A gyógyító betegek !

Betegségben!

Értékes pillanatok: a gyógyító betegek!

Új világkép épül? Vagy inkább a meglévő áttekinthetőbb lesz?

Egybe áll az a kép, melyben lassanként minden személy, életérzés, népcsoport, vallás, képesség a Világ Virága puzzle játékában arra az egyetlen egy, kitüntetett helyére kerül.

Olyan országot látok Európa szívében, amely korszakos ideológiákat, módszereket, technológiákat és szellemi ismereteket tanít másoknak! Ahol leképezik a végtelen idő óta működő tudást, s azt oktatják a Világegyetemen.

Ott egyetlen pillanat sem értéktelenebb a másiknál, a kiszolgáltatottság és a gyengeség kontrasztja legalább olyan fontos, mint a hatalom és az erő fénye, kegyelme és gyengédsége!

Ott olyan bejáratot ad a betegség, mely alagútján áthaladók fellelkesülnek, már nem csak magukon, de másokon is képesek segíteni! Tapasztalataik az egyetemes emberi tudatmező részévé válik, s az együtt érző embertársak saját tapasztalattal egyenrangúnak élik meg testvéreik szenvedését, kudarcait, s üdvözlik a kivezető megoldásokat. Így, ebben a közegben a beteg nem figyelmet kényszerít maga irányába, hanem szeretetet fogad be. Ez az energia többlet alkalmassá válik ahhoz, hogy a beteg úgy gyógyuljon, hogy egészség felé terel másokat!

A beteg is értékes, hiszen ő is az Ős Ten része, s tapasztalt hiányosságai és többletei - a beteg társak között - gyógyító erőként nyilvánul meg! Az áramoltatás pedig építőleg hat mind a küldőre és a befogadóra egyaránt!

( Bővebben a „gyógyító betegről“ a további írásban! )

Visszatér a vidámság, az érintés, a Szeretet, a körben álló, egymásba kapaszkodó Magyar Nemzet megtalálja az emberekben és nemzetekben a vele egylényegű kapaszkodó pontokat. Nem emelkedik mások fölé, hanem az elmaradókat kívánja maga mellé vonzani!

Írnák 2012. 12. 17.

 

Az elfolyatott szeretet

A beteg emberek ki nem használt lehetőségei

Kezdhetném azzal is, hogy végtelen sok emberi hibánk van; téves látásmódok, ismerethiány, öntudattalanságból fakadó ütközésünk a Kozmosz rendjével ... ám az önostorozás még nem vezet ki a kudarc fogságából.

Megtiszteltetés az, ha MÁR legalább „nem jó“ kategóriába sorolja a megfigyelő elméje a mai „Világrendnek“ titulált rendetlenséget. Az egészség, az Egység felé haladás jelentős sarokpontja, hogy érzékeljük az eltávolodást, de mitől is?

A Szeretettől!

Tulajdonképpen attól, melyet jószerivel nem is volt módunk a civilizációs nyomás alatt megtapasztalni. (Mégpedig azért, mert a korszerűség csakis a technika vívmányaival kívánja elhalmozni, azaz földhöz szögezni a fogyasztóvá gyúrt emberi masszát. Tárgyi és formai uralom, az élő és valós értékre éhező emberi lélek felett.)

Attól a Szeretettől, melyet átruházni, megvásárolni nem lehet, mert az csak VAN! Korlátlan és egységbe olvaszt, nem pedig elkülönít. Sehová sem köt, hanem mindenből fel-szabadít! Az egyensúly felé törekvő Élet áramoltatása ez!

