A gyógyító betegek !

Betegségben!

Értékes pillanatok: a gyógyító betegek!

Új világkép épül? Vagy inkább a meglévő áttekinthetőbb lesz?

Egybe áll az a kép, melyben lassanként minden személy, életérzés, népcsoport, vallás, képesség a Világ Virága puzzle játékában arra az egyetlen egy, kitüntetett helyére kerül.

Olyan országot látok Európa szívében, amely korszakos ideológiákat, módszereket, technológiákat és szellemi ismereteket tanít másoknak! Ahol leképezik a végtelen idő óta működő tudást, s azt oktatják a Világegyetemen.

Ott egyetlen pillanat sem értéktelenebb a másiknál, a kiszolgáltatottság és a gyengeség kontrasztja legalább olyan fontos, mint a hatalom és az erő fénye, kegyelme és gyengédsége!

Ott olyan bejáratot ad a betegség, mely alagútján áthaladók fellelkesülnek, már nem csak magukon, de másokon is képesek segíteni! Tapasztalataik az egyetemes emberi tudatmező részévé válik, s az együtt érző embertársak saját tapasztalattal egyenrangúnak élik meg testvéreik szenvedését, kudarcait, s üdvözlik a kivezető megoldásokat. Így, ebben a közegben a beteg nem figyelmet kényszerít maga irányába, hanem szeretetet fogad be. Ez az energia többlet alkalmassá válik ahhoz, hogy a beteg úgy gyógyuljon, hogy egészség felé terel másokat!

A beteg is értékes, hiszen ő is az Ős Ten része, s tapasztalt hiányosságai és többletei - a beteg társak között - gyógyító erőként nyilvánul meg! Az áramoltatás pedig építőleg hat mind a küldőre és a befogadóra egyaránt!

( Bővebben a „gyógyító betegről“ a további írásban! )

Visszatér a vidámság, az érintés, a Szeretet, a körben álló, egymásba kapaszkodó Magyar Nemzet megtalálja az emberekben és nemzetekben a vele egylényegű kapaszkodó pontokat. Nem emelkedik mások fölé, hanem az elmaradókat kívánja maga mellé vonzani!

Írnák 2012. 12. 17.

 

Az elfolyatott szeretet

A beteg emberek ki nem használt lehetőségei

Kezdhetném azzal is, hogy végtelen sok emberi hibánk van; téves látásmódok, ismerethiány, öntudattalanságból fakadó ütközésünk a Kozmosz rendjével ... ám az önostorozás még nem vezet ki a kudarc fogságából.

Megtiszteltetés az, ha MÁR legalább „nem jó“ kategóriába sorolja a megfigyelő elméje a mai „Világrendnek“ titulált rendetlenséget. Az egészség, az Egység felé haladás jelentős sarokpontja, hogy érzékeljük az eltávolodást, de mitől is?

A Szeretettől!

Tulajdonképpen attól, melyet jószerivel nem is volt módunk a civilizációs nyomás alatt megtapasztalni. (Mégpedig azért, mert a korszerűség csakis a technika vívmányaival kívánja elhalmozni, azaz földhöz szögezni a fogyasztóvá gyúrt emberi masszát. Tárgyi és formai uralom, az élő és valós értékre éhező emberi lélek felett.)

Attól a Szeretettől, melyet átruházni, megvásárolni nem lehet, mert az csak VAN! Korlátlan és egységbe olvaszt, nem pedig elkülönít. Sehová sem köt, hanem mindenből fel-szabadít! Az egyensúly felé törekvő Élet áramoltatása ez!

A Betegség: az Egyensúly és a Szeretet hiánya. A bezárult bőr-tömlöc, testi börtön. Beteg szó be-tagosodást, be-tokosodást jelez, melyben az elszenvedő saját testébe zárt erőforrásait éli fel. Ennek alapján azonban helytelen ebbe a fogalomkörbe sorolni a mai - tünetekkel bíró - panaszainkat! Folyamatos átalakulásban van a testünk és a lelkünk. Pontosabban fogalmazva az emberi szellemiség teste és a lelke alkalmazkodik a feladataihoz. Új borként forralja ki magából a salakot, mit lázas állapotként diagnosztizálnak. Ez alapján a láz, az egészség helyreállításának egyik - évmilliók által jól bevált - módszere. Miként a beteg társadalom számára az a „Lázadó“. / A kíváncsi érdeklődők ki ne hagyják a GNM, azaz Új Medicina meglátásainak tanulmányozását, mely alapvetően megváltoztatja az orvoslás szemléletét, feladatait a természetes gyógyulás érdekében./

Betegségként értelmezzük - tévesen - a magzatkori, esetleg születéskor létrejövő testi, vagy értelmi képességben kialakuló hiányosságokat. Jól lehet, ezek inkább lélekben vállalt, ám nem a személyes énben születő elváltozások ! A fogyatékosság az emberi közösség lelki gyógyításáért, az együtt-érzés és együtt-működés, elfogadás megéléséért van elsődlegesen jelen.

