mintája.
A másik, az Isten Ostora, Aszteriosz, aszteroida, = ASZTER, Istár, OSTOR, Oszter.
Később, még fontos kapcsolataik lesznek, a magyarság egykori, ill. mai feladataival.
Ősgesztáink szerint, a népünket a nagy vadász hírében álló, Nimrúdtól származtatjuk. Mit ír róla a mitológia?
ÚRAN-nak, az Idő Ura által leszakított „nemiszerve”, azaz gigantikus csillagkar formájú energiakarja, az Őstengerbe (ami még a teremtett világon kívül van) belezuhant, és a tenger habja megszülte gyermekét, a szépséges Aphroditét.
Magyarul; Nimrud = NEMZŐ RÚD. Nemzés által jöttek létre, a NEMESEK.
A szépséges teremtmény, a Neptunusz (Nafta, azaz hajtóanyag) vízéből, azaz ÍZ = Lélek, tengernyi lelkéből született idea, VAN-IS, Vén-Is, Vénusz, görögül Aphrodité, az APRÓD. Isteni szójátékkal „elaprózott”, ill. „Apa-rúd”, azaz Úr-Anya „hasonlatosságára” termett, értelmezést is kap.
Fontos, hogy szimbóluma a GYÖNGY, amelyet úgy ismerünk, hogy a lélek nemesedésének mintája. A parányi piszokból, megfelelő gondoskodás mellett, megfelelő helyen, a teremtés legnemesebb ékét, a gyöngyöt termeli meg, a kagyló jelképbe bújt emberi lélek.
Ha kozmikus párhuzamokat keresünk, az Uránból leszakadó rész, teremti meg a saját másolatát (ami éppen azonos fontosságú), tartalmazza mindazon eszményt, amit a szülő is hordoz. Gigantikus méretekben, ez a Természet eredete, a Csillagbölcsők evolúciójának (ÉVA-LUCI-ó, Éva és Luci- fér-fi) elindítója. Az Ősnap, Naprendszerré válásának pillanata. A Naprendszeren belül pedig, a bolygók, holdakat „nemzettek”.
Úranya korábbi nemzései között, a sokszor említett TITÁN-ok Kronosz, Atlasz, és Rhea, azaz RÉ, RHÉ. A ( kis ) istenek anyja, kinek férje, az ő testvére, Kronosz.
Isten teremti meg gyermekeit, kik szintén istenek, ők, nemzik a félisteni istenségeket. Előszörre, kissé bonyolult, de egyszerűsítsünk.
Isten, oszthatatlan és ( isteni és emberi fogalom szerint is ) örökkévaló. Ő teremti meg a dualitást, az Eget és a Földet. Az égi Föld, az változatlan marad, de körülötte az ÉG ősanyaggá és energiává hasad. Ezek már neveket kapnak, hiszen kiáramló erőiknek jellegzetességük van. Ezek az istenek, soha sem hagyják el otthonukat, a Mennyei Birodalmat, ezért Örökkévalók. Ő, ill. ŐK, a MINDENHATÓ-k.
Az elsők, a kiáradók, akik az Idő és a Fény gyermekei, a TEREMTŐ ISTENEK. A teremtővé válásnak ára van, mégpedig az Öröklét elvesztése, valamint a MÉN-országból való kiszakadás.
(Az Öröklét elvesztése, csak formális, hiszen a teremtéssel és az idővel kapcsolódik össze. Visszatalálás útjáról, Jézus, vagy Buddha élete egyaránt beszámol. Ha megszűnik a teremtés akarása, a vágy nélküli önátadó állapotban marad az Örökkévaló létérzése, az Ősszeretet. )
A teremtővé válás, létrehozza az ISTENIDŐ-t, a Teremtők, ebben léteznek, ők minden lélek szülői. Az emberi időszámítás szerint halhatatlanok.
Ők teremtik meg, az immáron sokadik mátrixot, a mitológia isteneit, élükön a főistennel (azaz valamennyinek az apjával) Zeusszal.
Titánok még, az
Ókeanosz = ÓCEÁN, (Óke-ana, vagy Ó-khi-ana. A legősibb erők a KI-erő „vize”. Az eperenciák teljessége. Erről, később. Érdekesség, hogy az angol nyelv megőrizte tisztán, az „oké” szavukban.)
Thetisz, a HETES. Számmisztika szerint, a Hetes, az újat teremtő erő.
Mnémoszüné = MENYASSZONY, a teremtő erőt befogadó titán,
Theia = az út, a folyamat, az élénk figyelem, a TAO. (Növénye a Tea.)
Hüperión, = hÜPER, =EPER, Eperion. Eper, mint a földet körülvevő folyam szerepel, a mitológiában. Ha kitekintünk a világűrbe, a Földet körülvevő folyót, egész másként értelmezzük. Egyszerre jelent egyfajta aurát a bolygó körül, de egyúttal, a Föld meghatározott pályáját, a Nap körül. Ebben a „folyóban” úszik a Föld. Az anyagi részecskék és gondolatformák egyaránt e folyó mintájára szerveződnek. (Jelenleg nem kívánok részleteiben a tér valós, hyperbólikus formájának elemzésébe belemenni, ami eper rajzolatú térgörbület.)
E folyó, az Ősóceánba, az EPERENCIÁS-tengerbe folyik bele, így a Föld, egyenrangú, tápláló része az óceánnak.
ÚR-ANYA, Uranosz erői a végletesség ősmintái, mind pozitív, mind negatív előjellel. (Legalábbis, a mi nézőpontunkból megítélve.)
Jellemzői, a hirtelen, robbanásszerű változás, ez az Ősrobbanás óta így van, minden mátrixában. Kísérői a fény és hangrobbanások. Így függ össze a villámlás, menydörgés, és Zeusz, mint a villámlás és minden istenség atyjának szerepköre egymással.
URANosz, A KEZDET LOGOSZA. Ő, a leg-, leg- leg-, a Leges, a leges legnagyobb, leges legszebb, leges legfélelmetesebb, leges legszeretetreméltóbb.
A LEGES erők a Légies erőkben fejeződnek ki leginkább, a mai korunkban.
