A Világidő és az Ember kapcsolata
A ma még ismeretlen messzeségben, élt a Földön olyan kultúra, mely valamennyi ma élő népesség számára hihetetlenül gazdag tudományos-kozmológiai, avagy ma még nem a legnépszerűbb megfogalmazás szerint vallás-tudományosság ismeretet adott át.
Nem áll messze a valóságtól, ha a következő megfogalmazással jelzem a fontosságukat: A titokzatos ősnép az akkori ösztönemberből, tudatos, értelmes embert alkotott. Az addigi öntudat (öszt-önös, ön-, önző) mellett, megjelent a közösségtudat, az ember képes volt felismerni magát a Világegyetemben.
Hogy honnan jöttek, milyen ismeretből, tapasztalatból származott az ő tudásuk, arról sokféle magyarázat, és hasonló számú, emberi értetlenségből fakadó cáfolat létezik. Most nem ezt a részletet kívánom tárgyalni, hanem a csillagászati időszakok és a megfigyelő emberek életének kapcsolatát.
Rengeteg, óraként is használható keringési idővel van körülvéve Föld-bolygónk.
Van egy sajátos, 24 órásra osztott, tengelyforgásból adódó napi ritmusa. Az éjjel és a nappal változása. Azaz, 12 teljes nappali, 12 éjszakai óra arra utal, hogy a beosztást kitaláló kultúra, a 12-es kozmológiai megosztáshoz is kötődött. Mivel a Nap a földi élet vezérlő középpontja, a Nap látszólagos éves pályáját is 12-es osztással, hónapokra bontották. Bár, az ókori kultúrákban számos egyéb próbálkozás, egyszerűsítés született meg, a legerősebb, a realitáshoz közelítő naptárrendszerek közül, a feltételezetten Mezopotámia területén (is!) alkalmazott megközelítés maradt fenn a XXI. században is. Ne feledjük, hogy a nyugati gondolkodásnak új, de korai, ősi tudásból származó asztrológiai ismeretek alapjai nem a 10-es, hanem a 360, 60, 12, (24), 6, 3-as számrendszerek.
Mióta az ősök a Naprendszer telepesei, a Nap középpontot 1-nek és elsőnek számítva, kiegészítve a körötte keringő 9 égitesttel, a jelenlegi földi életünk és 10-es számolásunk alapjává tették. Ez a mostani, anyagi szintű teljesség.
A 3-tól induló számsor, emelkedésével fordítottan arányos, egyre „osztottabb” a Világelv, kisebb számok az Isteni Teljesség-től a nagyobb számmal jelölt tört-megosztottságig haladnak. Azonban valamennyien oszthatók 3-al, minthogy az 1-ség, az Egy-séges „Szent-3-ság” jelenlétét bizonyítják a legkisebbé váló részletben egyaránt.
Ez az ősi elv az, mely a sok ezer évvel később létrejövő kereszténységnek hitrendszerében is jelen van. Korai időkben, mondhatni a középkorig, nem is különült el az asztronómia és az asztrológia, mert valóságban egymásra hatónak találták a külső és a belső, valamint a kicsiny és a nagyvilágot. Erről ismét könyvnyi anyagokat lehetne írni. Olvassuk Hermész Triszmegisztoszt.
De figyelmük központjában a Nap volt, mint legerősebb hatóerő a Világból, melynek párja, a Föld társa a Hold, a 28 napos holdciklussal.
Éves hatások 12-re oszthatók, azaz egy tucatnyi hajlandóságra, lehetőségre, minőségre, melyek befolyásolják életünket. De az anya-elvet, a bőséget, az önátadóan működő természeti teremtő erőt, a 40 éves vénuszi hatást is ünnepelték.
Mindezeket az ismereteket, valamint annak a földi viszonyítási pontjait meg is építették az ősi kőkörökben, de az egyiptomi piramisokban, és egyéb szakrális, máig is kiemelten megbecsült – vallási célú - központokban egyaránt.
A matematika számukra nem elkülönült, száraz tudomány volt, hanem az élet leírása, törvénye. Ma, az egykori gondolkodásmóddal hasonlatos elméleteket a matematikusok Mandenbrot-egyenletekként, ill. fraktál-geometriaként használják fel. Ennek grafikai megjelentetésének segítségével látható, hogy a legnagyobb és a legkisebb részlet, végtelen számú, azonosnak tetsző részt tartalmaz.
