2012. december 17., hétfő

A gyógyító betegek !


Betegségben!
Értékes pillanatok: a gyógyító betegek!

Új világkép épül? Vagy inkább a meglévő áttekinthetőbb lesz?
Egybe áll az a kép, melyben lassanként minden személy, életérzés, népcsoport, vallás, képesség a Világ Virága puzzle játékában arra az egyetlen egy, kitüntetett helyére kerül.

Olyan országot látok Európa szívében, amely korszakos ideológiákat, módszereket, technológiákat és szellemi ismereteket tanít másoknak! Ahol leképezik a végtelen idő óta működő tudást, s azt oktatják a Világegyetemen.

Ott egyetlen pillanat sem értéktelenebb a másiknál, a kiszolgáltatottság és a gyengeség kontrasztja legalább olyan fontos, mint a hatalom és az erő fénye, kegyelme és gyengédsége!
Ott olyan bejáratot ad a betegség, mely alagútján áthaladók fellelkesülnek, már nem csak magukon, de másokon is képesek segíteni! Tapasztalataik az egyetemes emberi tudatmező részévé válik, s az együtt érző embertársak saját tapasztalattal egyenrangúnak élik meg testvéreik szenvedését, kudarcait, s üdvözlik a kivezető megoldásokat. Így, ebben a közegben a beteg nem figyelmet kényszerít maga irányába, hanem szeretetet fogad be. Ez az energia többlet alkalmassá válik ahhoz, hogy a beteg úgy gyógyuljon, hogy egészség felé terel másokat!
A beteg is értékes, hiszen ő is az Ős Ten része, s tapasztalt hiányosságai és többletei - a beteg társak között - gyógyító erőként nyilvánul meg! Az áramoltatás pedig építőleg hat mind a küldőre és a befogadóra egyaránt!
( Bővebben a „gyógyító betegről“ a további írásban! )

Visszatér a vidámság, az érintés, a Szeretet, a körben álló, egymásba kapaszkodó Magyar Nemzet megtalálja az emberekben és nemzetekben a vele egylényegű kapaszkodó pontokat. Nem emelkedik mások fölé, hanem az elmaradókat kívánja maga mellé vonzani!

Írnák 2012. 12. 17.


 

Az elfolyatott szeretet

A beteg emberek ki nem használt lehetőségei


Kezdhetném azzal is, hogy végtelen sok emberi hibánk van; téves látásmódok, ismerethiány, öntudattalanságból fakadó ütközésünk a Kozmosz rendjével ... ám az önostorozás még nem vezet ki a kudarc fogságából.
Megtiszteltetés az, ha MÁR legalább „nem jó“ kategóriába sorolja a megfigyelő elméje a mai „Világrendnek“ titulált rendetlenséget. Az egészség, az Egység felé haladás jelentős sarokpontja, hogy érzékeljük az eltávolodást, de mitől is?

A Szeretettől!
Tulajdonképpen attól, melyet jószerivel nem is volt módunk a civilizációs nyomás alatt megtapasztalni. (Mégpedig azért, mert a korszerűség csakis a technika vívmányaival kívánja elhalmozni, azaz földhöz szögezni a fogyasztóvá gyúrt emberi masszát. Tárgyi és formai uralom, az élő és valós értékre éhező emberi lélek felett.)
Attól a Szeretettől, melyet átruházni, megvásárolni nem lehet, mert az csak VAN! Korlátlan és egységbe olvaszt, nem pedig elkülönít. Sehová sem köt, hanem mindenből fel-szabadít! Az egyensúly felé törekvő Élet áramoltatása ez!

A Betegség: az Egyensúly és a Szeretet hiánya. A bezárult bőr-tömlöc, testi börtön. Beteg szó be-tagosodást, be-tokosodást jelez, melyben az elszenvedő saját testébe zárt erőforrásait éli fel. Ennek alapján azonban helytelen ebbe a fogalomkörbe sorolni a mai - tünetekkel bíró - panaszainkat! Folyamatos átalakulásban van a testünk és a lelkünk. Pontosabban fogalmazva az emberi szellemiség teste és a lelke alkalmazkodik a feladataihoz. Új borként forralja ki magából a salakot, mit lázas állapotként diagnosztizálnak. Ez alapján a láz, az egészség helyreállításának egyik - évmilliók által jól bevált - módszere. Miként a beteg társadalom számára az a „Lázadó“. / A kíváncsi érdeklődők ki ne hagyják a GNM, azaz Új Medicina meglátásainak tanulmányozását, mely alapvetően megváltoztatja az orvoslás szemléletét, feladatait a természetes gyógyulás érdekében./
Betegségként értelmezzük - tévesen - a magzatkori, esetleg születéskor létrejövő testi, vagy értelmi képességben kialakuló hiányosságokat. Jól lehet, ezek inkább lélekben vállalt, ám nem a személyes énben születő elváltozások ! A fogyatékosság az emberi közösség lelki gyógyításáért, az együtt-érzés és együtt-működés, elfogadás megéléséért van elsődlegesen jelen.

Fontos kiegészítő gondolat az EGÉSZSÉG fogalmához: Beteg az, akinek „betegség tudata“ és „szenvedés élménye“ van! Egészséges EGÉSZ lehet az aki - minden hiányossága, személyes panasza ellenére - a környezetéhez átfogóan összekapcsoltként, megoldandó feladatoknak látja a saját tapasztalatait.


A Szenvedés: az emberi önazonosságunk téves, testközpontú értelmezése. A fájdalom és a félelem személyes élmény. Birtokos szemléletű, tulajdon-képzettel. A szenvedés megjelenése önkényes kirekesztettség a lényünk Örök Középpontjának megtapasztalásából. Aki még nem élte meg a szenvedés megszűnését, olvasson indiános könyvet, hogy megérthesse a továbbiakat: Az ősi kultúrák szemléletében a Valódi Én megfigyelte a test tapasztalatait, így kívülállóként, egyes szám harmadik személyben fogalmazott a saját fájdalmairól és akár örömeiről is. Nem azonosult a nevével, mert tudta, hogy az megszólítás! Az indián nem azonosult az észlelettel, hanem az észlelővel, amit közösségként értelmezett. (Nagy Szellem, Ősök Szelleme, Törzsi Totemállat stb ...)

Gyógyul szó a központosításról, a gömbszerű összegyűjtésről, energia koncentrációról beszél. Magzatpózba rendeződő testtartásról, magába tekintő elméről. Azaz átölelő Szeretetről! Arról, mely tömérdek életet áldoz fel azért sejtszinten, hogy a nagyobb egység, az Ember ebben az anyagi világban tovább működtesse a testét. Az Élet igazgatóságának hatalma alatt az univerzális bomlasztó, rendezetlenség felé tartó erő ellen kell cselekedni, mely tudományos megfogalmazásban az entrópia.

A betegséghez és a betegekhez való hozzáállásunknak is ideje, hogy változzék!
A betegség a természetes emberi létállapot egyik állomása! A mai elfogadott, dogmákkal és korlátokkal terhelt, ránk kényszerített társadalmi gondolkodásmód - pszichikai nyomása a szabadnak születő lelkeken - igazi métely. Parányi, jellegtelen petéket raknak a szüleink belénk, hisz nem tudják, hogy ők is fertőzöttek. Majd az iskolák, melyek lefaragnak mindent, ami nem illeszkedik bele a szokás és elvárhatósági rendbe. Majd a sajtó, majd a hitrendszerek, törvények. Mindannyian ketrecek. Ezen programok „ébresztik“ fel a lappangó kórokozókat! Ettől az élményektől kíván mentesülni gyakran az, ki „véletlen“ beteggé válik.

Az érintés ereje
A most ajánlott régi-új módszer a Világ és az Ember egységének helyreállítására törekszik. A meglévő, de lassacskán kivesző módszert kell ismét használnunk! Ismereteinkből élettelen felhőkarcolókat építünk, de a természet kínálta Tudás e fölé emel! Hiszen amire valójában szükségünk van - egyénünkhöz idomult, sajátos módon a Szeretet forrásából áramolva -, a rendelkezésünkre áll! Ismét hangsúlyozom, hogy sajátos módon!
Ezt könnyedén, minden ellenszolgáltatás nélkül - nem szerezzük, vásároljuk, kiérdemeljük, hanem - elfogadhatjuk!
Hallgassunk a belső ösztöneinkre! Az édesanya azonnal megsimogatja a kicsinyének „bibijét“, hogy az jobban legyen. Ösztönből érint és ÁRAMOLTAT erőt át magán. ( Ez mindig és mindenkinek adatott, annak is, ki nem végzett el számos és drága bioenergetikai tanfolyamokat, vagy kapott volna beavatásokat!) Mi is történik?
Kérd és megadatik! A gyermek „segíts Ég“-et kér, az édesanya pedig megadja magát a Teljességből érkező segítő erőnek! A Szeretet energiának leföldelése: Szívből ingyen ad, és spontán cselekszik ! Ebben van az áldás!
Figyeld meg a szót: Áldás. Ha adod is, ha kapod is, ÁLD ! Add és áld, álld és adj!

/Mára az európai szokásrendben tabu az érintés, sőt, a gyermek fejét megsimító pedagógus - szeretetet kimutató érintése - könnyen pedofil botrányba keveri őt. Különösen, a „rettegett dolgozat“ megíratása előtti időben. Miként a jó értelemben alkalmazott fenyítés is „érintés“, ha nincs foganatja a szép szónak! Ez is tilos. Lám, mára odajutott a „fejlődés“, hogy a diákok egyre gyakrabban verik meg a tanárjaikat!/

A tartósan beteg embertársaknak egyik legfontosabb jellemzője, hogy „Hold-tudatú“-lényként passzivitásba vonul, mely megszünteti a kifelé áramoltatást. Figyelmet, ápolást, energiát szív magába, valaki, vagy valami módszer körül forogni kezd, függőségbe kerül. A beteg abba hagyja a céltudatos teremtést ! Ezen élethelyzetekben orvosok, papok, istenek, vagy hozzátartozók kötelességévé teszi azt, hogy „pályán tartsák“, keringessék őt. Közben hihetetlen energia bőséget gyűjt magába, mely súlyosbíthatja is a test állapotát! A „túlhevülés“ ellen energia elfolyatást kell alkalmaznia !
(Látók, táltosok ebből az éteri „vérzésből“ következtetni tudtak a betegség súlyosságára, esetleg a közeli halál eljövetelére. Több esetben a lélek viszont nem „pazarol“ a kapott erőkkel, hanem a „lélekmás“ testét állítja helyre. Azaz helyreállítja a romlatlan, nem anyagi formáját, felkészülve az anyagi világból való kilépésre.)
Míg egész-séges volt az ember, hol Napként sugárzott, hol Holdként fénylett. Isteni teremtő erőket kiárasztva, vagy mások fényét visszaverve a sötétben, választás szerint. Az állandósult Hold-lét holt-lét felé tereli az embert.