Az uranoszi események, folyamatosan ismétlődnek az isteni világ minden szintjén, minden korban, a világon minden időben és helyen.
Az uranoszi erők további teremtésének leállításával, csupán egy meghatározott, maga eszméit anyaggá formáló, de véges, tehát zárt isteni világ jött létre. Isteni szinten véges, emberi mivoltunkhoz képes végtelen. E kettősség, nem paradoxon, ezáltal, törvényszerűségek, szabályszerűségek által működik és „fejlődik” a Világegyetem. A növekedés iránya, csak egyfelé, befelé, az egyé válás irányába lehetséges.
Az Uranyától, most már a kisebb istenségek veszik át a munkát, írja a mitológia. ELKEZDŐDIK A TEREMTÉS.
(Az evolúció, minden teremtményre érvényes szabály, mely a tökéletesedés felé tart. Evolúció = ÉVA, az isteni lényből kiszakított teremtmény, teremtőjével, ADÁM-mal, azaz az Idő Urával, a Tudásból, a Fény vezetésével, a LUCIFER, azaz a Fényhozó „férfival” kísérve, kilépnek a külső sötétségbe. A Tapasztalaton keresztül kívánva megtalálni, az isteni ideák alkalmazásának módszereit.)
Ettől a pillanattól, az Urán erő, túrán lesz. Turán, Turul, a teremtő fényének egyedüli forrása. Ő, az Ősforrás. A „hun” szócska, a Forrás Népét jelöli.
A külső világ, nem tartalmaz valódi Fényt. A kiáradó erők, a tökéletesedés útját járva, maguk válnak Fénnyé. Az itteni forrás fénye, sokkal haloványabb, mint a Krisztosz Logosz fényessége. A ragyogást, felváltja egy pislákoló őrláng, másolat fénye.
Mitológia gyönyörűen írja le ezt az állapotot. Az Istenek, az Olümposz hegyén élnek. Az Olümposzt elképzelhetjük tűzhányóként is, de ha nem vagyunk földhözragadtak, Fényhányónak is, mely az anyag előtti energia megjelenésének színtere. Olümposz = (O, ol, olaj, lümposz, lámpás) OLAJLÁMPÁS! Az isteni, teremtő színjátékot, csupán egy lámpás fényének körében élvezhetjük.
(Érdekességként, a Nagy Újító útja, az Olajfák Hegyére visz.)
Úranya helyett, most Zeusz, = ÖsSZ, Ősz, az összes ŐS, veszi át a hatalmat, a földön. Benne, úgy mint az Úranyában, minden véglet megtalálható. A legnagyobb romlottságtól, a legnagyszerűbb bűnbocsánatig, hatalomtól a gyengédségig, minden. Ettől a szinttől, már jól követhetők az isteni ténykedések, hiszen mi magunk is, ugyan azokat az eszméket éljük meg itt a földön, mint isteneink fenn az Olajlámpás hegyén. Csupán, hatóerőnk kevesebb. Sokkal inkább foglyai vagyunk, a teremtett időnek.
ŐSZ Isten és társai az emberi nézőpontból halhatatlanok. Ők nemzik, a félisteneket, (ember) kinek teste halandó, de lelke az istenekkel azonos értékű.
ŐS-nek, Zeusznak kedvenc időtöltése, a nemzés. Minden időben, minden formában, az ő isteni apasága hajtja az új, buja kalandok felé. Szegény öreg, nem is tehetett mást, hiszen ez az ő fő munkaköre. A kiáradás, teremtés. Kisbetűvel írom, mert ne felejtsük, az igazi Isten, már megteremtett minden létező formát, minden világban. Ő az, aki lélekkel termékenyíti meg a teremtett formákat!
ŐS képviseli az Életet, míg Isten a Létezést. Zeusz által élednek meg, fejeződnek ki, az isteni ideák. Egyesek, az utódok közül, a halhatatlanok közé emelkednek, míg mások elbuknak, mert a lelki, testi valóságban alkalmatlanok a továbbfejlődésre.
ŐS társa, Héra. A NŐI Lélek. Annak, minden erényével és szépségével. Ő ugyan olyan szélsőséges, mint a párja. Héra neve, egyben korszakosságot is jelöl, mint ÉRA, azaz rendszer, időszak. Héra szeszélyes mivolta miatt kiismerhetetlen, amint a korszak változik, úgy változik az ő igénye is, mint a divat. Ami egyikben erény volt, az a másikban szégyenletes. A divat világa, vagy a nemiség megélése is ilyen, korszakosan változó rendszer. Az válhat igazán sikeressé ezen a világon, aki megsejt valamit előre, Héra újabb szeszélyeiből. Az befutott festő (impresszionizmus), zenész (Beatles) stb…lesz.
ŐS és HÉRA gyermeke, aki apjára ütött, Héphaisztosz. Neve, jó csengésű magyar névre fordítható, annál inkább, mert természetre azonosak. Ismét jegyzem, hogy ha a név, kiejtés, elírás miatt hasonló, de tulajdonságaikban teljesen megegyeznek, nem két különböző istenségről, hanem azonosról beszélünk.
Héphaisztosz = Hepajos, azaz APAJ. A vitatott jellemű istenfiú, aki kivettetett az istenek közül. Valójában, itt a földön, ő képviseli az isteneket.
(Apaj-pusztán szokták tartani az igazi „ungarise vircsaft”-ot, magyaros virtuskodást. Mint látjuk, ez is isteni erény.)
Éra, kitaszította Apajt, mert nem tartotta őt sem szépnek, sem bölcsnek. Mintha a szülőkben lévő rossz tulajdonságok benne váltak volna egyértelművé. Születését eltagadta férje előtt, annyira nem ismerte fel fiában önmaga hibáit!
A gyermeket, két istennő mentette meg a tengerből, majd ők nevelték fel. Nevük: Thetisz, Tétis ( más kultúrkörben Thot , a Tudó), nevezzük tHET-Esnek, aki belép, az újat teremtő közé, a másik istennő Eurünome, akinek neve Erény és Örömként ejthető. Vagy épp, az erényesség öröme.
