VÉLETLEN EGYBEESÉSEK A TÖRTÉNELEM HAJNALÁN,
AVAGY FÖLDÖNTÚLI NYELV A MAGYAR NYELV ŐSE?
Kedves olvasó! Higgyék el, jó ideje mérlegelem a szavakat, szándékokat, melyekből összeáll egy-egy könyv. Bármely, olvasott megállapítást erős kétellyel fogadok. A jó könyv lehetőséget ad, hogy magam dönthessek, bővítem, vagy elvessem az általa felkínált ismereteket. Vannak, melyek évek alatt érnek be. Egy ilyen könyvet, saját kiegészítéseimmel bővítve mutatok most be Önnek. Hogy azután vak hit helyett, mérlegeljen, döntsön.
Zecharia Sitchtin : A 12. bolygó.
Az író általam is, más forrásból ismert történelmi, régészeti és csillagászati eseményt gyűjtött egybe ebben a könyvében, mely attól különleges, hogy együtt láttatja velünk valamennyit. Ez által, mintha sci-fi irodalom lenne. Bár a mai, új tudósnemzedék csak úgy tudja az új felfedezéseit beilleszteni a kultúránkba, ha a meglévő hitrendszerünket folyamatosan tágítja.
A könyv vezérmotívumát, a közel 3600 évenként történő csillagászati esemény, a bolygók pályasíkjára merőlegesen a Naprendszerbe lépő Nibiru, avagy Marduk bolygójának hatásvizsgálata adja.
Saját jegyzeteim leginkább, a ragozó nyelvet beszélő kultúrák fejlődését követik. Mitológiák, kora ókori eposzok, valamint az egykori nyelv magyarul is érthető kifejezései – számomra legalábbis – egyetlen irányba tartanak.
Kr.e. 11 000, 7400, 3800, 200, megmagyarázhatatlan előrelépést hozott a világ egyik kulturális bölcsőjében, melyet Kis-Ázsia, Egyiptom és Közel-kelet együttesen alkot. E fejlődés bizonyára sokkal bővebb lehetett fölrajzi vonatkozásaiban, de történelmileg hiteles emlékeink, leleteink leginkább e területre koncentrálódnak.
Egyiptomi hieroglifák repülőgépet, tengeralattjárót, harckocsit formáló képjelei, sumér pecsétnyomók ábrái, Mahabharáta eposz Indiából és az akkád (de sumér eredetből való eposz) Atrahazisz iratok egyértelműen, a mai technikai fejlettségen túlmutató, de emberszerű, isteni lényekről számolnak be. A mi származásunkkal foglalkozó Arvisura sem rejti véka alá az égi kapcsolatot. Érdekes módon, a társadalmak a 3600 éves periódusok alatt lassan, de biztosan hanyatlottak. Új impulzusok viszont hirtelen felemelkedéseket hoztak magukkal.
( Az érthetőség kedvéért, a további nyelvemlékek újraélesztésénél figyelembe kell venni, hogy a megfejtések a ma elolvasott, elfogadott ősi szavak csaknem mindegyike latin és germán nyelvcsaládú leírásokból, dolgozatokból ered. Az egykor beszélt ragozó nyelv megértéséhez, „vissza hangosításához”, célszerű a velük egyidős úz, hun-magyar nyelvet és a rovásírás logikáját, hangrendjét használni. A mássalhangzós írásmód a magánhangzók kimondásakor igen tág lehetőséget enged az olvasónak.
13 betű – CS, GY, J, K, LY, NY, Ö, Ü, TY, SZ, Z, ZS V-, nem írható át latinra! Ezen kívül a népies –eő, -ao, stb magánhangzók sem.)
A Földön időszakosan megjelenő, isteni lényeket az egyiptomiak összefoglalóan, személytelenül NTR hangzóval illették, ami a mai elfogadott értelmezés szerint „neter”-nek ejthető, jelentése szerint: „az, aki figyel”.
De épp így lehet AN-AT-RÁ, ANTAR, ANTOR, ENETER, ÉN-TÉR, NO-TAR stb… is.