A gyógyulás útja: a befelé fordulás, illetve a kisugárzás ismételt felvállalása!

Befelé tekintés a felelősség vállalás nélkül nem teljes! Az elkülönültség megtartása, mely független külső világra, és belső élményre oszlik, az életben megjelenő nehézségek megőrzésével azonos. A beteg nem képes így önmagához, azaz a Nap-Maghoz, az Ön-Való forrásához férni. Személyes ereje kevés ahhoz a gyógyításhoz, amit a személyében gyökerező része (tudatalatti) fenn akar tartani! Legközelebbi, legtisztább és leghatékonyabb „gyógymód“ az egós szűrők levetése - lenne! Ám éppen az egó aki saját halálát féli, ez által minduntalan a megszokott nyomvonalába, nyomorába menekül vissza. A kis „én“ határait a testi forma és a szerzett birtokviszonylatok, az „enyémek“ rajzolják be az anyagba.
A „személyes én“ létrejötte nem a Teremtő kudarca, hanem az Élet egyik játéka, talán hagyjuk őt is élni!
Adni lehet abból is, amivel pillanatnyilag rendelkezünk, s ez az első lépés a Magunk erejéhez!
Minden beteg tud erőt adni a külső világba is, mert némely szintjén az aurának, csakráinak, személyes többlettel is bír! Más helyeken pedig éppen kráterek helyezkednek el, aura hiányként, támadási gócpontokat nyitva a kórokozók számára. ( A „kórokozók“ megnevezés sem igazán helyénvaló, mert előszörre is megengedő, csüggedő lelki állapot változtat az aura vitális erején.) Ezek azon helyek, melyeket a sorközösséggel bíró betegek egymás számára feltöltenek!

Minden ember tényleges befolyással bír a külvilágra, mert nem csak teremtett lény, hanem teremtő is! A legnagyobb változásokat azonban nem az emberi akarat képes létrehozni, hanem a lelkesültség és az átszellemültség!
Teremtő erővel bír az anyagban az, melyre tiszta szívéből vágyik az ember, de éppen úgy teremtő az a része is, melyet el akar taszítani magától! A betegségtudat jellemzője éppen ez a fenntartó szemlélet, maga a félelem!
A betegségtudat eloszlatásának fontos része, hogy a be-gyűjtésnek egyensúlyozó párját a ki-áramoltatást megkezdje a lélek.
Újszerűbb, kissé más megközelítés, mint a pozitív gondolkodás. A pozitív gondolkodásnak célszemélye a személyes én, míg az egymásért cselekvés az egységünk, közösségünk javadalmáért kíván tenni! A sorsközösség javulása viszont visszahat a résztvevőkre, így az egyénre is!
A közeli jövőben nem lesz abszurd az, hogy akár a kórházi betegek az őket ápoló személyzetre is jótékonyan visszahassanak (eddig csak egy hasonlónak tűnő módot ismertünk, a borravalót), gyógyítsák őket is, valamint a betegtársaikat is!
Ennek az erő áramlásnak nagyon hasznos közvetítője az érintés! Másik pedig, ha gyulladásos többlettel bíró beteg, krónikus pangásos tünettel fekvőnek az aurális közelségében van.
A harmadik az, amikor másokért teszünk, érzünk, imádkozunk, mely eltéríti a figyelmet a megélt nehézségekről, valós természetünk szerint kiterjedtebbek is leszünk ez által.
A gyógyító „csereüzlet szemléletmód“ kisebb hatótávolságú térben is, időbeni megmaradásában is, mert feltételes és személyes. Akkor adok, hogyha ...
Más az, ha a közvetítő közeg az össz emberi lélek, információs mező, az emberség !

Az eddig már ismert, jól működő, egymással kapcsolatot tartó betegklubok mintájára olyan csoportok jönnek létre, melyek a változásról szólnak majd, nem a problémákkal való beletörődő együttélésről. Keresik kapcsolatot azokkal, ahol a sajátos tapasztalataikat, gyógyító erőfölényeiket megosztatnák, gyógyítanak, gyógyulnak, áramoltatnak, mindannyiuk örömére. Egy utat járva teszik, mely a Most személyes élményének elfogadásával (nem lefogatásával!) kezdődik, és a Szeretet-Egység élményének irányába tart !

Az emberi erő tényleg ki tud merülni a betegségben! A fájdalmak, elkeseredések viszont gondolatok, érzések következményei, nem pedig kiváltói. A figyelmet viszont erősen hivatottak egy-egy pontra, pillanatra terelni. Egész addig el akarják juttatni a beteget, hogy ki tudja jelenteni: Feladom! Elengedem! Már nem számít semmi! Értéktelen, kilátástalan az életem!
Ez igaznak is tűnik: Így !
Ekkor van lehetősége a felettes énnek, hogy felkínálja az újat, amikor a régi legyőzetett! Amikor az emberi félre áll, akkor tevékeny az ember feletti. Hozhat csodás spontán gyógyulást, vagy hirtelen ötleteket, módszereket, melyek korábban nem voltak fellelhetők, vagy nem tűntek ésszerűnek!
Belép az Univerzum ereje - a fogadó állomás teherbírásáig - mely annál gazdagabban áramlik, mennél többet merítenek belőle! 

Írnák, 2012. 12. 18.