APAJ, tehát nem az istenek felső, hanem az emberiség szintjén, az alsó világban találta meg, két legnagyobb tanítóját, aki valójában egy.
Az erény teremtésének öröme.
APAJ, a kitagadott, a csúf, feleségül veszi az istenek java tulajdonságából összegyúrt Vénusz- Aphroditét. Lám, ott vagyunk, a Szépség és a Szörnyeteg meséjénél! A Szörny, vágyik a külső–belső tökéletességre, de csak egy eredendően tökéletes lélek képes meglátni benne, saját társát, a Szörny maszkja mögött. A Szépség, így szüli meg önmagát azokban a teremtményekben, akiknek képes megérinteni a lelkét.
Apaj és Vénusz teremtményeiket agyagból, a Föld anyagából formázzák, melyek nem képesek isten módján teremteni. Hiányzik belőlük, a halhatatlan lélek. Apaj, minden munkájában, ezentúl megjelenik a szépség.
Műremeket készít, olyannyira, hogy ismét elnyeri az istenek kegyét. Isteni ékszerek készítője, aki megcsinálja a Pandora szelencéjét, vagy ő készíti el Héliosz napszekerét is. ( Mitológia szerint, robot nőket készít, akik beszélni is tudnak, látszólag mindenben tökéletesek, de híján vannak az egyedüli értéknek, a léleknek. Pandora szelencéje annak a jelképe, minő ártalmat zúdíthat a földre, az öncélú, önző női energia.)
Apaj, tehát felkerül az Olajlámpák hegyére. Ám Érát védve, bajba kerül, mert szembeszegül apja akaratával, ezért ismét kivetik őt a földre.
Ekkor, eltörik a lába, és rosszul forr össze. Nem elég baja volt eddig is, most még csúnyán SÁNTÁN MARADT. Így jelenik meg, a földön, a SÁTÁN, némi félrehallás nyomán. Aranymankókat készít magának, ami nélkül nem képes meglenni. Számtalan, legyőzhetetlen fegyvert készít, az ékszerkészítés fenegyereke. A csodálatos robotnői, felülmúlhatatlanok. Mankói nem mások, mint a PÉNZ, HATALOM, SZEXUALITÁS.
Ez, a hepajos Apaj, csúnya, rosszkedvű, ingerlékeny. Azonban, zseniális alkotótehetség, gondolkodó, hiszen isteni eszmék éltetik. Ha jól belegondolunk, az emberiség történelme telis-tele van Apaj mintára „működő” tehetségekkel, képzőművészekkel mint Leonardó mester, a legcsodásabb szent képek festője, a kitűnően, hatékonyan kaszaboló gépek megálmodója, mint hadmérnök. Vagy Picasso, a sértődős, dührohamainak szünetében fantaszta, korszakalakító festő. Filozófusokkal, mint Néró, az őrült császár, vagy akár a zenész, költő, vallásreformer és fejezőművész, VIII. Henrik.
Apaj alkotásai, ősmintát adtak az emberiségnek, mert azóta is, azonos elvek szerint próbáljuk, ezt a világot látványosabbá, lakhatóvá tenni.
Ő készítette Vénusz csábító övét (szex), Harmónia nyakláncát (bűvölet).
Apaj, minden mellőzés ellenére, segít apján, az Ősön, mikor annak fejfájása támadt. A fájás oka, hogy a fejéből pattant ki Pallasz Athéné, a tudomány és a harc istennője. Nem gyermekként született, hanem úgy, ahogy az isteni gondolatoktól elvárható, készen, életrevalóan. Zeusz gondolata hozza létre a teremtést. Fájhatott is a feje tőle, hiszen az emancipált nő képét teremtette meg. Méltó társa lett a férfierőnek, úgy a küzdelem, valamint a tudomány terén.
Pallas, pallos, fallosz, férfias erőket sejtet. Athéne = ath-én, ÖT ÉN! Az ŐS álma, az anyagból kiemelkedő, férfias és nőies, Új Ember.
Egyben megalkotja a földi ember számára a kijáratot, amelyben az istenek hegyére, az Olümposzra eljuthatnak. A Négy Őserőt ismerő és alkalmazó lélek, egy magasabb rendszer egyenjogú tagjává válik. (Ezt jelképezi a piramis, amely négyoldalú alapra épül, az ötödik csúcsa az ÖTÉN, mely kiemelkedik a földi síkból.)
Az ÖTÉN eszköze a kitartás, az erő és a tudomány, kellő arányú keveréke.
Leonardo Da Vinci megfogalmazásában, az ötszög, a kör védettségében, a kitárulkozó ember, az önmagát felismerő lélek, az istenek ajándéka.
APAJ- Hepaisztosz, mindig különc marad. Élvezi, a Levegő elem nyújtotta szabadságát. Bolondos, olykor karikatúra figurája az isteneknek (azaz, a különböző lelki megnyilvánulásoknak), vonzza az ismeretlen, a kaland, de benne a kiegyenlítés és az egyesítés is. Az „istenekkel parolázik”, de az emberek közt (bennük ) él. Szabadságáért, mindenek felett, lelkesül.
Az uránoszi út, a létezés és élet minden szintjén, a változás, a felelősség, az ARÁNY-ARANYÚTJA.
Ez, az ezoterikus út végcélja!
Más, új értelmet nyer Jézus egyik kijelentése: … mivel nem vagy sem meleg, sem hideg, kiköplek a számból! (Apokrif iratok)
Az egyik, test szerinti értelme jól ismert. Dönteni kell, minden élethelyzetben. Aki erre képtelen, az nem ÉL, a teremtés, sorsformáló erejével. De aki már feladta vágyait? Az eljut a következő sík, ellenkező jelű értelméhez:
Visszakerülsz Istenhez, a valódi létezésedbe. Ezáltal a semlegességbe jutsz, így kimaradsz az életből, kilöklek a teremtésből!
Minden teremtménynek adva van neve, száma, csupán az
Örökkévaló szám-talan.
2006. 02. 03.