A Betegség: az Egyensúly és a Szeretet hiánya. A bezárult bőr-tömlöc, testi börtön. Beteg szó be-tagosodást, be-tokosodást jelez, melyben az elszenvedő saját testébe zárt erőforrásait éli fel. Ennek alapján azonban helytelen ebbe a fogalomkörbe sorolni a mai - tünetekkel bíró - panaszainkat! Folyamatos átalakulásban van a testünk és a lelkünk. Pontosabban fogalmazva az emberi szellemiség teste és a lelke alkalmazkodik a feladataihoz. Új borként forralja ki magából a salakot, mit lázas állapotként diagnosztizálnak. Ez alapján a láz, az egészség helyreállításának egyik - évmilliók által jól bevált - módszere. Miként a beteg társadalom számára az a „Lázadó“. / A kíváncsi érdeklődők ki ne hagyják a GNM, azaz Új Medicina meglátásainak tanulmányozását, mely alapvetően megváltoztatja az orvoslás szemléletét, feladatait a természetes gyógyulás érdekében./

Betegségként értelmezzük - tévesen - a magzatkori, esetleg születéskor létrejövő testi, vagy értelmi képességben kialakuló hiányosságokat. Jól lehet, ezek inkább lélekben vállalt, ám nem a személyes énben születő elváltozások ! A fogyatékosság az emberi közösség lelki gyógyításáért, az együtt-érzés és együtt-működés, elfogadás megéléséért van elsődlegesen jelen.

Fontos kiegészítő gondolat az EGÉSZSÉG fogalmához: Beteg az, akinek „betegség tudata“ és „szenvedés élménye“ van! Egészséges EGÉSZ lehet az aki - minden hiányossága, személyes panasza ellenére - a környezetéhez átfogóan összekapcsoltként, megoldandó feladatoknak látja a saját tapasztalatait.

A Szenvedés: az emberi önazonosságunk téves, testközpontú értelmezése. A fájdalom és a félelem személyes élmény. Birtokos szemléletű, tulajdon-képzettel. A szenvedés megjelenése önkényes kirekesztettség a lényünk Örök Középpontjának megtapasztalásából. Aki még nem élte meg a szenvedés megszűnését, olvasson indiános könyvet, hogy megérthesse a továbbiakat: Az ősi kultúrák szemléletében a Valódi Én megfigyelte a test tapasztalatait, így kívülállóként, egyes szám harmadik személyben fogalmazott a saját fájdalmairól és akár örömeiről is. Nem azonosult a nevével, mert tudta, hogy az megszólítás! Az indián nem azonosult az észlelettel, hanem az észlelővel, amit közösségként értelmezett. (Nagy Szellem, Ősök Szelleme, Törzsi Totemállat stb ...)

Gyógyul szó a központosításról, a gömbszerű összegyűjtésről, energia koncentrációról beszél. Magzatpózba rendeződő testtartásról, magába tekintő elméről. Azaz átölelő Szeretetről! Arról, mely tömérdek életet áldoz fel azért sejtszinten, hogy a nagyobb egység, az Ember ebben az anyagi világban tovább működtesse a testét. Az Élet igazgatóságának hatalma alatt az univerzális bomlasztó, rendezetlenség felé tartó erő ellen kell cselekedni, mely tudományos megfogalmazásban az entrópia.

A betegséghez és a betegekhez való hozzáállásunknak is ideje, hogy változzék!

A betegség a természetes emberi létállapot egyik állomása! A mai elfogadott, dogmákkal és korlátokkal terhelt, ránk kényszerített társadalmi gondolkodásmód - pszichikai nyomása a szabadnak születő lelkeken - igazi métely. Parányi, jellegtelen petéket raknak a szüleink belénk, hisz nem tudják, hogy ők is fertőzöttek. Majd az iskolák, melyek lefaragnak mindent, ami nem illeszkedik bele a szokás és elvárhatósági rendbe. Majd a sajtó, majd a hitrendszerek, törvények. Mindannyian ketrecek. Ezen programok „ébresztik“ fel a lappangó kórokozókat! Ettől az élményektől kíván mentesülni gyakran az, ki „véletlen“ beteggé válik.

Az érintés ereje

A most ajánlott régi-új módszer a Világ és az Ember egységének helyreállítására törekszik. A meglévő, de lassacskán kivesző módszert kell ismét használnunk! Ismereteinkből élettelen felhőkarcolókat építünk, de a természet kínálta Tudás e fölé emel! Hiszen amire valójában szükségünk van - egyénünkhöz idomult, sajátos módon a Szeretet forrásából áramolva -, a rendelkezésünkre áll! Ismét hangsúlyozom, hogy sajátos módon!