2012. december 14., péntek

Világidő és az Ember

A Világidő és az Ember kapcsolata

A ma még ismeretlen messzeségben, élt a Földön olyan kultúra, mely valamennyi ma élő népesség számára hihetetlenül gazdag tudományos-kozmológiai, avagy ma még nem a legnépszerűbb megfogalmazás szerint vallás-tudományosság ismeretet adott át.
Nem áll messze a valóságtól, ha a következő megfogalmazással jelzem a fontosságukat: A titokzatos ősnép az akkori ösztönemberből, tudatos, értelmes embert alkotott. Az addigi öntudat (öszt-önös, ön-, önző) mellett, megjelent a közösségtudat, az ember képes volt felismerni magát a Világegyetemben.
Hogy honnan jöttek, milyen ismeretből, tapasztalatból származott az ő tudásuk, arról sokféle magyarázat, és hasonló számú, emberi értetlenségből fakadó cáfolat létezik. Most nem ezt a részletet kívánom tárgyalni, hanem a csillagászati időszakok és a megfigyelő emberek életének kapcsolatát.
Rengeteg, óraként is használható keringési idővel van körülvéve Föld-bolygónk.
Van egy sajátos, 24 órásra osztott, tengelyforgásból adódó napi ritmusa. Az éjjel és a nappal változása. Azaz, 12 teljes nappali, 12 éjszakai óra arra utal, hogy a beosztást kitaláló kultúra, a 12-es kozmológiai megosztáshoz is kötődött. Mivel a Nap a földi élet vezérlő középpontja, a Nap látszólagos éves pályáját is 12-es osztással, hónapokra bontották. Bár, az ókori kultúrákban számos egyéb próbálkozás, egyszerűsítés született meg, a legerősebb, a realitáshoz közelítő naptárrendszerek közül, a feltételezetten Mezopotámia területén (is!) alkalmazott megközelítés maradt fenn a XXI. században is. Ne feledjük, hogy a nyugati gondolkodásnak új, de korai, ősi tudásból származó asztrológiai ismeretek alapjai nem a 10-es, hanem a 360, 60, 12, (24), 6, 3-as számrendszerek.
Mióta az ősök a Naprendszer telepesei, a Nap középpontot 1-nek és elsőnek számítva, kiegészítve a körötte keringő 9 égitesttel, a jelenlegi földi életünk és 10-es számolásunk alapjává tették. Ez a mostani, anyagi szintű teljesség.
A 3-tól induló számsor, emelkedésével fordítottan arányos, egyre „osztottabb” a Világelv, kisebb számok az Isteni Teljesség-től a nagyobb számmal jelölt tört-megosztottságig haladnak. Azonban valamennyien oszthatók 3-al, minthogy az 1-ség, az Egy-séges „Szent-3-ság” jelenlétét bizonyítják a legkisebbé váló részletben egyaránt.
Ez az ősi elv az, mely a sok ezer évvel később létrejövő kereszténységnek hitrendszerében is jelen van. Korai időkben, mondhatni a középkorig, nem is különült el az asztronómia és az asztrológia, mert valóságban egymásra hatónak találták a külső és a belső, valamint a kicsiny és a nagyvilágot. Erről ismét könyvnyi anyagokat lehetne írni. Olvassuk Hermész Triszmegisztoszt.
De figyelmük központjában a Nap volt, mint legerősebb hatóerő a Világból, melynek párja, a Föld társa a Hold, a 28 napos holdciklussal.
Éves hatások 12-re oszthatók, azaz egy tucatnyi hajlandóságra, lehetőségre, minőségre, melyek befolyásolják életünket. De az anya-elvet, a bőséget, az önátadóan működő természeti teremtő erőt, a 40 éves vénuszi hatást is ünnepelték.
Mindezeket az ismereteket, valamint annak a földi viszonyítási pontjait meg is építették az ősi kőkörökben, de az egyiptomi piramisokban, és egyéb szakrális, máig is kiemelten megbecsült – vallási célú - központokban egyaránt.
A matematika számukra nem elkülönült, száraz tudomány volt, hanem az élet leírása, törvénye. Ma, az egykori gondolkodásmóddal hasonlatos elméleteket a matematikusok Mandenbrot-egyenletekként, ill. fraktál-geometriaként használják fel. Ennek grafikai megjelentetésének segítségével látható, hogy a legnagyobb és a legkisebb részlet, végtelen számú, azonosnak tetsző részt tartalmaz.
A Teljesség kifejezésére alkalmasnak a 360-as számot találták. Erőteljes sejtésem, hogy a rendszer alkalmazásának kezdete az elsődlegesnek tartott Fényhozónak, a Napnak teljes körciklusa leírására alkalmazhatták a 360-at, azaz, akkoriban egy év, nem 365, 24 keringési nap lehetett, hanem kerek 360.
A csillagászok számításai sem beton-biztos állandó keringési idők, hiszen nem gépies, hanem élő, a körülményekhez alkalmazkodó egységek kölcsönösen befolyásolják egymás működését. Lásd, a relativitás-elmélet szerint, a tömeg és a sebesség (belső energia változás is) hat az időre. Ma leggyakrabban elfogadott (vagy általánosított, olykor vitatott) számítás szerint egy Világév, amely a galaxisunk a Tejút, Naprendszerre kiható mozgásciklusa szerint adódik, a körút 25 920 földi év. Így, egy Világhónap, mely a Világév 1/12-ed része, 2160 év.
Vessük össze a teljességre, a fordulat egészére használt 360ş = 25 920 év, tehát 1ş = 72 év! Nekünk, az emberi fajnak, ez egy kisebb kiterjedésű, személyes, de szintén egész körünk.
Különösen érdekes, hogy több kultúrában van egyaránt szó arról, hogy a fejlettebbek (istenek, de itt kis „i-vel”) kik meglátogatták a Földet, sok ezer évet képesek testi formájukban élni.
Mi jó közelítéssel 72 évet, 1º-ot haladunk a Világ tengelyén fordulva a Naprendszer Uraihoz képest, kik közel 26 000 évet töltenek el, (de csak!) a mi számításunk szerint, a saját világukban. A bolygók idős felügyelői, úgy „nyugdíjasan”, közel 2200 évesek, mi evolúciónk errefelé tart.
Meglepő és érthetetlen volt hasonló élettartamú uralkodókról olvasni az ókori mitológiákban. Pedig, a nevezett uralkodó neve, beiktatása és a következő király uralmának kezdete, akkor, ha nem rendelkezünk előítélettel, tényszerűnek tűnik. (Egyik ilyen elgondolás, hogy azonos nevet viselő uralkodók hosszú sorozata a 20 ezer feletti uralkodási évszám. Talán igen. De akkor bizonyára nem a Homo sapiensek között. Vagy még akkor nem aktivizálódott a ”mondjon le!” gén, vagy az „ellenzék-kromoszóma”?)
Nagyon hosszú időszakot egyre rövidebbek követtek a krónikák szerint, mígnem elérkeztek az emberi életkorig.
Szokás szerint próbáltuk beilleszteni a már jól ismert emberi élettartalmú élethossz hitrendszerhez, de mindig kissé sántít az előbbi elv. Másik, az Arvisurában lévő magyarázat „evések száma” szerinti élettartamot jelöl meg a korai bejegyzés. Kérdéses, de számérték szerint, napi két étkezéssel számolva hasonlóan nagy szám, 51 840 „év” jön ki egy 72 éves idősnek.
Az „év” szavunk az EV-ést jelenti? Az emberi éh-ség, a természetes szükség olyan nagyon fontos és számolásra méltatott volt a korai kultúrákban? Az étkezés, „eszik” rokonságban van az „esz-tendővel”? ( Arvisurában is felmerült ez.)
Szerintem, igen. Azzal a jelentős különbséggel, hogy égi jelenségek látszólagos, éves szintű, asztrológiai változásait is, harcokra, vagy étkezésre utaló megnevezéssel illették. Az érkező új, a csillagászati éves korszak, „felfalja” a régit. Miként a Hold olykor – napfogyatkozás alkalmából – megeszi a Napot. Történelmi tény, hogy a napfordulók igen jelentősek voltak a gigantikus kőépítményeket építők számára. Életüket a Fény ciklusának változásaihoz, azaz kozmikus elvek szerint irányították.
Ha ez így van, a Tejút teljhatalmú urai 9, 3 millió évenként változtatnak életformát, „archét”, azaz korszakot, arculatot. Vegyük észre, hogy itt bő 2000 évenként jelentős szellemi indítású változás éri a Földet, melyeket asztrológiai korszakoknak, jelenleg a kezdődő Vízöntő korszaknak (mely egy kisebb „kör-szak”, azaz kör szakasz) nevezünk.
Hogyan kapcsolódunk az Univerzummal?
Minden életforma sajátos ciklusokkal leképezi a Nagy Egészet, így, az emberre is kihat életre szóló, évekre, napokra, órákra, percekre tagolható visszaosztás.
Ezen belül jön létre egyéb ciklus, mely Egység szellemi törvényét követve, 7-es osztású. Úgy tudjuk, 7 évenként érik meg bennünk egy-egy erőközpont „csokra”, hogy tapasztalataink új nézőpontból tanulsággal szolgáljanak bennünk.
De 1-ségesen ismert a dualitás 2-tő arca. Vagy az említett „3-asságnak” (3-mónia) vagy a 4 (Nagy-egy ) Őselemnek, mint az Anyag megtestesülésének létrejötte e világban. A belőlük továbbfejlődő, önmagára ismerő, teremtőerőt képviselő „5-én”-nek (Ötén, Athéne), a beteljesedő „minden-6-ó”-nak (Hatalmasság) a kettős, egymásba simuló háromszögekből álló Salamon pecsétnek visszahatása is ismert az életünkre.
A Mindenható, kinek megfialása a jövőt teremtő „le-7-őség”, a mágikus 7-es számmal van kijelölve. Helye, a földközeli „(h)-éter”- ben épül ki.
Ilyenformán, új gondolati megközelítéssel is megérthetjük a látható világ tárgyait, élő és élettelen megnyilvánulásokat körüllengő étert. A jelen pillanatában a várható jövő le-7-ősége megfigyelhető, mert ez táplálja, adja az anyagi fennmaradáshoz ma is nélkülözhetetlen energiáját.
Mivel az élőlények erőtere látványosabb, jobban dokumentálható, fényképezhető pl. Kirlián-fotóval, a jövő betegségeinek, vagy erősségének jól megfigyelhető jelei jelennek meg az éterben. (Ha az Élet elszáll a vizsgálati anyagból, az őt övező éterikus fénykorona több-kevesebb idő alatt, csak a „holt” anyagra jellemző értéket mutat.)
Életem sajátos tapasztalatát összevetve a kozmológiai órával, a következő számok kerültek a figyelmembe.
25 945 éves ciklus (25 920 helyett), melyben egy világhónap 2162 év, mely a ciklusonként 30º a körből, míg az ID-ős ember ehhez képest 1º = 72,067 éves.
Az ID- szótő, és az ősökkel való összekapcsolódási esély, az összegzése az öregkor. Ha helytálló az élet, úgy az idős – ÜD-ős. Más szóval, üdvös, üdvözült.
Meglepő, hogy a test, illetve az anyag további, nem közvetlen isteni irányítású, hanem emberi logikával bevezetett 10-es ciklussal tagozódik, így az előbb említett 7 éves változások 7, 207 évessé ( 7 év, 75 nap, 14 ó 24 percre ) is kitolódnak. Így feltehető, hogy a tanítók által 7 X 7 évre való spirituális változás, a csakraérés, egyszer 49. évben, míg az elme alkotta világrendben, anyag fejődését leíróan (a 10-es rendszerben) 50,45-re jelezhető előre.
Az mellesleg érdekes, hogy 50 évet számolunk egy nem hivatalos rendszerben „emberöltő” néven, mely egy átlagos generációs időszakot jelöl meg.
/Az is meglepő, hogy a jellemzően magyar-székely szerszám, a fokos, nem csak fegyver, hanem fokos, azaz fokoló, a horizontális 180º-hoz képest, kinyújtott karral az égen 1º-ot mutat a fokos fejszeszerű fejének foka. A horizontra rámutatva a nappálya iránya szerint, feltekintve a születés pillanatát követően, az asztrológiában járatos táltos láthatja és jövendölheti a szülött szellemi útját és életcélját. /
Hogy miért nem egyezik meg minden egyes ciklus megtételét követően maga az életkörülmény, a sorsszerűség, annak látszatra sok oka van.
Valójában csak egy. Matematikailag is érthető, hogy „ugyanannak a folyónak a vizébe kétszer nem léphetünk bele”, mert a látszólagos körpályák, így bolygóink, csillagaink útjai is végtelenből induló és oda is tartó spirálok. Ugyan úgy, mint születésnapjaink, melyek tartalmazzák az éves változásainkat is.
Ha mi is ilyen Végtelenből „spirálozunk” minden bizonnyal a Végtelen felé tartunk. A mozgás, a változás, az Univerzummal való feloldhatatlan kapcsolat, maga az Élet.
A nagybetűs Élet az anyagi megjelenésében felismerhető morgásformákat hoz létre, mely alapvetően a Forrásból származó csigavonalú mozgás. Így alkotja meg az atomi egység is, a Tejút is, szuper-galaktikák is – sőt, az ember is! – a formát. Látszat-különbözőség létrejöttéhez a teremtő elvek gyarapodása kellett. Ugyan abból a közös Forrásból az aranymetszésből ismert Fibonacci-sorozat 1-szeres, valamint 2-7-ig kezdésű, téridő-spirál áramlik ki. A látszat, az anyag megfigyelhetősége – két dimenzió – minimum három Forrásból kell, hogy táplálkozzon. (Móz. I. 9-13.) Megjelenik, miként a jégvirág az ablakokon.
/Az alap, az egész világot átható, a kozmikus háttérsugárzásként is felismert 1026 Hz másodpercenként.
De a kétkarú galaxisok teremtő forrása, három lesz. A három dimenzióhoz, anyagi formához a 4, a Nagy-egy, az ember-állat megjelenéséhez a 4 őserő és az 1-tudat, tehát az 5 kellett. Piramis, az 5 csúcsú Ádám, aki a tudás fájáról eszik.
Ő, még mindig csak – Vevő!
Ez a személytudatú, de önismeret nélküli ember, mikorra elérte a fejlődésében a mesterpontot, hozzájutott a teremtő tűzhöz.
Elérte őt a minden-6-ó. A meg-6-ározó, teremtő gondolat, mely képes megváltoztatni a környezetét.
A tapasztalás gyöngye, a békés és szelíd lelkek birtokába kerül.
A „Hathorok”, a hatók, akik felettes lények az Athéné tudatra ébredő Ádám- embereknek. Az egyensúly, a kül- és a belső harmónia középpontjai, ők az irányítók, javasok, de közvett befolyással, sugallatok által cselekvők e Földön.
Nem úgy az Istenfiúnak nevezett 7 életű lény, aki testben megjelenve az anyagi világban, azt korlátlanul uralma alá hajtja!
Szakít a részletező hagyományokkal, a Világmindenség esszenciáját mutatja be; az önátadást, az adományt, áldozathozatalt.
Nem kihasznál, hanem kinemesít, felemel – a maga szintjére, az éterikus fénybe – mindent ami, aki megnyitja a lelkét Neki!
Ő a valódi- Hozó! Az (oda-) Adó!
(Ha Ő éled egy országban, az Hazává, nagybetűs Élet-Hozóvá válik!)
Le-7-őségét nem a személyes (ösztönlény) érdek, hanem a Mindenség, és az újraegyesülés irányítja.
Nem a régi rend szorgosan foltozgató szabója, hanem az Új Föld fényes Napja és papja!
A 7 Szentség azonos az 1-énnel, a Mind Én-nel. (Én és az Atya egyek vagyunk!) Ez a személyes Világegyetem!
Az isteni 7 életesség, a hit-elesség.
(Az Atom, az „oszthatatlan”, a dualitástól a (h)Etúrig mindig jelen van!)
Az itt ragadók, maradiak, félelemmel telve figyelik, mert nem képesek a meghasonlásra.
Ördöngősnek kiáltott 6-6-6, aki mind a három emberi szín-jén beteljesült, és már szolgálva-uralkodó. Ő az elrettentő, vakító tükör, a feléje – idejük előtt - törekvőnek. Minden régihez ragaszkodó lélek, a saját, személyes (egós) fekélyének felismerésétől retten meg az Ő bűvkörének udvarán.
Ezért a Fényhozót, annak a mulandó testét, mindig el akarják pusztítani. Mert a sötétség rossz ugyan, de már ismert. De az Örök Élet, csak erőt merít az ellene irányuló harcból.
Az „Egy-ügyű” követőknek viszont Ő az égi manna, a Lélek-zet, a Szeretet és a Fény, ami már nem feny-ít, hanem : növel! /
Írnák 2011. 10.11.