AZ URANOSZ ÉLETE
Kezdetben háromszoros, azaz, három szorosan összezárult Istennő uralkodott, összezárva, ami előtt, a világ lett.
( Ő - illetve isteni többessel-, Ők voltak mielőtt, a létezés és az élet megjelent volna. Létezés előtt, az alvó gondolat, benne, az eljövendő világok álmaival. Az anyajogú világok Ősanyái. A Harmani, Három Mani, az ŐS HARMÓNIA, a sumér-magyar szeretetvallás, a maniceizmus egy istene, ez, más néven ez a Mén-ország, a „meny-ecskék” együtt, mint a VALÓDI ÉN.)
Belőle vált ki a KHAOSZ. ( A „kosz.”)
A KÁ-ős, az erő őskígyója. A hullámtermészet. Magyarul, AKI, aki van, KI-ES, a KÍ őse, szintúgy, őskígyó. Ez a „terület” a senki és semmi „földje”. A KÍ vibrációiból formálódik meg, a Magába Harapó Kígyó, létrejön, az ami elsőként valami, az ŐSFÖLD. Latin a mag szót, semen-nek( séma), sem-én-nek hívja. Neve, GAIA, a lat. GEO. Rovásírott jele a négyzet, mert ez a tér-természetének a megálmodott alapja. A négy őselem egysége.
ŐSFÖLD, Geo, Gaia magyarul GÁLYA. Ez, az égi gálya, a mitológia szerint folyamatosan vándorol, benne vannak az egek és a minden földek is. Leginkább, egy éterikus (ÉT-erő, táperő.) gőz lehetett. Nem volt sem éj, sem nappal, hiszen mind egy helyen –a gondolat Gondolán utaztak. Nem véletlen, a magyarság vonzódása a gólyához, mert a formai hasonlóság mellett, csaknem keresztül szeli az egész ismert világot, vándorlásai során. Nem egy mitológiai részlet, egy madár által szállított Földről ( kéménybe, azaz egy kozmikus energia kürtőbe dobott kezdemény, mint csecsemő motívum) beszél. Mindenség, a MINDEN ettől VAN. ÉN, AKI VAGYOK, ÉN, AKI VÁGY-OK VAGYOK.
GÁLYA megszüli önmagából az EGEK-et. Ez az első szűzi fogantatástörténet, a mitológiában. Valójában minden és mindenki követi ezt az elvet, mely szerint, az elöregedő régi rend, saját magából teremti meg, a megújulás erejét. A Föld-lét, megteremti a saját „fölét”, feles-legét. Ebből a feleslegből származik a ma ismert, és még meg nem ismert Teljesség. Itt, a földön, a gyümölcsérlelés, maghozás az ősi szimbólum megfelelője.
Mitológia, valamint a Biblia, Védák egyazon történetet mesélnek el, a kultúrákhoz hozzáidomulva. Kettéválik az Ősföld „vize” égi, illetve földi vizekké. Az ÉG-ÓCEÁN, maga az URANOSZ, teremti meg, a létezés pilléreit. Uranosz, itt, a legősibb mitológiai magban, nem a mai bolygó, hanem az életet, a testi – formai megjelenítést szülő időtlenség. ÚR – ANYA –ŐS. Megjelenik benne a kettősség, de nem válik ki belőle. Szintén szűznemzéssel szüli meg, a három, legősibb óriást, Ó-RÁ-t, Ős-Rét. Már, félig emberszerű lények voltak.
Az Ős-Föld, az arány ARANYa, a mesebeli Aranypalota. ÚR-ANYA, a Fény elindítója, az URÁN, a szikrázó Gyémántpalota. Egymásban ismerhették fel ön nön mag juk at.
Három óriás, mint Forma, nem lehetett meg, az őt teremtő Idea nélkül. Mint a tyúk és a tojás. Nem lehet az örökkévaló dilemmát megoldani, csak az isteni kettősségből kap a történet értelmezést. E kettő alkotta egészet, amint egy elválaszthatatlan köldökzsinór, egybe köt.
Ha az IDEA változik, kihat a FORMÁRA, és ugyanígy visszahat a Forma, az Ideára.
1. BRIARERÓSZ, magyarul RÁ, RÁ-RÓ, (aBRÁ-RE-RÓSZ) aki ABRA(H)AM, aki Isten hasonlatosságára, „ábrázolat”-jára teremtetett. RÁ, minden égitestek, Napistenek ősatyja!
Ráró, az erő. Az erő létrehozza, az első típusú mozgást, a tengely irányú mozgást, más néven a perdületet. Forma és tulajdonság kettőse. Ez Isten első képmása. A teremtő kép-zelet képzelete, az Ősatya. Ennek a mozgásnak lekép-zése miatt, minden ősvallást tisztelő kultúrában, a köröző madarak az Ősatya állatai, megjelenítői voltak. ( A perdület változásaival, atomi szinten is, végtelen információ rögzíthető. Perdületek visszaolvasásakor, majd a technika is képes lesz egyszer, az isteni teremtés könyvtárait megnyitani. Addig, meg kell elégednünk, elménknek ez irányú képességeivel.)
Mai gondolkodásunk szerint, a felfoghatatlannal határos, hogy az isteni mozgásforma, isteni geometria, isteni erőt hív létre! A madarak röpte, a csoportos körtáncok, kőkörök, hurrikánok, mind a tapasztalat szintjén felfogható őserő fel- és előidézői is!
A forma, - ami forr, forog, forrong-, nem válhat el az őt létrehozó eszmétől.
2. GÜÉSZ, magyarul :GŐZ. GÁZ. Az áramlás ereje. A kifelé ható nyomó, toló, hajóerőként. A GYŐ- GYŰ- kezdetű szavainkban jelenik meg, de a gyüvés-menés, de még a gye-rmek szóban, a GYE-,aki kitör, kiáramlik az anyai ölből.
A GŐZ ereje létrehozta a táguló mozgás ideáját. A mozgás, csak síkban, vagy térben történhet. A kitágulás és a forgáserő TÉRTEREMTŐ, az első lehetőség, hogy a létezés elindulhasson a tér, a teremtés mindenhatósága kalandjának útján. A gőz, gáz is az Ős-Föld szülötte. Bennük, éppúgy megtalálható mindaz, ami a „szülőben” adott volt. Az isteni hármasságot, egy új mitológiai óriás szimbolizálja.
