Nap Népe, az Igézők
A Szó-vivők népe vagyunk!
/ Ismertető élő előadásból. /
A magyar szó, az anyanyelvünk, mint az önismeret eszköze, megfigyelésre méltó jelen-ség, íve a személyünktől – Mag-unkig tart. A Világ Forrásának hangjaiból ered annak elve szerint, s a fejlődése oda vezet vissza!
Önmagukért és értünk beszélő, gyógyító szavaink segítenek az egységtudat felébresztésében. Azonban figyelemre, értelmezésre és átélésre vágynak.
Az Élet Nyelve, univerzális ismereteket bíró, a mágikus tartalmú — magyar. Túl az elmén, annak hatására létrejön a valódi Ok-ítás.
A nyelvünk ősisége, lelki, szellemi egyedisége segít megtalálni a helyünket, sőt végzős osztályunkat a Világ-Egyetemén! A Fényvallású, egykor a „tűzimádónak” bélyegzett kultúrák hagyatéka, az Apolló nyelve, mely a testi templomában, az ispotályban ist-ápol. Tőle képes nehéz a most megélt, sejtszintűnek képzelt életünket egy harmonikusan működő szervezethez bekapcsolni. Holott, így jutunk a valódi Élet-áramláshoz! A helyhez és szükséghez kötött (el)vevőkből, oldó, oltó és áldó-vá, adóvá változhatunk.
A megismerés különösen kívánatos és előnyös a világ elől visszahúzódó emberek számára. Hiszen azok, akik betegségbe, alkoholizmusba, kábítószer függőségbe menekülnek, nem viselik jól a mostani zavarodott világrendet. Mert ebbe születtünk, hogy ráébredjünk annak a hiábavalóságára. A nyelvből leszűrhető Tudás egyesíti a nyugati és a keleti filozófiai, tudományos, vallási irányokat, hogy az emberi életnek értelmet adhasson.
Rájöhetünk, hogy miért születtünk a Földre!
Magyar nyelv kapocs, az ókorban hirtelen megjelenő ismeretlen tudáshoz, világkultúrákhoz és a még sértetlen, kozmikus eredetű szeretetvalláshoz.
Út, a mitológiák, regék, csak az általunk kiolvasható múltbéli üzenetétől, máig. Különös és beleborzongató, magyar füllel értve és XXI. sz. elején feltáruló tudományos ismerettel rendelkezve, átolvasni Artahazisz („Átruházás”) eposzát, vagy a görög mitológiákat (Mitől égi?-ek), egyiptomi fáraó és városneveket, indiai eposzokat. Mondhatni valamennyi ősi nyelvi emlékeket, melyben az isteni lények, a halhatatlanok nevei, mint beszélő nevek jelennek meg, a mi kultúránk számára kiolvasható regéket tartalmaznak. Ezek a „mesék” mára tudománnyá lettek!
Nyelvünkből kutató „szakrális régészet,” hasonló irányú meglátással bír, mint a mai, igen kimunkált háttérrel gazdálkodó antropológia, földi és tenger alatti történelmi felfedezéseket összeadó, geológia és régészet … Borul a darwini elv, a lineáris vonalú humán fejlődési elképzelés, mely két-öt millió éves emberszerű kiegyenesedéstől a csillagutazásig terjed. A felfedezések sokasága, bár kísértetiesen hasonló az ősnépek mondáival, csak zavaró szálkák a katedrák székén rostokoló tudósok ülepében.
Ehhez hathatós segítség (Segíts Ég!) anya-elvű anyanyelvünkben felismerni az eddig szunnyadó energiáinkat.
Fontos lépés feltárni a nevünkben rejlő duális erőt, a sorsszerűséget, amely asztrológiához hasonlatosan befolyásol mindannyiunkat. Annak felismerése, majd betöltése segít a következő lépéshez, mely felszabadít, s a létezés felé, a semleges középpont felé terel.
Az Igéző szavak megismerése is az egyik lehetőségünk, hogy a termelő, darwini emberből, Teremtő Kozmikus Emberré fejlődjünk. Hogy tudatosan lépjünk a következő osztályunkba, a Múlandóból az Örökkévaló felé utazva.
A Vízöntő-korban felébredő elhivatottság, új spirituális feladattal látja el hazánkat. A magyar gén, régi nevén az „írmag” ébredezik bennünk.
Ekkor személyes szakralitásunkat kötjük hálózatba a „Magyarok Istenével”.
A megoldás kulcsa, mint szellemi visszatalálásunk, a harmóniánk lehetősége a Föld „szívcsokrában” élő népnél, nálunk és bennünk van!
A nyelvünk tesz mindnyájunkat költőkké, hogy nem csak a keletről jött vándor pásztorok, hanem álruhásként, „Mah-gar keltők” lehessünk, a még oly homályos világban. És szeretni tanítsunk, Úri emberekként, az Űrben!