2011. január 11., kedd

Kozmikus idő a Kozmosz Emberének

Időről, időszerűségről, a teremtés és a Teremtő Ember ritmusos kapcsolatáról szól az írás. Azon ismétlődő, de mégis változatos elvekről, melyek mozgásban tartják az életünket, Földet, csillaghalmazokat. Időszakaszokról és azok irányító elveiről beszél - csak szemléltető ötlettel - melyek állandó változásra késztetnek valamennyiünket.

Ltsd. oldalak

2010. október 12., kedd

MITOLÓGIA ---- MITŐL ÉGI(A) ?

Ősi mitológiák görög nyelven szórakoztató olvasmányok, de

MAGYAR NYELVEN ÉRTHETŐ KOZMIKUS TUDÁST ŐRIZNEK!

A halhatatlan istennevek üzenetek a mának!


Ltsd: Oldalak


JELGYÓGYÁSZAT A FÖLDÉRT

Harmóniából születtünk, de miként valósíthatjuk meg azt a jelen világrendben?

Ltsd: Oldalak


Hogyan használjuk a SZAKRÁLIS SZENT KORONA erejét a magyar otthonokban, hogyan gyorsítsuk fel az ember evolúcióját?

Ltsd: Oldalak

2010. szeptember 29., szerda

Nap Népe, az Igézők!