3. KOTTOSZ, aki az erők közötti oldhatatlan kapcsolat, két- tős-, kettéosztó, két-ő azÚT, az idea és az erő között; a TAO, TE és Ő, szépen, röviden: T E. Minden elválásban meglévő örök kapocs. A duális világ egybentartó tudása.
Az ÚR-ANYA mozgása termékenyítette meg, a Földanyát, ESŐT BOCSÁTVA A FÖLDRE, ez nem más, mint HARMAT-ot bocsájtott a földre. Azaz, a HÁRMAT, a Szent Háromság erejét, mint saját lélekmagvát. Kitágulás lehűlés, lecsapódás, a mi világunkból is oly ismertek. Ez a harmat, kiválás lett az anyagi világban létrejövő Ősrobbanás-ból, a csillagteremtő anyagködök létrehozója.
GÁLYA is teremtett tovább, de egyre kevesebbet. ÚR-ANYA, mint másodvonalas teremtő, egyre sokoldalúbb formát és gondolatot szült meg. Így jelentek meg, a kozmológiában jártasok számára ismert formagazdagság, az Univerzumban. Tekintve, hogy szülésről, szűznemzésről van szó, a világ, mint egész, nőnemű lény teremtménye. Így az EGY Univerzum, Puniverzum.
(Ha hódolunk a Napnak, az ő férfias teremtő erejének, néha emlékezzünk meg az igazi teremtő Anyaháromságról is. A magyarság spirituális ismeretében mélyen őrzött tudásból született itt, hazánkra jellemzően a Nagyboldogasszony tisztelete. Később, egybemosódott a keresztényi Szűzanya tiszteletével. Valójában sokszorosan ismétlődő teremtéstörténet, hogy az ÚJ létrehozói, csak szűzen, az Ősegytől fogantatnak.)
Mind a megtermékenyítéstől fogantak, mint a szűznemzett teremtmények, egyidejűleg részt vesznek a további teremtésben. Valójában, mind az Ősegyből formáznak gömbhalmazokat, kozmikus ködöket, energiafaló fekete lyukakat, szétrobbanó és születő, kettő, négykarú óriágalaxisokat. ( Magyarul, gal-alak-sis= sas alakú Föld. A magyar legendárium, az Arvisura, SIS-Tóremeknek nevezi, a kétkarú galaxisokat.).Ahogy a mitológia írja, ők szintén Teremtők.
URÁN, aki még ekkor nem volt túrán, még Istenidőben létezett, addig, míg Aranyanyával házasodván, ( a NŐ, = ÜNŐ) megszületik az Új Elhozója, a Fény Fia, a kiáramlás, akinek sziporkázó csillagkarjai életteremtő agancsokként meggyújtották a FÉNYt, az isteni LÉT-ből, ÉLET lett. Ő tetemtette meg az IDŐt. Megszületett KORONÁS, az égi CSODASZARVAS.
( Magyar mitológiában , a DÁM, azaz ADAM, más mitológiában: BRAHMA, ill. ABRAM, mint az isteni ÉN-em ÁBRÁja. Elgondolkodtatók azok a szavak, melyet egykori Tanító mondott magáról, azaz, MAGjáról:
„Én és az Atya egyek vagyunk…” ) A Fényből való az életteremtés.
Nem a magban, a Paradicsomban, ahol, egy Éden - EDÉNyben - ahogy Isten mondja-, él PÁR A DICSŐM-ben, ( a Teremtő DOM-ban) a DICS- FÉNYemben. Dicsőséget, csak kívül lehet megszerezni tanulás útján,– ismét.
És elindult TURÁN.
KRONOSZ születése, isteni szükségszerűség. Neve, magyar olvasattal:
KORONÁS. Szimbóluma, a kettős keresztel lezárt, abroncskorona, mely egy példánya a magyarok ősi jussa. Isten formájának ABRA-ja. A forma és az isteni idea együtt jár, ezért, amíg itt a teremtés koronája, minden esetben a bennünk lévő LÉTEZÉSt kell, az egó-nak letörni, mikor nem a magunk, hanem mások életét kívánjuk beteljesíteni.
Ezáltal, a valódi hittel és a legmagasztosabb Tudással szembe szegülünk. Ezért vagyunk ilyen elégedetlenek, letörtek, mert nem a Fény hozását cselekedjük, hanem a Fényt űzők nyomdokaiba lépünk. Pedig ettől válna országunk hazává, hozó-vá!
KORONÁS – KRONOSZ, az IDŐ-vel együtt, az Őstulajdonságok másait teremti meg. C. Jung, archetípusoknak nevezte őket.
BRONTÉSZ , a Menydörgés ARGÉSZ , Ragyogás SZTEROPÉSZ a Villám.
Mit is jelölnek? Kirobbanás, fényesség, erők közötti feszültség. Férfias, azaz jang erejű, kiáradó világteremtésről szól, ez a Teremtéstörténet.
α BRONTÉSZ =.ABRONCS, aBRÁN-TESZ, aBRONT-Isten. Jelleme, a MENNYDÖRGÉS, ill. a menny-GÖRGÉS, a gördülés. Az Ősegy perdülete és az Idő görgése, teremti meg a Kozmosz idejét. A térben való elmozdulás az első mozgássorozat e kettőből alakuló, csaknem körré visszazáródó, belső tengelye körül is spirálosan forgó (képzeljünk el, egy felfújt belsőgumit, amelynek kerülete mentén is halad a hullám, de egyidejűleg a köpenyt alkotó körfelületén is) spirált alakít ki. Ezt hullám gyűrűnek, Tórusz - nak, Taurusznak észleljük. Ez a lökéshullám, mely a gravitáció tényleges irányára mindig merőleges, az Égi(égő) Bika. (Emlékezzünk, az atomkísérletek képeire.)
Magyarul, a mitológiai Taurusz, nem más, mint Toró, az Ős-Törő, azaz bika.