Általános nyelvi ismeret azonos az általános önismerettel, világlátással.
Azonban az Univerzum valós természete szerint, sem a külső, sem a belső világ nem nélkülözi az egységhez kapcsoló energiákat. E kongresszus látogatói is tisztában vannak azzal, hogy ami test, annak van formaalkotója. Hiszen célszerűség nélkül nem jöhet létre, sőt, nem is maradhat fenn ebben a tárgyiasult világban, egyetlen méltó dolog sem, mint például a Szent Korona, vagy kevéssé méltó, de mégis célszerű, mint a papír zsebkendő. (S ha feladatát végezte, feloszlik. Higgyék el, válogatás nélkül, ez az állítás – igaz! Az életünkre épp úgy!)
A formaalkotót pedig nem más hozza létre, mint az a vágy, mely életet és mozgást teremt minden világban.
Vágy-ok, …vagy-ok!
A test, a lélek másolata. A lélek pedig a szellem erejéből tápláltan, alkotóvá, teremtővé válik. Maga az élet a szellemi énünk – isteni énünk ajándéka. Ezen törvények látható és láthatatlan módon egyaránt megtalálhatók a környező világunkban kívül és az átélhető, lelkivilágunkban, belül.
Ehhez viszont sokkal átfogóbb módon kell használni mind az érzékszerveinket, mind a belső érzeteinket egyaránt. Vegyük együtt, ízleljük a szavainkat: Figyel, … néz, … lát, … tekint. Íz, …lel-jük! Tudják önök is, hogy a szájunkban lévő nyelv, oldódást követően tapasztal édeset, sósat, savanyút, keserűt. Tudják-e önök, hogy az ősi beszélt nyelvünkben az „ÍZ” szó magának a léleknek megnevezése? (Olykor ISA-ként? De szerintem másolási hiba, inkább IS, és „A” névelő. Íz, ma inkább IS-, Por, ma por, és par-, harmadikként Hamu. Szellem, lélek, anyag. ) Ha így íz-lelünk, akkor lelkükben kell … feloldani … majd íz minőségeként értékelni a szavainkat.
Valójában az egész objektív Világegyetem a személyes oldásunkon és értelmezésünkön keresztül át – lát. Csupán szubjektív észleléssel jelenhet meg a lényünk egészében. Kivételek azok a mentális állapotok, mikor sikerül elválasztani az anyagi tudatot, lelki hovatartozást, meditációk, halálközeli élmények és egyéb transzok során.
Figyel, aki szem-lél! Fig-urákat, jel-eket értelmez. Amikor felületes az ember, csak … néz …ki a fejéből. No, ez?
Tekint, sokszínű szó, most csak egyik tartalmát: TE- kint (!) vagy. Kilép a testből a szem sugaraként egy energiafolyam, mely szinte elbűvöli azt, akire rátekint. Nem is népies ostobaság a „szemmel verés” kifejezés. Éppen erre a környezetet átalakító tekintetre értették egykor. Eredetileg ezt a hatalmat szokták …Tekintetes Ur-amként megszólítani.
Végül, de nem utolsó sorban, mikor a …lét…lát! Nem véletlen a látó szavunk, mely tudást használót nem korlátozza az anyagi világ sűrűsége. Sőt, az idő sem, hiszen a látomás gyakorta múltbéli, vagy jövőlátás, esetleg párhuzamos síkkal való találkozás.
Említettem, hogy a nyelvünk használatának mikéntje, igenis befolyásol valamennyiünket. Bennünk és magukban a szavakban is egyaránt él a múlt! Bennünk, az írmagban, azaz a génjeink által örökölten, mint rezonátor dobozként működve. És a hangok által megjelenített szavakban, mint a hegedű testére feszített húrok segítségével, megszólal. S e kettő együtt, alkotja az anyanyelvet.
Minden húr, minden hang más-más részletét aktiválja az érzelmi testünknek. Minden szóösszetétel, minden szótő, sőt, valójában minden egyes kiejtett betű, azaz hangzó megsimít egy hangulatot, bódít, vagy éppen félrever egy harangot bennünk.
Amikor eltávolodtunk létezésük céljától, mikor már nem ismerjük fel és nem ápoljuk a szakrális gerincünket, állandóan fals hangokat csengetünk meg! Így növelve magunkban a belső nyugtalanságot. Minden kultúrkincsnek nevezhető szakrális szavunk mára szennyezetté vált. Szeretet, béke, szabadság, Isten, melyek valaha semlegesek és az örökkévalóságot jelzők voltak, mára jelzőkké kisebbedtek előttünk. Egyéni meglátásaink, tapasztalataink által. Belül emiatt forrongnak az ősi, tiszta energiák, mint a fedő alatti gőz.