Nap Népe, az Igézők

A Szó-vivők népe vagyunk!
/ Ismertető élő előadásból. /


A magyar szó, az anyanyelvünk, mint az önismeret eszköze, megfigyelésre méltó jelen-ség, íve a személyünktől – Mag-unkig tart. A Világ Forrásának hangjaiból ered annak elve szerint, s a fejlődése oda vezet vissza!
Önmagukért és értünk beszélő, gyógyító szavaink segítenek az egységtudat felébresztésében. Azonban figyelemre, értelmezésre és átélésre vágynak.
Az Élet Nyelve, univerzális ismereteket bíró, a mágikus tartalmú — magyar. Túl az elmén, annak hatására létrejön a valódi Ok-ítás.
A nyelvünk ősisége, lelki, szellemi egyedisége segít megtalálni a helyünket, sőt végzős osztályunkat a Világ-Egyetemén! A Fényvallású, egykor a „tűzimádónak” bélyegzett kultúrák hagyatéka, az Apolló nyelve, mely a testi templomában, az ispotályban ist-ápol. Tőle képes nehéz a most megélt, sejtszintűnek képzelt életünket egy harmonikusan működő szervezethez bekapcsolni. Holott, így jutunk a valódi Élet-áramláshoz! A helyhez és szükséghez kötött (el)vevőkből, oldó, oltó és áldó-vá, adóvá változhatunk.
A megismerés különösen kívánatos és előnyös a világ elől visszahúzódó emberek számára. Hiszen azok, akik betegségbe, alkoholizmusba, kábítószer függőségbe menekülnek, nem viselik jól a mostani zavarodott világrendet. Mert ebbe születtünk, hogy ráébredjünk annak a hiábavalóságára. A nyelvből leszűrhető Tudás egyesíti a nyugati és a keleti filozófiai, tudományos, vallási irányokat, hogy az emberi életnek értelmet adhasson.
Rájöhetünk, hogy miért születtünk a Földre!
Magyar nyelv kapocs, az ókorban hirtelen megjelenő ismeretlen tudáshoz, világkultúrákhoz és a még sértetlen, kozmikus eredetű szeretetvalláshoz.
Út, a mitológiák, regék, csak az általunk kiolvasható múltbéli üzenetétől, máig. Különös és beleborzongató, magyar füllel értve és XXI. sz. elején feltáruló tudományos ismerettel rendelkezve, átolvasni Artahazisz („Átruházás”) eposzát, vagy a görög mitológiákat (Mitől égi?-ek), egyiptomi fáraó és városneveket, indiai eposzokat. Mondhatni valamennyi ősi nyelvi emlékeket, melyben az isteni lények, a halhatatlanok nevei, mint beszélő nevek jelennek meg, a mi kultúránk számára kiolvasható regéket tartalmaznak. Ezek a „mesék” mára tudománnyá lettek!
Nyelvünkből kutató „szakrális régészet,” hasonló irányú meglátással bír, mint a mai, igen kimunkált háttérrel gazdálkodó antropológia, földi és tenger alatti történelmi felfedezéseket összeadó, geológia és régészet … Borul a darwini elv, a lineáris vonalú humán fejlődési elképzelés, mely két-öt millió éves emberszerű kiegyenesedéstől a csillagutazásig terjed. A felfedezések sokasága, bár kísértetiesen hasonló az ősnépek mondáival, csak zavaró szálkák a katedrák székén rostokoló tudósok ülepében.
Ehhez hathatós segítség (Segíts Ég!) anya-elvű anyanyelvünkben felismerni az eddig szunnyadó energiáinkat.
Fontos lépés feltárni a nevünkben rejlő duális erőt, a sorsszerűséget, amely asztrológiához hasonlatosan befolyásol mindannyiunkat. Annak felismerése, majd betöltése segít a következő lépéshez, mely felszabadít, s a létezés felé, a semleges középpont felé terel.
Az Igéző szavak megismerése is az egyik lehetőségünk, hogy a termelő, darwini emberből, Teremtő Kozmikus Emberré fejlődjünk. Hogy tudatosan lépjünk a következő osztályunkba, a Múlandóból az Örökkévaló felé utazva.
A Vízöntő-korban felébredő elhivatottság, új spirituális feladattal látja el hazánkat. A magyar gén, régi nevén az „írmag” ébredezik bennünk.
Ekkor személyes szakralitásunkat kötjük hálózatba a „Magyarok Istenével”.
A megoldás kulcsa, mint szellemi visszatalálásunk, a harmóniánk lehetősége a Föld „szívcsokrában” élő népnél, nálunk és bennünk van!
A nyelvünk tesz mindnyájunkat költőkké, hogy nem csak a keletről jött vándor pásztorok, hanem álruhásként, „Mah-gar keltők” lehessünk, a még oly homályos világban. És szeretni tanítsunk, Úri emberekként, az Űrben!
Általános nyelvi ismeret azonos az általános önismerettel, világlátással.
Azonban az Univerzum valós természete szerint, sem a külső, sem a belső világ nem nélkülözi az egységhez kapcsoló energiákat. E kongresszus látogatói is tisztában vannak azzal, hogy ami test, annak van formaalkotója. Hiszen célszerűség nélkül nem jöhet létre, sőt, nem is maradhat fenn ebben a tárgyiasult világban, egyetlen méltó dolog sem, mint például a Szent Korona, vagy kevéssé méltó, de mégis célszerű, mint a papír zsebkendő. (S ha feladatát végezte, feloszlik. Higgyék el, válogatás nélkül, ez az állítás – igaz! Az életünkre épp úgy!)
A formaalkotót pedig nem más hozza létre, mint az a vágy, mely életet és mozgást teremt minden világban.
Vágy-ok, …vagy-ok!
A test, a lélek másolata. A lélek pedig a szellem erejéből tápláltan, alkotóvá, teremtővé válik. Maga az élet a szellemi énünk – isteni énünk ajándéka. Ezen törvények látható és láthatatlan módon egyaránt megtalálhatók a környező világunkban kívül és az átélhető, lelkivilágunkban, belül.
Ehhez viszont sokkal átfogóbb módon kell használni mind az érzékszerveinket, mind a belső érzeteinket egyaránt. Vegyük együtt, ízleljük a szavainkat: Figyel, … néz, … lát, … tekint. Íz, …lel-jük! Tudják önök is, hogy a szájunkban lévő nyelv, oldódást követően tapasztal édeset, sósat, savanyút, keserűt. Tudják-e önök, hogy az ősi beszélt nyelvünkben az „ÍZ” szó magának a léleknek megnevezése? (Olykor ISA-ként? De szerintem másolási hiba, inkább IS, és „A” névelő. Íz, ma inkább IS-, Por, ma por, és par-, harmadikként Hamu. Szellem, lélek, anyag. ) Ha így íz-lelünk, akkor lelkükben kell … feloldani … majd íz minőségeként értékelni a szavainkat.
Valójában az egész objektív Világegyetem a személyes oldásunkon és értelmezésünkön keresztül át – lát. Csupán szubjektív észleléssel jelenhet meg a lényünk egészében. Kivételek azok a mentális állapotok, mikor sikerül elválasztani az anyagi tudatot, lelki hovatartozást, meditációk, halálközeli élmények és egyéb transzok során.
Figyel, aki szem-lél! Fig-urákat, jel-eket értelmez. Amikor felületes az ember, csak … néz …ki a fejéből. No, ez?
Tekint, sokszínű szó, most csak egyik tartalmát: TE- kint (!) vagy. Kilép a testből a szem sugaraként egy energiafolyam, mely szinte elbűvöli azt, akire rátekint. Nem is népies ostobaság a „szemmel verés” kifejezés. Éppen erre a környezetet átalakító tekintetre értették egykor. Eredetileg ezt a hatalmat szokták …Tekintetes Ur-amként megszólítani.
Végül, de nem utolsó sorban, mikor a …lét…lát! Nem véletlen a látó szavunk, mely tudást használót nem korlátozza az anyagi világ sűrűsége. Sőt, az idő sem, hiszen a látomás gyakorta múltbéli, vagy jövőlátás, esetleg párhuzamos síkkal való találkozás.
Említettem, hogy a nyelvünk használatának mikéntje, igenis befolyásol valamennyiünket. Bennünk és magukban a szavakban is egyaránt él a múlt! Bennünk, az írmagban, azaz a génjeink által örökölten, mint rezonátor dobozként működve. És a hangok által megjelenített szavakban, mint a hegedű testére feszített húrok segítségével, megszólal. S e kettő együtt, alkotja az anyanyelvet.
Minden húr, minden hang más-más részletét aktiválja az érzelmi testünknek. Minden szóösszetétel, minden szótő, sőt, valójában minden egyes kiejtett betű, azaz hangzó megsimít egy hangulatot, bódít, vagy éppen félrever egy harangot bennünk.
Amikor eltávolodtunk létezésük céljától, mikor már nem ismerjük fel és nem ápoljuk a szakrális gerincünket, állandóan fals hangokat csengetünk meg! Így növelve magunkban a belső nyugtalanságot. Minden kultúrkincsnek nevezhető szakrális szavunk mára szennyezetté vált. Szeretet, béke, szabadság, Isten, melyek valaha semlegesek és az örökkévalóságot jelzők voltak, mára jelzőkké kisebbedtek előttünk. Egyéni meglátásaink, tapasztalataink által. Belül emiatt forrongnak az ősi, tiszta energiák, mint a fedő alatti gőz.
Az egykori tőszavaink kutatása azt feltételezi, hogy az ember és annak hangadása egyaránt szakrális középponthoz rendeltetett. 24 rovásolt betű, huszonnégy hangot, gyökérszót, egyben isteni minőség jelét, beszélő nevét adta a nyelvünkhöz.
Beszélhetnénk ezekről napestig, csak egyre szaporodna az ismeret, de nem bővülne a nagybetűs Tudás.
Személyes énünk láthatatlan csapdája, hogy szinte állandó tagadásban vagyunk az őseinktől örökölt tudással szemben. De most ne gondoljunk a rózsaszín elefántra, hiszen olyan nincs is!
Vagy valakinek – véletlen – képként mégis beugrott?
A szó, csupán billentyű a világ harmóniáján, vagy harmonikáján. Mindenképpen reagálunk rá! Jórészt, tudat alatt, hiszen csak a legerősebb hatás indít látványos átalakulást a szervezetben. Vagy eredményes kicsinység, de szapora, mint azok a vízcseppek, melyek sziklákat vájnak kráteresre.
Ki vagyok? NE mondjam a nevem ide, mert az önmagam tagadása!!! Mondjam, hogy kinek – hívnak, ez helyénvaló. Ha rövid ideig nem tudom egy baleset, vagy részeg este után a nevem, nem ugyan az vagyok akkor is? Csak kicsit szakadtabban.
Isten, istennevek, tulajdonnevek, melyek égi minőséget tartalmaznak, mint címek szerepelnek, jelek, jelzések a tartalom létére utalnak, ezek földi változata a tulajdonságokat jelző fő-név! Ha az ő mozgásukat – cselekvés, történés, létezés!!!- jelzem, az ige, így az igézés, megmozdítása és - vagy megjelenítése a dolgoknak, nem más, mint a TUDÁSBÓL-SZÁRMAZÓ KINYILATKOZTATÁS! Mindaddig, míg a környezetünkben lévő, főnevekkel leírható világ létezik, ltsd-az előbbi törvényt- a kinyilatkozásnak, tudásnak, folyamatosnak kell lennie!!!!!! Olvasd és vibráld magadban a következőket:
****** Béke, (bel-ke)- kebel, gyógyulás *****--
******kövér**** kő –vérű, kemény, masszív, az a nehézkes
******sovány*** sav-savanyú.
******barát***Bar és Aty-a- fi. Atyához tartozó közösség.
*******láz** lázadás ***hagymázas***= önkívületi lázas – ŐN-kívül- lett! Ön az a „kívüli, kiterjedt személy”-em, ő, aki a világ elvárása szerinti kép-mutatás, a mai másom. Míg a kicsi én a mostani formába zárt valóm, „ön, vagy ő” az éber személyiségem, míg a Mag a szellemi erőm középpontja!!!
A „ magam vagyok” otthona !!! Az Egy-edül lét!
Hagyma, a földben hátra-hagyott hagyomány. Átörökítés a következő évben. (De karalábé-karólábú, és répa-repa, a roppanó növény, kapor, kopár, kaparó ízű. Zsurló, mely a mosogatószer előtt jó súroló és pl. réz és ezüsttisztító növény volt, káposzta-kápa, mint egymást összekapcsoló, kápászkodó zöldség. (Ltsd. Nyeregkápa is!) Köles, a kelesz-tett kalász-os. Macska, kacor, a mászkáló, karcoló, kacs formájú körömmel, vagy bökő, törő, a bika, vagy bak. Bölény, bő-lény. De talaj, pl. tele-alj, más szóval :”televény”, talán kele-vényből?
Totem-állat, „- bálvány –„ CÍMERÁLLAT azonos. Cím az a szellemi tartalom röviden. Ismertetése, hogy hová irányul? Hova tart? És kitűntetés is. Elismerés a közösségtől. Bala-van. Bal-van, bál-vány. A szellemi erő, hovatartozás benne van! Szakrális - bele visz- szertartással felruháztatott erővel. Megkötött szerződés, mely adok, kapok módon tartható életben... Ettől lesznek áldozati, szertartási helyek. A látható és az érezhető világ itt egyesül, lényei szövetségesként együttműködnek. Szavaink, a lelki vezetők, ősök és a mi együttműködésünk által, szó-bálvánnyá lesznek. Vigyázzunk, kihez áldozunk!
Névadás egyúttal megcímzés is!!! Aminek nevet adok, afelett hatalmam van! Legalábbis a szubjektív, magamban tapasztalt világomban. Egyben felelősségem, hogy tisztán tartsam saját családi nevemet, betöltsem azt, így levehessem a nevemet hordó utódokról a választott terheket. Így fel és meg-szabadulhatok!

2009. május 16-ára a XVII. Természetgyógyász Kongresszusra készült élőadás írott változata.

2010. szeptember 10., péntek

Saját kezelésű társoldal nyílott.

Saját szerkesztésben társoldalt nyitottam,
ÍrMag kert néven.
Azaz : www.irmagkert.blogspot.com

Ami az eszencia az Írmag blog.
Belső értékeink felfedezésére azonban számos út létezik.
Tényfeltáró, száraz tanulmány, de misztériumokkal gazdagon ellátott novellák, de akár hétköznapinak tűnő történések, melyek kissé szélesebb látókörrel áttekintettek.
Továbbá, bizonyára adódik rengeteg mód, melyek más csoportok és személyek számára sokkal érthetőbbnek tűnnek.

Valójában ez és a másik blog a saját utam tükörképe.

Nem kívánlak megváltoztatni sem Téged, kedves olvasóm, sem a világot sem.
Ha szórakoztat, merülj el világomban, ha nem, akkor lapozz tovább.

Üdvözöl szeretettel: Írnák

2010. szeptember 1., szerda

Híd az Ősöktől a jövendőig

Az Ősök dolga volt, hogy tudassák, miként lett a Fényből Kenyér.
A mi dolgunk az, hogy megmutassuk az utánunk jövőknek, miként lesz
a Kenyérből ismét Fény.

2010. augusztus 26., csütörtök

GYÓGYMÓD ÖNMAGUNKÉRT

Segíts Ég! Önsegítő homeopátia.
Gyógyítsd meg önmagad!
Vadonatúj módszer!



Az eredeti Hanemann homeopátia abból indult ki, hogy minden betegség, vagy lelki elváltozás tünete hasonlatos ahhoz, melyet egyes mérgező anyagok, kiváltanak –egy, amúgy egészséges szervezetben.
„Hasonlót a hasonlóval” elvvel megkereste számos betegség ellenpólusát, majd azoknak a mérgeknek, a kioldott aurájával --olykor az induló anyag teljes hiányával-, csak rezonanciákkal dolgozott. Ezt az ezredvég korszerű technikája ismerte csak fel, majd újabb rezonancia gyógymódokat is találtak , azokat egyre szélesebb körben alkalmazzák.

Miért kell sok-sok munkával, figyelemmel kutatni a gyógyító szerek után? Ha megvan az ellenszer, még mindig fennáll a lehetőség, hogy tüneteket szüntet meg, majd ismét valahol kiújul, a lélekben még megőrződött betegítő minta. Ennek kiküszöbölésére találták ki a homeopatikus orvosok a magas potenciálású szereket, mint kiegészítőket. A beteg ember mind különböző egymástól, ezért körülményes a megfelelő szer kiválasztása, egyénenként.