Ez a forma jelenik meg, a nyugvó vízfelületen, amikor egy vízcsepp megbontja a rendet, hullámjelenségként terjedve tova.
β ISTAR, OSTOR, aSZTAR = SZTEROPÉSZ, a Villám istene. Később, látni fogjuk, hogy ZEUSZ lesz, a villámok ura.
A villám, az erők közötti kiegyenlítésre tör, ha az egymásnak, ill. egymással szembeni feszülés, eléri a kritikus értéket. Ez, mint elekromosság ismert, napjainkban. ISTEN OSTORA, minden kultúrában a pusztítás istene, aki a nagy megújító. Keleti megfelelője, Síva, a magyar sivatag szó eredője, akit az új elhozásának bátor tettéért tiszteltek.
γ ÁRGUS=ARGÉSZ, Árgyélus, ÁRKUS király néven ismerjük, a népmese-kozmológiánkból. Aki áthatolóan figyel, az isteni Árgus szemmel tekint.
A Fény fia, így a tevékenységétől, a RAGYOGÁS-tól kapta nevét, mint RA, kinek nevében uralkodtak a földön, az Istenkirályok.
Ragyogás szavunkban benne, a RA és az Ősföld, GyA-lya, RAGYA, egy fénylő göb. A ragyogást, szabad szemmel is megfigyelhetjük, nappal a természetben, mint mikro-méretű, anyagtalan, áttetsző göbök tánca, az ég kékjének hátterében.
Ez, a mi Napunk ajándéka, mint semleges fényrészecske.
A kirobbanást, a semleges fény köti egyetlen egységgé. Tulajdonsága ugyan az, mint az Ősegyben, a kettős-nek, a TE-nek. A FÉNY = TE.
Térjünk vissza, a kozmológiát feltáró mitológiához.
TURÁN, illetve KORONÁS számtalan teremtménynek ad otthont. Minden, amiről ez a történet szól, a ma már technikánk által látható Világegyetemre is vonatkoznak.
(Világ, azaz a FÉNY iskolája, az EGYETLEN FÉNY tapasztalása.)
Megteremti, a KÜKLOPSZOKat, amelyek egyszemű óriások voltak (Vannak még ma is, mint bármelyik más, teremtő erő.)
KÜKLOPSZ, az isteni szójáték. Jelent, KALAPÁCSot, valamint, LAPOS- KÉK-et, de, jelent egyúttal a KÍ-erő által KILÖKŐT, pontosabban, az egyszemű KIKÖPŐk. Földi hasonmásai a tűzhányók.
Mitológia szerint, ők, az Ég kovácsmesterei. Nem mást jelent, hogy a kozmikus gázfelhőket egybe kalapálják, hevítik, lehűtik, hogy az anyag, újabb tulajdonságokra tegyen szert. Üres középpontú – egyszemű- gázködök, a galaxisok bölcsői.
Az ő munkájuk hatalmas hanggal jár, ezért az istenek, a külső szélekre űzik őket.
Rádiócsillagászat, a hangok feltérképezésével, megtalálta már ezeket a csillagbölcsőket. Valóban, a csillagrendszerektől távol, a periférián helyezkednek el.
Kronosz - KERESZTES, életet ad FÚRIÁKNAK, azaz örvényeknek, FÚRÓK-nak, amelyek szivornyái világokat szippantanak magukba, mint az utcai lefolyók teszik azt, egy kiadós zápor után. Csillagászok szintén „hallják” a halódó galaxisok sikolyait. A teremtés nem bezárult folyamat, hanem ritmusos lélekzése a Mindenségnek..
GIGÁSZOK, azaz GIGÁnak, NYELŐCSÖvek, ezek, kozmikus „ajtók” melyek csőszerűen kötik össze, a GÁLYA típusú Ősföldeket.
(Íme, itt a CSILLAGKAPU.)
És itt vannak, a szép nevű ERINÜSZök, azaz ERÉNYESEK. Fotókon jól felismerhetőek, a gömbhalmazok, melyek milliárd csillagból álnak, közepén, kissé a testtől távolabb, hatalmas ÖV-vel. Bolygórendszerünk is képviseli az ERÉNYESEKET, melyek por és gázfelhőkkel övezettek, dísznek pedig holdakból álló gyöngysort viselnek.
A BOSZÚ, akinek nem kell a nevét magyarázni, aki a BOSZORKÁK névadója. Bizonyára, ők a - mai névvel illetve- KVAZÁROK, vagy SZUPERNOVÁK..
Ők, hatalmas napok, melyek roppant gyorsan kisugározzák fényüket, majd hirtelen óriásira felfúvódva, egyszerre szétrobbannak. Fölégetik környezetüket, eltörölve az addigi szerveződéseket, létformákat. Szétrobbanó por és gázfelhői, szintén ismeretesek, középen hatalmas tisztást hagynak, a robbanás helyén s a közép magjaként, ott csücsül egy kis sötét, hideg hallgatag salak, szupersűrű tömör, fénytelen mag marad. Különleges helyzet volt mindig az emberiség történetében, mikor szabad szemmel is megfigyelhetők voltak.
Ma, gyorsan pörgő magjuk, álmukban egy-egy, bip-bip jelet küld a világba.
Innen, a „vasorrú bába” kifejezés, a magyar népmesékben, aki el akarta nyelni a fiatalokat, de végül ő sült meg, a saját kemencéjében.
Az ógörög eposzok megnevezik azt a térrészeket, amelyek a csillagbölcsőket hordozzák.
Bármily megdöbbentő, hogy ismert nevek, helyek, események kerülnek látóterünkbe, ne veszítsük el azt a fonalat, amelyet a mitológia korában élő ember, vagy isten? helyezett el: hogy a forma és a tulajdonság elválaszthatatlan egység.
Amely földrajzi hely, esemény, teremtmény, alkotás, népszokás, mese stb. magán viseli az Örökkévaló kézjegyét, vele analóg, úgy a teremtést ismerő szót alkalmazó nép, praktikusan hasonlóan nevezett el dolgokat.