A Teljesség kifejezésére alkalmasnak a 360-as számot találták. Erőteljes sejtésem, hogy a rendszer alkalmazásának kezdete az elsődlegesnek tartott Fényhozónak, a Napnak teljes körciklusa leírására alkalmazhatták a 360-at, azaz, akkoriban egy év, nem 365, 24 keringési nap lehetett, hanem kerek 360.
A csillagászok számításai sem beton-biztos állandó keringési idők, hiszen nem gépies, hanem élő, a körülményekhez alkalmazkodó egységek kölcsönösen befolyásolják egymás működését. Lásd, a relativitás-elmélet szerint, a tömeg és a sebesség (belső energia változás is) hat az időre. Ma leggyakrabban elfogadott (vagy általánosított, olykor vitatott) számítás szerint egy Világév, amely a galaxisunk a Tejút, Naprendszerre kiható mozgásciklusa szerint adódik, a körút 25 920 földi év. Így, egy Világhónap, mely a Világév 1/12-ed része, 2160 év.
Vessük össze a teljességre, a fordulat egészére használt 360ş = 25 920 év, tehát 1ş = 72 év! Nekünk, az emberi fajnak, ez egy kisebb kiterjedésű, személyes, de szintén egész körünk.
Különösen érdekes, hogy több kultúrában van egyaránt szó arról, hogy a fejlettebbek (istenek, de itt kis „i-vel”) kik meglátogatták a Földet, sok ezer évet képesek testi formájukban élni.
Mi jó közelítéssel 72 évet, 1º-ot haladunk a Világ tengelyén fordulva a Naprendszer Uraihoz képest, kik közel 26 000 évet töltenek el, (de csak!) a mi számításunk szerint, a saját világukban. A bolygók idős felügyelői, úgy „nyugdíjasan”, közel 2200 évesek, mi evolúciónk errefelé tart.
Meglepő és érthetetlen volt hasonló élettartamú uralkodókról olvasni az ókori mitológiákban. Pedig, a nevezett uralkodó neve, beiktatása és a következő király uralmának kezdete, akkor, ha nem rendelkezünk előítélettel, tényszerűnek tűnik. (Egyik ilyen elgondolás, hogy azonos nevet viselő uralkodók hosszú sorozata a 20 ezer feletti uralkodási évszám. Talán igen. De akkor bizonyára nem a Homo sapiensek között. Vagy még akkor nem aktivizálódott a ”mondjon le!” gén, vagy az „ellenzék-kromoszóma”?)
Nagyon hosszú időszakot egyre rövidebbek követtek a krónikák szerint, mígnem elérkeztek az emberi életkorig.
Szokás szerint próbáltuk beilleszteni a már jól ismert emberi élettartalmú élethossz hitrendszerhez, de mindig kissé sántít az előbbi elv. Másik, az Arvisurában lévő magyarázat „evések száma” szerinti élettartamot jelöl meg a korai bejegyzés. Kérdéses, de számérték szerint, napi két étkezéssel számolva hasonlóan nagy szám, 51 840 „év” jön ki egy 72 éves idősnek.
Az „év” szavunk az EV-ést jelenti? Az emberi éh-ség, a természetes szükség olyan nagyon fontos és számolásra méltatott volt a korai kultúrákban? Az étkezés, „eszik” rokonságban van az „esz-tendővel”? ( Arvisurában is felmerült ez.)
Szerintem, igen. Azzal a jelentős különbséggel, hogy égi jelenségek látszólagos, éves szintű, asztrológiai változásait is, harcokra, vagy étkezésre utaló megnevezéssel illették. Az érkező új, a csillagászati éves korszak, „felfalja” a régit. Miként a Hold olykor – napfogyatkozás alkalmából – megeszi a Napot. Történelmi tény, hogy a napfordulók igen jelentősek voltak a gigantikus kőépítményeket építők számára. Életüket a Fény ciklusának változásaihoz, azaz kozmikus elvek szerint irányították.
Ha ez így van, a Tejút teljhatalmú urai 9, 3 millió évenként változtatnak életformát, „archét”, azaz korszakot, arculatot. Vegyük észre, hogy itt bő 2000 évenként jelentős szellemi indítású változás éri a Földet, melyeket asztrológiai korszakoknak, jelenleg a kezdődő Vízöntő korszaknak (mely egy kisebb „kör-szak”, azaz kör szakasz) nevezünk.