Paracelsus óta ismert, azaz orvosi hozzáállás, mely szerint: „ahol a betegség, ott a gyógyszer” –módszer. Egyáltalán nem ismeretlen a napjaink orvoslásában, hiszen elölt kórokozóknak a véráramba juttatása aktív immunvédelmet biztosít a később esetleg bekövetkező fertőzés ellen. Középkor nagy orvosai az isteni gondviselésnek és igazságának tartották a „hasonló a hasonlatossal” gyógyításának módszerét.

Mi az ma, ami mindig rendelkezésre áll? (Paracelsus mondása szerint a kórt „miazma” okozza.)
MI , AZ ok , MA, MAGUNK (A belső Önmagunk ) vagyunk, a saját gyógyszerünk!
Aki nem képes (még ) egy jó szándékú, személyes kapcsolat fenntartására Isten gondviselő erejével, annak is adódnak lehetőségek. Nem is kell más, mint desztillált víz, és sok türelem.
A gyógyító ellenmérget a saját testünk termeli meg!
A lehető legtökéletesebb azonosság, legpontosabb adagolásban !

Három síkon távolodhat el az ember a benne lévő szeretetforrástól:
-- ha tagadja és nem szereti a lelkének templomát, a saját testét. Minden betegség abból ered, hogy valamely részünket, tulajdonságunkat nem tudjuk kellőképpen elfogadni.
--ha lelkének valamely mély, erőteljes indíttatását elfojtja, szíve ellen cselekszik, így önmagát nem értékeli,
-- ha különállónak, kirekesztettnek érzi magát az isteni teljességből.
A három szint: a test , a lélek és a szellemiség síkjait, a vér és a vizelet, a könny, valamint a légzés salakjaival, saját „toxinjainkkal” szembesítjük.
A különállóság illúzióját a rezonanciák nyelvére fordítjuk.
Magát a testben fel nem ismerő lélek, üzenetet kap, egy magas potenciálással készülő , homeopátikusan higított vér által.
A vérben valamennyi testi sejt rezonanciája van beleírva. De a szervezetből távozni képtelen toxinok is beírják a maguk kóros vibrációit, a rejtett, vagy aktív betegségnek valamennyi kódja is innen kiolvasható. Ezt a testi bajok ellen ajánlott elkészíteni. A vér információjának magasabb frekvenciái aurális szinten visszaállítják az ősi, alaprezonanciát.
Ugyan így sokban hasonlóan, de a kiürített mérgek miatt hasznos
a vizelet információs rezgésképe.
Amíg a vér a megtartott , addig a vizelet, az eltávolított, elutasított részeinkről ad törzsoldatot. Nem véletlen, hogy a vese a kiválasztás, kiválasztódás szerve testileg és spirituális szinten is.
A bánat és a kétségbeesés, nehézség, elveszettség érzése, lelki konfliktus esetén (De, nem csak az érzelem, hanem ÉRZÉS is , mely a szívünk legmélyebb szintű üzenete! ), újabb hasznos kiinduló anyagot,
a könnyet termeli meg . / Ha felszáradt a kiejtett könnyed, attól fogva a szíved is könnyebb. Ezt minden nő tudja is ősidők óta./
A szellemi egységtől való eltávolodásra, és lelki bajokra a lélek-zettel távozó
pára mérgét használjuk fel.
A legnagyobb indulatosság közepedte, tiszta, lelapított hűtőtasakot ( kb. 2 .L) telefújunk, majd a száját gondosan lezárva, fagyasztószekrénybe rakjuk, hogy a pára a zacskóban kicsapódhasson.
Ezt a párát a legmérgezőbb vegyületek közé tehetjük, ha erős felindultságban vagyunk. Bizony, így mérgezi lassan, de biztosan magát az, aki gyűlöletet áraszt a környezete felé!
Ami igazán fontos, hogy a test és a szellem közötti közvetítő --a személyes lélek- gátjai, elégtelen működése miatt nincs jelzés értékű kapcsolat. Ezt a homeopatikus oldat, mintegy „írásban” viszi a magasabb rendű Én elé. A szellemi burkon megfordulva, ellenkező rezonanciával visszahatva, minden szükségtelen, születés előtt nem választott program törlődik. Ekkor ismét visszajuthatunk a valódi életcélokat szolgáló alapvibrációhoz.
Ezúttal el kell fogadni, hogy „választott” nyavalyáinktól nem ezúton kell megszabadulnunk.
Mivel a feladatkör a javulás következtében tisztábban érthető, lépésenként leolvashatjuk a betegségek, valamint lelki terheink mögött rejtőző spirituális üzenetet. Ezt megértve, mellőzött részeinkhez is képesek leszünk figyelmet és szeretetet sugározni. Ezáltal nem MEG-, hanem, FEL-szabadulunk.
Készüljünk fel, hogy életünk minden szintjén gyökeres változások jöhetnek. Elképzelhető, hiszen egy mély kerékvágás is lehet az életünk útján, melyben teljességgel megfeneklett járművünk. Ebből, döccenő nélkül igen nehéz kiszabadulni. Ha még nem vagyunk rá készen, inkább várjunk mindaddig, míg más lehetőség már nem, vagy alig marad.

További hasznos információ: minden, homeopátiával foglalkozó könyvben megtalálható a szakszerű potenciálás módszeréről.
Magas, akár LM potenciák készítése javasolt. Otthoni felhasználásra, egy egyszerűsített módot javasolok.
Lépései; törzsoldat : Deszt. Víz, 1: 1, majd ebből 1: 10, majd 1: 100, majd ebből az egészet 10X hígítsunk, rázzuk szokásos módon. Ezt akár „elmenthetjük”, mint kiinduló anyagot, a magas potenciálás előtt, 1:1 alkoholos oldatként.
( A víz hosszútávon újrarendeződik, de az alkohol sokáig tárolja az információkat.) Ebből indulhat háromszor ismételve ( legfeljebb 7 X, a szorgalmasaknak ) a magas, 10 000 feletti , XM hígítás.
/ Előnyös 2 L patikai tisztaságú desztillált vízzel dolgozni, mert 1 üveg kb: 30 000 cseppként, 1:30 000 arányban jól használható. A „melléktermékként” létrejövő , megmaradó víz, hibátlanul zománcos, vagy üveg forralóban felforralva, majd kihűtve ismételten kiindulási tiszta lesz, és újra hasznosítható. Készítmény az egész folyamat során idegen szennyeződéssel, valamint fémes eszközökkel ne érintkezzen! /
Még egy hasznos tanács. A saját ( vagy mások ) szerének készítése egyben igen mély szintű spirituális tevékenység, bánjunk vele, aszerint. Ez ismeret segíthet abban, hogy miért kérjünk felsőbb segítséget, a készítés során. Így a hatékonyságát jelentősen megnövelhetjük általa. A gondolatok, érzések, érzelmek lenyomatokat képeznek a vízmolekulák kapcsolódásaiban. A rendezett gondolatok, rendezett szerkezeteket hoznak létre, ezt már nem kell a kaotikus állapotban lévő beteg szervezetre bízni. Miért ne próbálhatnád meg, hogy a százszoros kocogtatás, rázás során minden mozdulatnál mondj egy „Ámen”- t vagy „szer-et-et” szótagolással, vagy „legyen” kijelentéssel kísérd.


2005. 04. 20. Írnák

2010. július 24., szombat

Magyar nyelvünk rejtélyes csodái

>Szavaink egy teljes, valós, leolvasható világot írnak le, melynek magunk is kezdettől fogva és örökké elválaszthatatlan részei vagyunk.
A Szóvivők, a Tudók és az Őrök!
A Nap Népének irányelve, a Valóság vallása! Magyar nyelvnek ez a legnagyobb értéke, és az egész Föld egyetemes kincsévé teszi azt! <

>Népünk genetikája, írmagja sokfelé megtalálható szerte a világban, még valószínűtlen távolságban, térben és időben, a jelenlegi tudományos ismeretünknek szemben. De hazánkban épp így sokszínű a nemzet.
De hát mitől magyar akkor a magyar?
Amint fentiekben jeleztem, a nyelv és elv által lett világutazó az a kultúra, csillagászati, (A csillagász nem egész!) építészeti, földműves, gyógyászati, társadalomépítő tudás, Egyisten-hit, mely a Világot és az Egészet ismerő, egylényegű elvet birtokló kevesek vitték el, a sokaknak. Egy megosztó és nem fosztó lények hagyatéka az, melyet még ma is beszélünk. Nem felsőbbrendű a mi titkos tudásunk, hanem éppen szolgálatként való, s mellérendelt.
Az Őrizők nyelve a miénk! <



Fenti idézet az Életem a Magyar Nyelvben című értekezésből részletek.
Bőséges, példákkal alátámasztott régi-új szemléletmód minegy 30 oldalon.
Kikérhető : irmagok@gmail.com elérhetődéű címről.

Írnák

2010. július 10., szombat

Ősi történetek, mai magyar nyelven. Eredőnk...

Eredőnk

Erdély, a korai források szerint, KAUKA (azaz Kőka, Kóka kiejtéssel mondottan) volt. Értelme szerint, inkább Kő Lelke, mert Kha, Ká, lélek erő értelemben volt használatos.
A Boldogasszony vallása innen ered, a dolgok irányítójaként, a Világfelügyelőt tisztelték. A görög mitológia Prométesz-e az, aki ezt a szerepkört betölti. Pro= piro, azaz tűz, meteus= metös, Mátyás. A ( Jégtörő) Lánghozó Mátyás. Hinduk tűzifája, csak képletesen az: pramantha. Ők együtt élnek, a szimbólumokkal. Görögből jelentése, „a gondolkodó”. Az istenek tüze, a szikra, mely a fejünkből pattan elő.
Mitológiát, gyakran félreértjük. Az ősember, millió évek óta alkalmazza a tüzet, csupán, az elmúlt néhány százezer év óta, önmagát és a Világegyetemet kezdte kutatni. Felismeréseit, alkotó gondolatok követték.
Maga, a lángelme, az az istenek tüze.
„Zeusz legnagyobb dicsőségét, a mindent alkotó tűz erejét elrabolta és az embereknek adta.” Eléggé közhelyes, a szalonna sütögetést, „mindent alkotó tűz”-nek nevezni.
Az alkotás, valójában teremtő, átformáló erő. Megváltoztatja az ember és a világ viszonyát. Már nem kiszolgáltatott az ember, hanem egyenrangú fél, sőt, később, ettől az erőtől „elszállva”, már ellenféllé lettünk a bolygónkon.
Ez az erő hajt minket újabb és újabb kalandokba, emelt ki az állati tudat börtönéből, egészen a csillagokig.