Ezt könnyedén, minden ellenszolgáltatás nélkül - nem szerezzük, vásároljuk, kiérdemeljük, hanem - elfogadhatjuk!

Hallgassunk a belső ösztöneinkre! Az édesanya azonnal megsimogatja a kicsinyének „bibijét“, hogy az jobban legyen. Ösztönből érint és ÁRAMOLTAT erőt át magán. ( Ez mindig és mindenkinek adatott, annak is, ki nem végzett el számos és drága bioenergetikai tanfolyamokat, vagy kapott volna beavatásokat!) Mi is történik?

Kérd és megadatik! A gyermek „segíts Ég“-et kér, az édesanya pedig megadja magát a Teljességből érkező segítő erőnek! A Szeretet energiának leföldelése: Szívből ingyen ad, és spontán cselekszik ! Ebben van az áldás!

Figyeld meg a szót: Áldás. Ha adod is, ha kapod is, ÁLD ! Add és áld, álld és adj!

/Mára az európai szokásrendben tabu az érintés, sőt, a gyermek fejét megsimító pedagógus - szeretetet kimutató érintése - könnyen pedofil botrányba keveri őt. Különösen, a „rettegett dolgozat“ megíratása előtti időben. Miként a jó értelemben alkalmazott fenyítés is „érintés“, ha nincs foganatja a szép szónak! Ez is tilos. Lám, mára odajutott a „fejlődés“, hogy a diákok egyre gyakrabban verik meg a tanárjaikat!/

A tartósan beteg embertársaknak egyik legfontosabb jellemzője, hogy „Hold-tudatú“-lényként passzivitásba vonul, mely megszünteti a kifelé áramoltatást. Figyelmet, ápolást, energiát szív magába, valaki, vagy valami módszer körül forogni kezd, függőségbe kerül. A beteg abba hagyja a céltudatos teremtést ! Ezen élethelyzetekben orvosok, papok, istenek, vagy hozzátartozók kötelességévé teszi azt, hogy „pályán tartsák“, keringessék őt. Közben hihetetlen energia bőséget gyűjt magába, mely súlyosbíthatja is a test állapotát! A „túlhevülés“ ellen energia elfolyatást kell alkalmaznia !

(Látók, táltosok ebből az éteri „vérzésből“ következtetni tudtak a betegség súlyosságára, esetleg a közeli halál eljövetelére. Több esetben a lélek viszont nem „pazarol“ a kapott erőkkel, hanem a „lélekmás“ testét állítja helyre. Azaz helyreállítja a romlatlan, nem anyagi formáját, felkészülve az anyagi világból való kilépésre.)

Míg egész-séges volt az ember, hol Napként sugárzott, hol Holdként fénylett. Isteni teremtő erőket kiárasztva, vagy mások fényét visszaverve a sötétben, választás szerint. Az állandósult Hold-lét holt-lét felé tereli az embert.

A gyógyulás útja: a befelé fordulás, illetve a kisugárzás ismételt felvállalása!

Befelé tekintés a felelősség vállalás nélkül nem teljes! Az elkülönültség megtartása, mely független külső világra, és belső élményre oszlik, az életben megjelenő nehézségek megőrzésével azonos. A beteg nem képes így önmagához, azaz a Nap-Maghoz, az Ön-Való forrásához férni. Személyes ereje kevés ahhoz a gyógyításhoz, amit a személyében gyökerező része (tudatalatti) fenn akar tartani! Legközelebbi, legtisztább és leghatékonyabb „gyógymód“ az egós szűrők levetése - lenne! Ám éppen az egó aki saját halálát féli, ez által minduntalan a megszokott nyomvonalába, nyomorába menekül vissza. A kis „én“ határait a testi forma és a szerzett birtokviszonylatok, az „enyémek“ rajzolják be az anyagba.

A „személyes én“ létrejötte nem a Teremtő kudarca, hanem az Élet egyik játéka, talán hagyjuk őt is élni!

Adni lehet abból is, amivel pillanatnyilag rendelkezünk, s ez az első lépés a Magunk erejéhez!