Hogyan kapcsolódunk az Univerzummal?
Minden életforma sajátos ciklusokkal leképezi a Nagy Egészet, így, az emberre is kihat életre szóló, évekre, napokra, órákra, percekre tagolható visszaosztás.
Ezen belül jön létre egyéb ciklus, mely Egység szellemi törvényét követve, 7-es osztású. Úgy tudjuk, 7 évenként érik meg bennünk egy-egy erőközpont „csokra”, hogy tapasztalataink új nézőpontból tanulsággal szolgáljanak bennünk.
De 1-ségesen ismert a dualitás 2-tő arca. Vagy az említett „3-asságnak” (3-mónia) vagy a 4 (Nagy-egy ) Őselemnek, mint az Anyag megtestesülésének létrejötte e világban. A belőlük továbbfejlődő, önmagára ismerő, teremtőerőt képviselő „5-én”-nek (Ötén, Athéne), a beteljesedő „minden-6-ó”-nak (Hatalmasság) a kettős, egymásba simuló háromszögekből álló Salamon pecsétnek visszahatása is ismert az életünkre.
A Mindenható, kinek megfialása a jövőt teremtő „le-7-őség”, a mágikus 7-es számmal van kijelölve. Helye, a földközeli „(h)-éter”- ben épül ki.
Ilyenformán, új gondolati megközelítéssel is megérthetjük a látható világ tárgyait, élő és élettelen megnyilvánulásokat körüllengő étert. A jelen pillanatában a várható jövő le-7-ősége megfigyelhető, mert ez táplálja, adja az anyagi fennmaradáshoz ma is nélkülözhetetlen energiáját.
Mivel az élőlények erőtere látványosabb, jobban dokumentálható, fényképezhető pl. Kirlián-fotóval, a jövő betegségeinek, vagy erősségének jól megfigyelhető jelei jelennek meg az éterben. (Ha az Élet elszáll a vizsgálati anyagból, az őt övező éterikus fénykorona több-kevesebb idő alatt, csak a „holt” anyagra jellemző értéket mutat.)
Életem sajátos tapasztalatát összevetve a kozmológiai órával, a következő számok kerültek a figyelmembe.
25 945 éves ciklus (25 920 helyett), melyben egy világhónap 2162 év, mely a ciklusonként 30º a körből, míg az ID-ős ember ehhez képest 1º = 72,067 éves.
Az ID- szótő, és az ősökkel való összekapcsolódási esély, az összegzése az öregkor. Ha helytálló az élet, úgy az idős – ÜD-ős. Más szóval, üdvös, üdvözült.
Meglepő, hogy a test, illetve az anyag további, nem közvetlen isteni irányítású, hanem emberi logikával bevezetett 10-es ciklussal tagozódik, így az előbb említett 7 éves változások 7, 207 évessé ( 7 év, 75 nap, 14 ó 24 percre ) is kitolódnak. Így feltehető, hogy a tanítók által 7 X 7 évre való spirituális változás, a csakraérés, egyszer 49. évben, míg az elme alkotta világrendben, anyag fejődését leíróan (a 10-es rendszerben) 50,45-re jelezhető előre.
Az mellesleg érdekes, hogy 50 évet számolunk egy nem hivatalos rendszerben „emberöltő” néven, mely egy átlagos generációs időszakot jelöl meg.
/Az is meglepő, hogy a jellemzően magyar-székely szerszám, a fokos, nem csak fegyver, hanem fokos, azaz fokoló, a horizontális 180º-hoz képest, kinyújtott karral az égen 1º-ot mutat a fokos fejszeszerű fejének foka. A horizontra rámutatva a nappálya iránya szerint, feltekintve a születés pillanatát követően, az asztrológiában járatos táltos láthatja és jövendölheti a szülött szellemi útját és életcélját. /
Hogy miért nem egyezik meg minden egyes ciklus megtételét követően maga az életkörülmény, a sorsszerűség, annak látszatra sok oka van.
Valójában csak egy. Matematikailag is érthető, hogy „ugyanannak a folyónak a vizébe kétszer nem léphetünk bele”, mert a látszólagos körpályák, így bolygóink, csillagaink útjai is végtelenből induló és oda is tartó spirálok. Ugyan úgy, mint születésnapjaink, melyek tartalmazzák az éves változásainkat is.