Ősvallásokról…,
A magyar ősi vallás alapjai

A világot, egy mozdulatlan és örökkévaló Atya, olykor Anya teremtményének tulajdonították. Igazából, nem a neme fontos, hiszen nem emberszerű lényről, hanem felfoghatatlan szellemi erőről szólt a történet. Ezért is, az első istennevek az ERŐS, ŐS AN, AT, ATY.
A világon a növekedés, táplálás, bármely életforma létrehozása egyértelműen, női , az anyai erő tisztje. Ennek az ábrázolására készítik a kőkor óta, a dundi idomú, női torzókat. Itt a telt kebel, a kiemelt öl, a tápláló és szaporító erő képírása. Megjelenik a NI, NA, NU, AN, ANY- NIN, a NÖ-vekedés ereje.
ER-, AR-, RA-, RÉ-,ÚR kezdetű, vagy nevű kiáradó erőt, mint létrehozó férfias princípiumot tisztelik.
Alig van olyan vallás, amely valóban, sok istent tisztelt volna. Amelyeket ma annak tartunk, arról legtöbb esetben kiderül, hogy az Isten egyik tulajdonságát, vagy jelzőjét helyezték, a figyelem középpontjába. Valószínűleg azt, amelynek a mindennapokban, a legnagyobb aktualitása volt.
Amikor, egy úriember kezet csókol egy hölgynek, valójában, legritkább esetben szereti - csak és kizárólag-, a női kezet. Ha van ilyen mégis, az bizony beteges.
Szereted-e a pénzt? Ha igen, kezeltesd magad, de sürgősen! Az, már bálványimádás. Szereted-e, a pénzért elérhető dolgok ezernyi, örömteli megnyilvánulását? Ételt, szállást, meleget, ajándékaid, szórakozásodat?
Az elérhetőn, a megérthetőn és a megérinthetőn keresztül, csupán, egy nagyobb egész felé fejezzük ki hódolatunkat.
Röviden ennyi arról a képzavarról, amelyet bálványimádás cím alatt, a fejünkbe erőltettek.
Így rendelték, a termékenység és gondviselés alá az állatok szaporodásáért, a szőlő érleléséért, a szerelemért felelős erőket Boldogasszony, Nagyasszony alá, a mai ismeretünk szerinti kis istenekként. Végül is, minden kívánság, kapott egy kódot, amely nem szám, hanem fogalmat jelölő név volt. Így jöttek létre, a mai napig is használt beszélő nevek. Ez, azonban – akkor mindenki tudta- nem Isten valódi neve! Az, a halandó előtt titok.
Sir John Browing, angol nyelvkutató a legmélyebb elragadtatással beszélt nyelvünkről. Összevetésként, előbb az egyiptomi építészeti csodák, kifürkészhetetlen módszere előtt hajol meg, majd hozzáteszi:
„ A magyar nyelv, ennél sokkal csodálatosabb tünemény. Aki megoldja, isteni titkot fog elemezni és a titok első tézise ez; Kezdetben vala a szó és a szó Istennél volt és a szó lett Isten.”
A mágusok, későbbi korokban annyit felfedtek, hogy ők, Isten igazi nevét soha nem árulhatják el, de az örökkévaló nevek egyike az, mely számukra isteni képességet ad. A név = hatalom.
Fordítva is igaz, ha egy hatalom ismeri a nevem, azt képes befeketíteni, kifényezni, vagy képes hadba hívni, vagy elítélni.
Összességében ezúton, továbbiakban, az Oszthatatlan Isten megnyilvánulásainak neveivel fogunk találkozni.
Isten (megnyilvánult) neveinek fogadjuk el azt, amely vízszintesen, a földi életben, függőlegesen, a szellemi létezés törvényszerűségeknek alávetve is, egyenrangú félként megjelennek.
Ennek az ismérvnek felel meg az Ősz, Ős-Úr, (mint Zeusz), Erő, Erős ( gör. Arész) Él, Élet szintén, de a Szellem, csak függőleges értelmű, a Test, csak vízszintes, anyagias értelmű. Ha Fénytest-ről beszélnék, az ismét, isteni természetet jelöl.

A női természet istenítése

Sumér rokonságnál, valamint Egyiptomban is, egyenrangú, sőt, nagyon is tisztelt tényező a NŐ, mint az isteni, női erő földi kiárasztója.
A Nő, a befogadó erő, a Nő, a növekedés, táplálás szülőanyja.
A sumérban, a leghatalmasabb, legelső istennőt gyakorta APSU-nak (amely az abszolút, abszolútum értelemben ma is ismert) nevezték, sejteti, hogy valami ősi erő, az AP-ból kilépő SU-gár, az APSU: ne lepődjünk meg, ha a FOLYamatot jelölő szó PIS, jelentett folyót is. APSU>APISU>PIS>IS>US>ŐS.
(A görög mitológia leírása, azonban pontosít, mert „A”, anya, „P” pára, SU, mint FÉNY van jelen, a GŐZ lecsapódás, a Pára hozza létre, a Világmindenséget. )

A PIS szó, a magyar nyelvben VÍZ-ként, kifolyásként, patakként megtalálható.
Anyakultuszú társadalmat jelöl a sumér NINHURSZAG, anyaország jelentéssel, jelentős városuk, ESNUNNA volt. Megfejtéshez segítség: ES= ŐS.
Egyiptomban, HATE-PINU, RABRA-BINA, TELEPINU, mind a kihangsúlyozott nőiesség szimbólumai.
NINKI, vagy INANNA ( Én-Anya ) hét szülősegéd istennővel, valamint 7 bábaasszony segítségével hozza létre az embert.
ADAM-ATU-ból, amely vörös agyag, és isteni vérből , ENKI, más nevén ENLIL, ami ÉN-LÉLEK segítségéből állott össze. Az embert, a korabeli pecséthengerek szerint, mesterségesen gyúrták egybe. A hengeren, a mai laboratórium jellemzőivel, nem pedig nemzéssel találkozunk. (Az istennlélekkel felruházott embert SÁR-ból gyúrták. Sár, Szár, Száras, SÁRA, az ég és a föld közötti folyamatos kapcsolatra utal. Ezekkel ellentétben, a még ki nem fejlődött éntudatú ember, vagy állat, a Föld porából gyúratik, azaz POR, vagy PUR vogymuk…)
A sumér ősmondák határozottan kozmo-genezisről tudósítanak. Előbb istenfiak házasodtak (azaz nemzettek, hagyományos módon) fiakat, de ezek, az óriási fajbéli különbségek miatt, az emberállat korai állapotára visszaütő torzszülöttek (atavizmusként ismeri a genetika) lettek, akik isteni tudással bírtak.
Ez a hibrid, nem volt szaporodóképes, el is különítették őket, egy korábban lakatlan szigetre.
A következő kísérletben „méheket készítettek elő”, azaz, földi nőket – szüzeket- kezeltek oly módon, hogy a magasabbrendű lény csíráját hordozhassák. Erről, a lombikbébi programról tudósít, a nevezett henger.
Más „monda” pedig egy égből jövő asszonyról tudósít, aki egy testhez álló ruha, a MU, (MŰ, MŰVI) segítségével, egy hosszúkás palackkal együtt, a levegőbe tudott emelkedni. Tartozéka a PALAST. Itt egyértelműen technológiát írnak le, nem pedig madárszerű repülést. A MU nyakrészénél, csövek csatlakozásait lehet megfigyelni, az időközben fellelt sumér szobron. A fejen lévő kicsiny eszköz, a SUGARA, vagy SUGAR. A mondakör az istennő neve, a szobor látványa és a magyarok nemrég kiadott ősgesztája, az Arvisura, egyaránt alátámaszt. (Miszerint, egy földön kívüli, csillaghajós nő, műszaki hiba miatt, tudósokból álló, 8 fős legénységgel, úgy 10 ezer évvel ezelőtt itt ragadt).
Az ANYAHITA istenasszony tisztelete, az ő emlékét őrzi. Az ő, nem földi nemzésű gyermekeinek neve, az egész őskori társadalom számára ismerté vált, név szerint ÉL, ÚR, VAN a MAG-urak, MAG –asságos ÚR, maguk urai.
A kozmikus szeretet elvére épülő vallás, az Univerzum vallása.
Erre épülő hitrendszert elfogadók, a magyarok. Nyelvük, a magyar anyanyelv, amiben benne az ős, ANYA HITE.
Istenanyák, minden vallási mítoszban azonos módon, földi megtermékenyítés nélkül hozták világra, az eljövendő korok nagy reformátorait.
Érdekes egybeesés, hogy BUDHA, azaz BUDA anyja, a perzsa ZOROASZTER, anyja MAYA, JÉZUS ANYJA, pedig MÁRIA volt. Más ősanyák is léteztek, mint ÍZISZ, melynek megfejtése egyiptomi nyelvből ISTEN-LÉLEK.
Valamennyien csecsemővel a karjukban lettek ábrázolva. Érdemes ennyi véletlenen eltöprengeni!
Ismert INANNA, sumér ékírásról; NAD-BAU-DAUG-AS-SON, Istenanyánk.