Minden beteg tud erőt adni a külső világba is, mert némely szintjén az aurának, csakráinak, személyes többlettel is bír! Más helyeken pedig éppen kráterek helyezkednek el, aura hiányként, támadási gócpontokat nyitva a kórokozók számára. ( A „kórokozók“ megnevezés sem igazán helyénvaló, mert előszörre is megengedő, csüggedő lelki állapot változtat az aura vitális erején.) Ezek azon helyek, melyeket a sorközösséggel bíró betegek egymás számára feltöltenek!

Minden ember tényleges befolyással bír a külvilágra, mert nem csak teremtett lény, hanem teremtő is! A legnagyobb változásokat azonban nem az emberi akarat képes létrehozni, hanem a lelkesültség és az átszellemültség!

Teremtő erővel bír az anyagban az, melyre tiszta szívéből vágyik az ember, de éppen úgy teremtő az a része is, melyet el akar taszítani magától! A betegségtudat jellemzője éppen ez a fenntartó szemlélet, maga a félelem!

A betegségtudat eloszlatásának fontos része, hogy a be-gyűjtésnek egyensúlyozó párját a ki-áramoltatást megkezdje a lélek.

Újszerűbb, kissé más megközelítés, mint a pozitív gondolkodás. A pozitív gondolkodásnak célszemélye a személyes én, míg az egymásért cselekvés az egységünk, közösségünk javadalmáért kíván tenni! A sorsközösség javulása viszont visszahat a résztvevőkre, így az egyénre is!

A közeli jövőben nem lesz abszurd az, hogy akár a kórházi betegek az őket ápoló személyzetre is jótékonyan visszahassanak (eddig csak egy hasonlónak tűnő módot ismertünk, a borravalót), gyógyítsák őket is, valamint a betegtársaikat is!

Ennek az erő áramlásnak nagyon hasznos közvetítője az érintés! Másik pedig, ha gyulladásos többlettel bíró beteg, krónikus pangásos tünettel fekvőnek az aurális közelségében van.

A harmadik az, amikor másokért teszünk, érzünk, imádkozunk, mely eltéríti a figyelmet a megélt nehézségekről, valós természetünk szerint kiterjedtebbek is leszünk ez által.

A gyógyító „csereüzlet szemléletmód“ kisebb hatótávolságú térben is, időbeni megmaradásában is, mert feltételes és személyes. Akkor adok, hogyha ...

Más az, ha a közvetítő közeg az össz emberi lélek, információs mező, az emberség !

Az eddig már ismert, jól működő, egymással kapcsolatot tartó betegklubok mintájára olyan csoportok jönnek létre, melyek a változásról szólnak majd, nem a problémákkal való beletörődő együttélésről. Keresik kapcsolatot azokkal, ahol a sajátos tapasztalataikat, gyógyító erőfölényeiket megosztatnák, gyógyítanak, gyógyulnak, áramoltatnak, mindannyiuk örömére. Egy utat járva teszik, mely a Most személyes élményének elfogadásával (nem lefogatásával!) kezdődik, és a Szeretet-Egység élményének irányába tart !

Az emberi erő tényleg ki tud merülni a betegségben! A fájdalmak, elkeseredések viszont gondolatok, érzések következményei, nem pedig kiváltói. A figyelmet viszont erősen hivatottak egy-egy pontra, pillanatra terelni. Egész addig el akarják juttatni a beteget, hogy ki tudja jelenteni: Feladom! Elengedem! Már nem számít semmi! Értéktelen, kilátástalan az életem!

Ez igaznak is tűnik: Így !

Ekkor van lehetősége a felettes énnek, hogy felkínálja az újat, amikor a régi legyőzetett! Amikor az emberi félre áll, akkor tevékeny az ember feletti. Hozhat csodás spontán gyógyulást, vagy hirtelen ötleteket, módszereket, melyek korábban nem voltak fellelhetők, vagy nem tűntek ésszerűnek!

Belép az Univerzum ereje - a fogadó állomás teherbírásáig - mely annál gazdagabban áramlik, mennél többet merítenek belőle! 

Írnák, 2012. 12. 18.