Ha belegondolunk, alig lett vége a földön, az újra felosztásnak, azaz a gyarmatosításnak. Az ősi népek hagyatékára, rátelepedtek az újak. Lett New-York, Új- Fullandia, Új- Kaledónia, New- Zéland, de néhány nevet, nem voltak képesek megváltoztatni. Rendeltetése van Honolulu-nak, Egyiptomnak, Szíriának, Ararátnak, Tabor-hegynek, de éppúgy fontos, a Székelyföld, Dobogókő, Körös, Pannonhalma, Tápiószele, Apajpuszta… Nem csak nekünk, magyaroknak, hanem kozmológiai kapcsolatuk miatt, valamennyi bolygólakónak. De erről, később, bővebben.
A KIKÖPŐK kikötőit, mind csillagszülő helyeknek tartják. Ezek, a mozgás törvényeit követve, vándorolnak.
Ennek, analóg, a galaxisoknak is volt saját küklopsza, de a naprendszereknek is kellett, hogy legyen. Itt, azonban, megszakad a teremtők sora. Most, a teremtmények veszik magukra a hasonló feladatokat, az alsóbb világokban.
Míg Isten számára ez játék, a halandók számára munka.
Először TRÁKIÁBAN, majd KRÉTÁN, majd LÜKIÁ-ba,végül SZICILIÁBA jutott el a Világbölcső.
Trákia, , terra-ki, trá ki a, - bocs, de finoman latrinának mondanám-, vagy LERAKÓ helyen volt, ahol a Küklopsz magába olvasztotta, kiköpte, mint ahogy a szív, visszaszivattyúzza az elhasznált vért, majd egy felfrissülő körbe kényszeríti azt.
Krétán, KÜR-TŐN jutott Lükiába, LUKJÁ-ba, abba a bizonyos furmányos vezetékbe, míg elért Szicilia-SZÉKELIA területére. A székely= SZÉKHELY.
SZÉKELYEK - MINDEN NÉPEK KÖZÖTT - A KOZMOSZ SZÍVÉT KÉPVISELIK.
MÉG MINDIG NEM ISMERJÜK FEL, HOGY SZÍVBETEGEK VAGYUNK?
A mennyei ODÜSSZEUSZ, maga ZEUSZ, AZ OLIMPOSZ csúcsán, valójában félisten volt. Mint test, úgy ő is halandó, de mint lélek, az isteni hallhatatlanság birtokosa. Az ő sokszoros átváltozása, csalfasága, hibái és erényei, a fizikai megjelenések sorozatán, át, a mai napig is folyik. Az odüsszeia magvát, valamennyien hordozzuk. Ez a Föld-iskola, az isteni ideák kipróbálásának színtere. Zeusz, vagy valamely más, emberarcú isten életét éljük.
Zeusz, magyarul ODUSZ SZES, AD OSZ SZES, = ÖSSZEAD. Röv.: ŐSZ!
ŐSZ, aki begyűjti az egész éves termény-tapasztalatot, benne a tavasz minden múzsája, szerelme, növekedése, a nyár virágos illata, esők íze. Az Ősz, mint gyümölcsöt érlelő bölcs, mindezt a magvaiba zárja. Felkészül, hogy halandó lénye levetése árán, egy újabb tavaszba, létezésének kortalan csíráit beletöltse.
Bizony, még sok magyar vonatkozása is van, az Ősznek.
Odi- usszes, ADA, ADY-ÖSSZES, hiszen benne is az isten és a félisten harcolt, a gyarló embertesttel.
Néma „H”-val, HOD-össz, azaz HODOS, ODOS, de hódítás is az Ős –Ősz tettei közt van. Érthető, hogy Robin Hood történetét, miért filmezik mesélik, évszázadok óta. Mert tartalmaz egyet, a teremtés tiszta, ősi mintáiból. Ezért, bár Odüsszeusz, mint ember meghalt, de mint kultúrkincs, megmaradt.
ÚR-ANYA, az ÉG, az apja a TITÁN-ok-nak, mókás, de TAN–TI-k, nagynénikék - de TI TANítók is-, egyéb óriásoknak, de számtalan (formátlan) torzszülöttnek is.
Ez utóbbiak SZÁMKIVETETTEK lettek, mint akinek se szeri, se száma. A formához nem kötődő isteni gondolatmorzsákat, a teremtőjük sem tartotta őket létben, mert a SZÁJ kivetette, a következő teremtő sík tápanyagává téve azokat.
Aki – ami a létezés alappillérét hordja, annak SZÁMA fel van jegyezve!
Gálya, megbízta a legkisebb TITÁNT, (legkisebb fiú motívum) Kronosz- ADAM-ot, a hogy győzze le apját, mert az öreg, már csak úgy össze-vissza teremtget mindenfélét. Valószínüleg belefáradt a munkájába, s egyre több selejtett gyártott – utal rá, a mitológia. Meg kellett zabolázni a létezés korlátlanságát. És, ADAM, a DÁM, más néven a Csodaszarvas, átvette a dolgok irányítását, mégpedig, hogy apja nemzőszervét leszakította, és azt a tengerbe vetette. Tette ezt, előre megfontolt szándékból, mégpedig egy kősarlóval. ( jujj..)
Fordítom: a központi mag, GÁLYA, pont olyan, mint egy atommag, vagy egy atoll-sziget, mely körül, egy tisztás található. Ez, az erőóceán része. Egy hullámtér. Ebben a térben születtek a közös, ég-föld gyermekek, majd ők is elsodródtak, vagy az ég, vagy a föld felé. Az ég, Úranya önmagában, sokszor teremtett, de nem vált mind olyan egybefüggővé , mint egy szigetgyűrű, hanem, bizonytalan pályák voltak.
A kis Titán, mikor a pályára állt, kitört apja apálya.
A benne lévő sűrűbb anyag gravitációja leszakította, a középpont felé még kikandikáló, energiatölcsért.
Ez, még tovább létezett, míg a „Fúria” lendületben volt. Az éter-óceánba ( Óperenciás–tenger) érve, abból úgy tépett fel energiát, mint ahogy ma a tornádók teszik a tengervízzel.