A minket érdeklő, leginkább az azonos időszakban beszélt sumér szavak kerültek elő, mint AN, azaz az Anyaisten, AT, ill. ATY, az Atya, valamint gyermekük, Rá, vagy Ré. A Teremtők és a Teremtmény hármassága, ma úgy mondanánk, a Szentháromság. Az istenség. Ráillik-e: „Az, aki figyel”?
Amikor személyesen nevezik a földön élő isteni származású Ré apját, PTH mássalhangzókat használnak. Értelme szerint „teremtőt, alkotót” jelez. Csak megközelíteni tudjuk az eredetet, Ptah (később papi névként is ismert volt), de PA-TAH, (Patak?) AP-ATH, vagy akár AP-ACS felé hajló ejtésmóddal. Ismét emlékezzünk a fonetikára, írás és a kiejtés közötti különbségekre.
Egyiptomban valószínűleg ők honosították meg a három különböző számrendszert, mely a földi, mindennapi a 10-es, vallási és kozmológiai számoláshoz a 60-as, az isteni rend szerinti használatra a 12-est.
Kr.e. IV. évezredben HAB-ÚR folyó partjáról ( nem régiben hazánkban, az Alföldön is, de publikációt alig kapott ) un. „Szemur” figurák tömkelege került elő (lelet helye Tell Brák).
Az égi közlekedést számos irat említi. Szemléltetőként megmaradt kőszobor, élethű részletességgel mutatja be az isteni ruházatot. Bizonyára nem tévedek, hogy ezúttal az utazó egy nő. Anatómiája teljesen emberi, lehet, hogy a nagy szemű figurák között vendég, közvetítő volt ő.
Sisakján egy lámpásszerű tárgy látható, neve SU-GAR-RA. Jellegzetes köntösét, amely szerintem több eszközt tartalmaz, PALA- ként említik, melynek jelentése „ami messzire juttat az űrbe”. Nem nevezhető célozgatásnak.
Talán nem véletlen, hogy királyi öltözetünk része a „palást”, lehet épp az égi kapcsolat szimbóluma is egyben. Mindamellett a „pal” szótő a magyar nyelvben „fel” jelentéssel is bírt.
Szemúr ruházatát másként hívták, bizonyára más céllal is viselték. „ME” jel tartalma: „égi vizeken úszni”. Számunkra érdekesebb, beszédesebb, ha MÉ –nek halljuk, néma „h”–val. Valami, amely biztosít mindent a túléléshez. Mint egy anyaméh, a mai űrruha. Nem túl fantázia dús megnevezéssel illettek egy rakétára emlékeztető közlekedési eszközt, neve „MU”. De lehet, hogy MŰ. Azaz nem organikus, művi. Sumér nyelven NA-RU, ill. szabadon felcserélhető gyökszavakkal RU-NA, melynek magyarázata: „kő, mely felemelkedni képes”.
Sémi nyelven SU-MU, ill. SAM, SÉM szót használják, kiejtése inkább „szám” ill. szem, szém” körül lehetett. A sémi SAMA gyökből jelentése: „ami felfelé van”. Egyiptomban azonos tulajdonságú „követ”, azaz szilárd eszközt, ami az égbe emelkedett, BEN-BEN-kőnek nevezték. Talán hangja miatt.
A SÉM eszközt DIN jelzővel illették, „tiszta, fényesen ragyogó stb…”, a hajtórészt, vagy annak kiáramlását GIR-nek, „fénylő gömbnek” nevezték el sumérül. Itt tetten érhetjük a magyar „tündér” szavunkat. A nyelv fejlődése során egészen természetes, hogy a D>T, G >D, vagy fordítva torzul, hallomás és elírás változása nyomán. ( Álljon itt egy példa: A sumér írások szerint GUR-KÁN, mára KURGÁN, a pusztai vezéralakok temetkezési helye. A GUR itt kerek halmot, KÖR formát jelez. A KÁN mező, róna, de végtelen, vagy kietlen is lehet, a szó környezetének hatására. Ezúttal érthetjük Kánaán nevét is.)