Ha mi is ilyen Végtelenből „spirálozunk” minden bizonnyal a Végtelen felé tartunk. A mozgás, a változás, az Univerzummal való feloldhatatlan kapcsolat, maga az Élet.
A nagybetűs Élet az anyagi megjelenésében felismerhető morgásformákat hoz létre, mely alapvetően a Forrásból származó csigavonalú mozgás. Így alkotja meg az atomi egység is, a Tejút is, szuper-galaktikák is – sőt, az ember is! – a formát. Látszat-különbözőség létrejöttéhez a teremtő elvek gyarapodása kellett. Ugyan abból a közös Forrásból az aranymetszésből ismert Fibonacci-sorozat 1-szeres, valamint 2-7-ig kezdésű, téridő-spirál áramlik ki. A látszat, az anyag megfigyelhetősége – két dimenzió – minimum három Forrásból kell, hogy táplálkozzon. (Móz. I. 9-13.) Megjelenik, miként a jégvirág az ablakokon.
/Az alap, az egész világot átható, a kozmikus háttérsugárzásként is felismert 1026 Hz másodpercenként.
De a kétkarú galaxisok teremtő forrása, három lesz. A három dimenzióhoz, anyagi formához a 4, a Nagy-egy, az ember-állat megjelenéséhez a 4 őserő és az 1-tudat, tehát az 5 kellett. Piramis, az 5 csúcsú Ádám, aki a tudás fájáról eszik.
Ő, még mindig csak – Vevő!
Ez a személytudatú, de önismeret nélküli ember, mikorra elérte a fejlődésében a mesterpontot, hozzájutott a teremtő tűzhöz.
Elérte őt a minden-6-ó. A meg-6-ározó, teremtő gondolat, mely képes megváltoztatni a környezetét.
A tapasztalás gyöngye, a békés és szelíd lelkek birtokába kerül.
A „Hathorok”, a hatók, akik felettes lények az Athéné tudatra ébredő Ádám- embereknek. Az egyensúly, a kül- és a belső harmónia középpontjai, ők az irányítók, javasok, de közvetett befolyással, sugallatok által cselekvők e Földön.
Nem úgy az Istenfiúnak nevezett 7 életű lény, aki testben megjelenve az anyagi világban, azt korlátlanul uralma alá hajtja!
Szakít a részletező hagyományokkal, a Világmindenség esszenciáját mutatja be; az önátadást, az adományt, áldozathozatalt.
Nem kihasznál, hanem kinemesít, felemel – a maga szintjére, az éterikus fénybe – mindent ami, aki megnyitja a lelkét Neki!
Ő a valódi- Hozó! Az (oda-) Adó!
(Ha Ő éled egy országban, az Hazává, nagybetűs Élet-Hozóvá válik!)
Le-7-őségét nem a személyes (ösztönlény) érdek, hanem a Mindenség, és az újraegyesülés irányítja.
Nem a régi rend szorgosan foltozgató szabója, hanem az Új Föld fényes Napja és papja!
A 7 Szentség azonos az 1-énnel, a Mind Én-nel. (Én és az Atya egyek vagyunk!) Ez a személyes Világegyetem!
Az isteni 7 életesség, a hit-elesség.
(Az Atom, az „oszthatatlan”, a dualitástól a (h)Etúrig mindig jelen van!)
Az itt ragadók, maradiak, félelemmel telve figyelik, mert nem képesek a meghasonlásra.
Ördöngősnek kiáltott 6-6-6, aki mind a három emberi szín-jén beteljesült, és már szolgálva-uralkodó. Ő az elrettentő, vakító tükör, a feléje – idejük előtt - törekvőnek. Minden régihez ragaszkodó lélek, a saját, személyes (egós) fekélyének felismerésétől retten meg az Ő bűvkörének udvarán.
Ezért a Fényhozót, annak a mulandó testét, mindig el akarják pusztítani. Mert a sötétség rossz ugyan, de már ismert. De az Örök Élet, csak erőt merít az ellene irányuló harcból.
Az „Egy-ügyű” követőknek viszont Ő az égi manna, a Lélek-zet, a Szeretet és a Fény, ami már nem fenyít, hanem : növel! /
Írnák 2011. 10.11.