A kősarló, vagy kasza, mindig motívuma volt, a múlandó időnek. ( A Halál , a kaszával.)
A kasztrálás, voltaképp, a kaszálás szóból ered. Az ÚR-ANYJA, megjósolta, hogy az IDŐ urává előlépett KRISZTOSZ, KERESZTES is épp úgy végzi majd, mint az apja. Az ő hatalmát is, a saját fia ( ltsd. Róma )fogja megdönteni.
Ennek az eseménynek a hatására alakult az első, beteljesedett forma és sors, mely megteremtette a TELJ-ÚT-at. Fejlődés, növekedés, teremtés, hanyatlás, leáldozás, mind legősibb isteni törvény. Belőle születik, a VÁLTOZÁS.
ADAM KODMON néven is említik, Kronoszt.
A DÁM ködmöne, nem más, mint egy aura. Ez, hasonló a dámszarvas pettyezett bundájához. Ezen a ködmönön kigyúltak az ég lámpásai, tehát Ő, AKI helyüket megadta, az éter óceánja pedig, ezeken a „feljegyzett” helyeken, csillagokat hozott létre. Előbb a gondolat aurája születik, majd, a forma.
Magyar népviselet fontos része volt a KÖDMÖN, amely, legősibb szakrális motívumaival, a teremtést , az időt, és ezek urát ábrázolták.
Jelek > formák > tulajdonságok, = vibrációk. Ködmön, képtelefon, a Teremtőhöz.
DÁM, ADAM, DAMASEK, KORONÁS, KERESZTES, KRISZTUS, ÁGANCSOS, CSODASZARVAS, KÖRÖS, KÖRPÁNT, KÁR-PÁT (körpánt) Mind egyetlen urat tisztel, az igazi NEVE az ÉLETTEREMTŐ és MEGTARTÓ Istennek.
A jóslat szerint, a SZŰZ, isteni vérből ( öregedő ÚRANYÁTÓL) ISTENFIAT nemz. Ő, AZ IDŐ ÉS A FÉNY FIA.
KRONOSZ, KRISZTOSZ , KERESZTES, ABRAM, ADAM.
Jele, rovásírással, mást is elárul.
h-ÓRA, azaz Ő RÁ!
Kérem, a tisztelt olvasót, ha még nem tette volna, tekintse meg másként, fizikai szintű nézőpontból az iménti három uranoszi erő-tulajdonság együttesét.
Milyen az Istenek fegyvere? A Turán buzogánya?
A mitológiákból ismert Égi Bika?
Vajon, milyen eszközökkel játszanak a politikusok irányította hadseregek? Miért csak Síva fegyvere a fontos, miért nem használjuk ugyanezeket az erőket kellőképpen, békés célokra?
Alapvetően a világ Őserőinek közömbös, hogy mi magunk, miből tápláljuk saját világunkat. A három őserő, mindig kiegyenlítésre törekszik.
Képesek vagyunk, hogy elektromosságot nyerjünk, ha fényt táplálunk a készülékünkbe, felgyorsítva a benne lévő mozgást.
Képesek vagyunk, feszültséget növelve, fényt is árasztani.
A fény, a kitágulás, a mozgás lévén, feszültséget kelt. Képesek lehetnénk, a tér természetéből fakadóan, új módon kivenni fényt, ha csökkentjük a mozgást és a feszültséget megnöveljük.
Képesek lehetünk, mozgássá formálni - közvetlen módon-, a térben lévő hullámmozgást, szörfözhetünk járműveinkkel, ha megismerjük a hordozó hullámok rendszerét.
Képesek lehetünk, a fény lelassításával, a feszültség kiegyensúlyozásával, lecsapatni az Éter gőzeit, hogy anyagot, matériát formázhassunk.
Képesek lehetünk, a fény gyorsításával és a feszültség növelésével, teleportációra.
A mozgás, az energia összefüggései miatt, befolyásolhatjuk, a sérthetetlennek tűnő, egyirányú időt. Az időutazás küszöbén állunk.
A Fény egyben erő, az erő energia, az anyag egymásba folytonosan átalakuló alaptulajdonsága.
Ma már azt is tudhatjuk, hogy az energia, nem más, mint hullámjelenség, vibráció. A kutatók előtt, nyilvánvalóvá vált, hogy világ-nézetünk alapjaitól hibás. Így valójában, az Őserő, a Fény lelassult, kicsapódott ( és becsapott) gőzéből, harmatából, egyfajta vibrációkból állunk. Kétségeinkre választ, a minden nép számára, sajátságos, ősi, isteni tudással bíró lélekmag adhat.
Kívül, pedig Kozmo-mitológia-ként, Világteremtőkről szóló meseként maradtak fenn, egy olyan korból, ahol még, nem elkülönült világot éltünk.
A Tudók, Történelmet írnak. A Felejtők, Mitől-égi-át. Az Emlékezők, Mese-másokat.
Hogy-hogy nem észleljük az Univerzum becsült tömegének több, mint 95 %-át, sötét anyagnak véljük, nem lehet az, hogy róla fordítva gondolkodunk?
Mi van akkor, ha a mi szemeink, csak a sűrűbb, sötétebb fényt látják, úgy, mint az anyag? A VILÁG, valóban VILÁGOSSÁG!
A testünk, ebből a sűrű csillagporból, sötét matériából épül fel, amit, a Nagy Egész, magából kidobott. Csak testvéreinket, társainkat látjuk, míg szülőnk , előttünk rejtve marad.
Ha a FÉNY ajándékainak egyikét-másikát már használjuk, miért ne tehetnénk, ugyanezt, a többi lehetőséggel?
Mint ahogy a mitológiából megismert istenek meg is tették.
Olvasnunk kellene, Isten élő könyvtáraiból, élőlényeiből, kozmikus formáinak sokszorosan megismétlődő Tudás-óceánjából!
A Tudást, el-, és megérthetővé tették!
Azonban, az ember, jobbat, tökéletesebbet akar alkotni, mint a Teremtő Őserők! Vajon, sikerülhet-e neki?
Írnák, 2006. 01. 19.