A férfias teremtő erők, az ősvallásunkban

Ismerjük THOR, TOROM, TOREM, THOREM, TENGRI, TURM, mint kiáradó, teremtő erő, magasságokba törő (TORÓ, mint bika) szimbólumaként.
Jelölik ZEUSZ, azaz a AZ ŐS, ÖSSZ-(esség) néven, de rovásírásból
Sumér DINGIR, TENGIR, TENGRI, szintén atyaisteni jelző. Ősi rovással, amely csak mássalhangzót jelölt, a Földközi-tenger medence körzetében PTK, amely egyik megfejtéssel apátok, de inkább PaTaK. Észak –Egyiptomban PTKH, (ma is használják a palesztinok, F-aTaH-ként), de nem kevéssé érdekes a WASH-MAT-AR, angol fordító tollából, de ha a hang kiejtése szerint fordítjuk, UAS-MATY-AR, azaz Ősmagyar, MÉN-ÚR, AMÉN (AMON-RÉ), A-MONI-ÚR, azaz, két értelemben, mint Mennyei Úr, avagy A Világtojás Szülötte, Mennyei,(mony= tojás, tájszólással).
Ismerősen cseng a MÉN-RÓT, (Vörös Csődör, Mennyei Vörös Úr) NIMRUD, azaz Nemző Rúd, de BAAL, BELA, BELE, BALUAN néven is tisztelik, valamint ugyanúgy mint az Istenanyát a női, MEN-ÚR-at, a férfierő megtestesítőjeként tisztelték. A kereszténység előtt, a nemiség ábrázolása, megnevezése semmiképpen nem volt obszcén. Számos természeti nép, ma is, a tudatlanságuk által, a gyermeki naivsággal viseltetnek az erotikával szemben.
A hálóhelyek dekorációjában a női TELE-PINU istennév mellett, a TELE-PHOS, valamint a BAS, BOS hieroglifával írott, „Háromlábú Férfi” fontos szerepet kapott. A termékenység elősegítése, az egész társadalmi rend továbbélésének a kulcsa. Nem voltak meccsek a tévében, sem brazil szappanoperák, de nem volt nyugdíj sem, így az egyén és a társadalom alapvető érdekei találkoztak.
További ismerős férfiisten nevek után kutakodva OSIRIS Ősúrnak apja:
AR-PAD, aki a Föld Ura. Ma is megtalálható városnevek őrzik Eufrátesznél és Szíriában is, az Ótestamentumban ARPACHSAD, ARPAXHAD névvel található, egykor, létezett Árpád nevű királyság, azonos szakrális előjogokkal, mint az egyiptomi papkirályok.
A NAP, kiemelkedő szereppel bír, a maszkulin, jang erők sorában. Szinte minden, látszólagos tevékenységét, cselekvését és jelzőit, isteni erők megnyilvánulásaként tisztelték. Ismét megjegyzem, hogy nem külön –külön volt imádatuk tárgya a KEL-ÚT, vagy a NyUG-ÚTI, vagy SET-ÚT, a Sötét, (belőle lett SETH, a szétziláló, romboló erő istene), vagy SAMAS, Szemes, hanem, az azt működtető értelmet tisztelték.
A MANITU is előkerül, mint istennév, a Föld két ellenkező oldalán. Ha jobban megpiszkáljuk a név jelentését (MA = ma-gasságos hely,terület, ország, NI, mint nő, TU, tudós, aki Istentudatú Asszony ) kiderül, hogy a nagy indián harcosok, egy nagytudású, női istenséget (vagy isteni tudással bíró női lényt) fogadtak el, vezetőjükként. Ha a keleti kultúrák Anyahita történetét megértjük, nem lehetetlen az ő felbukkanása máshol, hitet és tudást plántálva a világ számos kultúrája részére.
Mai napig élő ábrázolás, a talpán álló háromszög, benne ponttal, vagy egy fényudvarral körülvett szemmel.
Ez, Isten Mindent Látó Szeme. Sumérok között, SZEM-ÚR.
Mind suméroknál, mind az Alföldünkön sok kerámia figura került elő, emberszerű idolként, viszont szokatlanul óriási szemekkel ábrázolva. A fejnek, csaknem kétharmad része a két szem. Fejükön, valami csúcsos süveget viselnek.
Lehet, hogy túl hangsúlyozott, karikatúrák, melynek jelentése SZEM-ÚR. De lehet, hogy ennek az úrnak, a földitől más, sokban eltérő szeme volt.
Egyiptom urai, időtlen idők óta, bőséggel használnak szemfestéket, mintegy hasonlatossá kívánnak válni, az Isten Mindent Látó Szeméhez.
Székelyek, a korai SEK-ER, azaz, a népnévre is emlékeztető SZEKÉR néven is tisztelik, a Napszekerét.

Halotti rítus

Sumér szövegekből, valószínűsített magánhangzóval, a következő fordítások keletkeznek, Barabás László kutatásai nyomán, összefoglalva:
A holt, TOOTH , azaz aki TUD, az isteni írnok jelenlétében elszámol tetteiről.
Bántotta –e a holt, az USHEK-NEM-AT ( tisztelte-e az ősök nemét, azaz szellemét?), SET-QU-ESU , szitkozza –e Istent, UTURE-KHIT, Út-urat hitt-e, NEHA-HAU, hazug volt –e, NE-BABUI , nem bántotta –e, a „vizek forrásait”, illetve, végzett-e fekete mágiát? Ha ezek, összeírva, többet nyomtak egy pihe súlyától, amit MACH-SA-n, mázsán mértek, a holt, ítéletre számíthatott.
Ez, azonban nem a végítélet volt. A holtat egy ALL-ATU szellem várta, aki kivallatta tetteiről. Mellette, a NU-KUTHA, nősténykutya szelleme állt. A holtnak, hogy ne szakadjon el a fénytől, LET-RA-t adtak, azaz kijáratot a Nap, azaz RÉ felé. Rossz szellemeket, melyek a holtak nyugalmát zavarnák, a MACH-KA fogta el. Együtt imádkoznak a holt BE-KE-jéért.

Az Istenfiú

ENLIL , az ÉN-lélek, aki hasonló módon teremt, mint a Biblia Istene. A teremtmények, a Boldogasszony emlőjén, azaz az anyai erőtől táplálva növekednek. Enlilt, Világfelügyelőként, Vigyázóként, a korai görög kultúrában lánghozó Prométeuszaként, (Piros, azaz Égő, - ma szólásban Jégtörő- Mátyás-, más nevén Mitrás, MÁTRA.) Mithrasz-ként, Ahuramazda-ként, Visnu, Odin, Fríg, Quatzcoatl, Pacal-nak, vagy Jézusként tisztelik, korszakok függvényében. Aligha találni még egy nyelvet, melyen ezek a beszélő istennevek visszaolvashatóak úgy, hogy azonos szerepkörükben maradjanak.
( Enlil=Én-lélek, Mithrasz=Mátyás, aki más bolygónak tudós atyja,vagy Ahuramazda = Ah, Uram, Az Ad, Visnu=Nö-vés, Hod-én = Odin, Frig =Figy, Kacsa-kotló, a „Tollaskígyó”, aki égi járművön utazik, Pasalként, illetve más néven Kö-kör-ica istenként gabonát ad az indián kultúráknak.
Egyiptomban, még az Ószövetség idején ismert volt a kenyérrel és borral áldozás, melyben az étel és ital, az isten teste és vére. Cselekedték ezt, az Ő , azaz a Korszakos Tanító emlékezetére…
Minden istenfiúnak közös jellemzője, hogy előrelépést, testi - szellemi haladást adtak az emberiségnek. Minden világhónapnak, megvan a maga újítója.
Legismertebb Világfelügyelőnk Jézus, kinek történelmi valóságát, sok kutató megerősíti. Bár, jelentősen eltérő, a Biblia tanításától, azonban az élete spirituális jelentőségéből semmit nem vesz el.
Legerőteljesebb irány, a Jézus pártus nembéli származása. A keresztény egyházaktól eltérően, a korabeli zsidóság idegen-nek említi őt. Ez idő szerint, a ragozó nyelvű, szkíta –magyar rokonságú pártusok, időleges békében osztoztak a terület fennhatóságán, a rómaiakkal. Birodalmuk, az Indusvölgytől, Eufráteszig terjedt. A pártusok igen ősi vallásúak voltak, papjaikat leginkább a táltos, vagy torda néven ismerjük. Alkalmazták a mágiát, asztrológiát, eszerint, a Mezopotániában lévő Sippar ( Széppár, vagy Szép-Pur, melyben a „pur” a lélek) városának asztrológusai keresték fel a Megújítót.
ADIABENE, Ádjabene nevű kormányzó herceg igazgatta Galilea ügyeit, legfőbb jószágigazgatója, nem más, mint Jézus földi atyja, József.
Mária, Mirjam néven, Helena Hamalka királynő unokahúga. Így, mindketten befolyásos, vagyonos emberek voltak. Mária, szent női rendben nevelkedik. Szűzi fogantatással termékenyül, ami minden mágikus kultúrában ismert, mert a Nagy Megújítók, a kozmikus elveket követik.
Tény, hogy Heródes miatt, valódi veszély fenyegeti a családot.
Jézus, gyermekkorától kezdődően, szellemi-lelki tréningen van a mágusok közt, a tanítói megjelenéséig.
Árpád apánk nagyanyja, Álmos fejedelem anyja, a pártus, hercegi Adiabebe család lánygyermeke volt. Bővebben Baldinyi Jós Ferenc: A pártus Jézus című könyvben találunk.

A magyar Árpádházi-királyok, szakrális pap-királyok, mind Univerzális ismeretek birtokosai voltak. Uralkodásuk, a nép egészének szolgálata volt.
Anyaelvű vallásuk, valóságos MÉH-kolónia volt. Minden dolgozó, a kaptárért élt, a vezér, pedig tevékenységével, termékenységével ugyanígy szolgálta az egységet. Filozófiájukat, a „ Termesz” elvnek is lehet fordítani.
Tevékenységük, a fizikai szintű megélhetésen túl mutatott, mert ők őrködtek, a rájuk bízott népek ( tehát szövetségesek is ) hitvilága felett is. A bőség, a jólét, a vallások és bőrszínek szerinti tolerancia, és az ősi mágikus tudás fenntartása volt fő feladatuk. Háborút, ez a tiszta MAG nem viselt, csak akkor, ha támadás érte őket, vagy vallásukat, valamint eredőjüket, azaz Erdélyt érte veszély.

Mára, lassan kikopik belőlünk a Természet, a Teremtés és a Termeszek elve.
A világ, az „Elvesz-elvet” gyakorolja. Azonban maradt egy Mag, aki a szakrális uralkodóját vissza, azaz Hazavárja.
Írnák 2006.01. 31.