Az egykori tőszavaink kutatása azt feltételezi, hogy az ember és annak hangadása egyaránt szakrális középponthoz rendeltetett. 24 rovásolt betű, huszonnégy hangot, gyökérszót, egyben isteni minőség jelét, beszélő nevét adta a nyelvünkhöz.
Beszélhetnénk ezekről napestig, csak egyre szaporodna az ismeret, de nem bővülne a nagybetűs Tudás.
Személyes énünk láthatatlan csapdája, hogy szinte állandó tagadásban vagyunk az őseinktől örökölt tudással szemben. De most ne gondoljunk a rózsaszín elefántra, hiszen olyan nincs is!
Vagy valakinek – véletlen – képként mégis beugrott?
A szó, csupán billentyű a világ harmóniáján, vagy harmonikáján. Mindenképpen reagálunk rá! Jórészt, tudat alatt, hiszen csak a legerősebb hatás indít látványos átalakulást a szervezetben. Vagy eredményes kicsinység, de szapora, mint azok a vízcseppek, melyek sziklákat vájnak kráteresre.
Ki vagyok? NE mondjam a nevem ide, mert az önmagam tagadása!!! Mondjam, hogy kinek – hívnak, ez helyénvaló. Ha rövid ideig nem tudom egy baleset, vagy részeg este után a nevem, nem ugyan az vagyok akkor is? Csak kicsit szakadtabban.
Isten, istennevek, tulajdonnevek, melyek égi minőséget tartalmaznak, mint címek szerepelnek, jelek, jelzések a tartalom létére utalnak, ezek földi változata a tulajdonságokat jelző fő-név! Ha az ő mozgásukat – cselekvés, történés, létezés!!!- jelzem, az ige, így az igézés, megmozdítása és - vagy megjelenítése a dolgoknak, nem más, mint a TUDÁSBÓL-SZÁRMAZÓ KINYILATKOZTATÁS! Mindaddig, míg a környezetünkben lévő, főnevekkel leírható világ létezik, ltsd-az előbbi törvényt- a kinyilatkozásnak, tudásnak, folyamatosnak kell lennie!!!!!! Olvasd és vibráld magadban a következőket:
****** Béke, (bel-ke)- kebel, gyógyulás *****--
******kövér**** kő –vérű, kemény, masszív, az a nehézkes
******sovány*** sav-savanyú.
******barát***Bar és Aty-a- fi. Atyához tartozó közösség.
*******láz** lázadás ***hagymázas***= önkívületi lázas – ŐN-kívül- lett! Ön az a „kívüli, kiterjedt személy”-em, ő, aki a világ elvárása szerinti kép-mutatás, a mai másom. Míg a kicsi én a mostani formába zárt valóm, „ön, vagy ő” az éber személyiségem, míg a Mag a szellemi erőm középpontja!!!
A „ magam vagyok” otthona !!! Az Egy-edül lét!
Hagyma, a földben hátra-hagyott hagyomány. Átörökítés a következő évben. (De karalábé-karólábú, és répa-repa, a roppanó növény, kapor, kopár, kaparó ízű. Zsurló, mely a mosogatószer előtt jó súroló és pl. réz és ezüsttisztító növény volt, káposzta-kápa, mint egymást összekapcsoló, kápászkodó zöldség. (Ltsd. Nyeregkápa is!) Köles, a kelesz-tett kalász-os. Macska, kacor, a mászkáló, karcoló, kacs formájú körömmel, vagy bökő, törő, a bika, vagy bak. Bölény, bő-lény. De talaj, pl. tele-alj, más szóval :”televény”, talán kele-vényből?
Totem-állat, „- bálvány –„ CÍMERÁLLAT azonos. Cím az a szellemi tartalom röviden. Ismertetése, hogy hová irányul? Hova tart? És kitűntetés is. Elismerés a közösségtől. Bala-van. Bal-van, bál-vány. A szellemi erő, hovatartozás benne van! Szakrális - bele visz- szertartással felruháztatott erővel. Megkötött szerződés, mely adok, kapok módon tartható életben... Ettől lesznek áldozati, szertartási helyek. A látható és az érezhető világ itt egyesül, lényei szövetségesként együttműködnek. Szavaink, a lelki vezetők, ősök és a mi együttműködésünk által, szó-bálvánnyá lesznek. Vigyázzunk, kihez áldozunk!
Névadás egyúttal megcímzés is!!! Aminek nevet adok, afelett hatalmam van! Legalábbis a szubjektív, magamban tapasztalt világomban. Egyben felelősségem, hogy tisztán tartsam saját családi nevemet, betöltsem azt, így levehessem a nevemet hordó utódokról a választott terheket. Így fel és meg-szabadulhatok!
2009. május 16-ára a XVII. Természetgyógyász Kongresszusra készült élőadás írott változata.