A repülő eszköz irányítója, talán rang, vagy beosztás, foglalkozás lehetett a három magánhangzós megjelölés: NFL. Leismertebb a bibliai „nefilim” szó, melynek jelentése: „akit levetettek a földre”. Ebből származik a „bukott angyal” fogalma. Nem tudjuk, hogy kitelepített, avagy látogató volt e a NFL. Bár, inkább az előbbi felé hajlik a szó magyarázata.
Újabb értelmezések szerint a szó kissé elváltozott a többszöri fordítások során, mert „Nephilá”-ként, az Orion-öv konstellációját jelöli. (Érdekesség, hogy ausztrál bennszülött törzsek némelyike szerint, az Orionról érkeztek őseik.)
Korábbi, ide nem tartozó kutatásaim az ősi, ragozó nyelvű szógyökök kapcsolatáról arra utal, hogy éppúgy, mint Mézga Géza elhíresült „köbükije” a NFL, messzi világűrből, a mai magyar nyelvünk végtelenül rövid és tartalmas eredetét beszélte. NFL, olvasatomban jelent NŐ-FI-LE, azaz androgin lény leszállását IS!, valamint AN-FI-ÉL-t, mely rokon értelmű a NTR szóval . Végül NEM zárja ki, hogy egyúttal az orioni konstellációt IS jelzi.
A rakéta formájú járműre TIL szót használták, talán épp a „til-almas, til-tott, földieknek tilos területként. Egyedül az ANNUNAKI szóval illetett kezelők, a személyzet tagjai dolgozhattak rajta.
Ezeket az eszközöket, a SÉM-eket itt a földön is képesek voltak megépíteni, az írások szerint egy szigeten, melyet TIL-MUN-nak hívtak.
Az eddig említett szavaknak következményeit, oldalhajtásait minden térségbeli nyelvben megtalálhatjuk. A sémi népek neve, sajátjukból „a tűz népe” értelmű.
SÉM-ÚR-ból Szemúr, esetleg sumér, de az akkád Samas ( Számos), mely isteni név volt. A megtalált agyagfigurák képírás-olvasata, az erősen hangsúlyos szemábrázolással Szemúr, ebből származhat a látószerv a SZEM és a SZÁM szavunk, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a számolás, a matematika az ő tudásukból született.
A Szemurak látogatása kapcsolatos mind a földi, mind az égi eseményekkel. Megjelenésük hatására jöttek létre az első kiépített települések, nem folyamatosan, hanem robbanásszerűen, előjelek nélkül lettek a vadakból háziállatok, terjedt el a fölművelés, de épp úgy a magas szintű tudományos műveltség sem a semmiből keletkezett. Ott voltak, mikor két özönvíz is pusztította a gyarapodó emberiséget. A Kr.e. 7640-ben történő, aszteroida becsapódást követő, világméretű özönvíz akár 3-5km magas szökőárja, csaknem megsemmisítette az akkori civilizációt. Az újbóli benépesítésben kulcsszerepük volt. A helyi jellegű, Fölközi-tengeri ie. 3150-es katasztrófa előtt már megjelentek, adhattak utasítást bárkák építésére. Amit tudvalevőleg, az Ararát hegyén a 70-es években meg is találtak. (Képek a neten.)
Az emberiség közös emlékezetében világszerte megtalálhatók az Özönvíz legendák. Hogy kevésbé vették tudósaink komolyan, azt a két egymást követő katasztrófa emlékeinek keveredése is okozhatta.
A Kr.e. 200-as közellétük elsősorban az emberi faj szellemi, erkölcsi felemelését szolgálta. Feladatuk, hogy az emberből önálló, felelősen érző, gondolkodó, kozmikus tudással bíró lényt neveljenek, aki majd az ő nyomdokaikba képes lépni, segítséget, támogatást tud adni az utánuk kapaszkodó, értelemmel megáldott csillagközi ismeretleneknek.
A legközelebbi együttállásig még van mit csiszolni magunkon. 2007.06. 21.