Fontos kiegészítő gondolat az EGÉSZSÉG fogalmához: Beteg az, akinek „betegség tudata“ és „szenvedés élménye“ van! Egészséges EGÉSZ lehet az aki - minden hiányossága, személyes panasza ellenére - a környezetéhez átfogóan összekapcsoltként, megoldandó feladatoknak látja a saját tapasztalatait.

A Szenvedés: az emberi önazonosságunk téves, testközpontú értelmezése. A fájdalom és a félelem személyes élmény. Birtokos szemléletű, tulajdon-képzettel. A szenvedés megjelenése önkényes kirekesztettség a lényünk Örök Középpontjának megtapasztalásából. Aki még nem élte meg a szenvedés megszűnését, olvasson indiános könyvet, hogy megérthesse a továbbiakat: Az ősi kultúrák szemléletében a Valódi Én megfigyelte a test tapasztalatait, így kívülállóként, egyes szám harmadik személyben fogalmazott a saját fájdalmairól és akár örömeiről is. Nem azonosult a nevével, mert tudta, hogy az megszólítás! Az indián nem azonosult az észlelettel, hanem az észlelővel, amit közösségként értelmezett. (Nagy Szellem, Ősök Szelleme, Törzsi Totemállat stb ...)

Gyógyul szó a központosításról, a gömbszerű összegyűjtésről, energia koncentrációról beszél. Magzatpózba rendeződő testtartásról, magába tekintő elméről. Azaz átölelő Szeretetről! Arról, mely tömérdek életet áldoz fel azért sejtszinten, hogy a nagyobb egység, az Ember ebben az anyagi világban tovább működtesse a testét. Az Élet igazgatóságának hatalma alatt az univerzális bomlasztó, rendezetlenség felé tartó erő ellen kell cselekedni, mely tudományos megfogalmazásban az entrópia.

A betegséghez és a betegekhez való hozzáállásunknak is ideje, hogy változzék!

A betegség a természetes emberi létállapot egyik állomása! A mai elfogadott, dogmákkal és korlátokkal terhelt, ránk kényszerített társadalmi gondolkodásmód - pszichikai nyomása a szabadnak születő lelkeken - igazi métely. Parányi, jellegtelen petéket raknak a szüleink belénk, hisz nem tudják, hogy ők is fertőzöttek. Majd az iskolák, melyek lefaragnak mindent, ami nem illeszkedik bele a szokás és elvárhatósági rendbe. Majd a sajtó, majd a hitrendszerek, törvények. Mindannyian ketrecek. Ezen programok „ébresztik“ fel a lappangó kórokozókat! Ettől az élményektől kíván mentesülni gyakran az, ki „véletlen“ beteggé válik.

Az érintés ereje

A most ajánlott régi-új módszer a Világ és az Ember egységének helyreállítására törekszik. A meglévő, de lassacskán kivesző módszert kell ismét használnunk! Ismereteinkből élettelen felhőkarcolókat építünk, de a természet kínálta Tudás e fölé emel! Hiszen amire valójában szükségünk van - egyénünkhöz idomult, sajátos módon a Szeretet forrásából áramolva -, a rendelkezésünkre áll! Ismét hangsúlyozom, hogy sajátos módon!

Ezt könnyedén, minden ellenszolgáltatás nélkül - nem szerezzük, vásároljuk, kiérdemeljük, hanem - elfogadhatjuk!

Hallgassunk a belső ösztöneinkre! Az édesanya azonnal megsimogatja a kicsinyének „bibijét“, hogy az jobban legyen. Ösztönből érint és ÁRAMOLTAT erőt át magán. ( Ez mindig és mindenkinek adatott, annak is, ki nem végzett el számos és drága bioenergetikai tanfolyamokat, vagy kapott volna beavatásokat!) Mi is történik?

Kérd és megadatik! A gyermek „segíts Ég“-et kér, az édesanya pedig megadja magát a Teljességből érkező segítő erőnek! A Szeretet energiának leföldelése: Szívből ingyen ad, és spontán cselekszik ! Ebben van az áldás!

Figyeld meg a szót: Áldás. Ha adod is, ha kapod is, ÁLD ! Add és áld, álld és adj!

/Mára az európai szokásrendben tabu az érintés, sőt, a gyermek fejét megsimító pedagógus - szeretetet kimutató érintése - könnyen pedofil botrányba keveri őt. Különösen, a „rettegett dolgozat“ megíratása előtti időben. Miként a jó értelemben alkalmazott fenyítés is „érintés“, ha nincs foganatja a szép szónak! Ez is tilos. Lám, mára odajutott a „fejlődés“, hogy a diákok egyre gyakrabban verik meg a tanárjaikat!/

A tartósan beteg embertársaknak egyik legfontosabb jellemzője, hogy „Hold-tudatú“-lényként passzivitásba vonul, mely megszünteti a kifelé áramoltatást. Figyelmet, ápolást, energiát szív magába, valaki, vagy valami módszer körül forogni kezd, függőségbe kerül. A beteg abba hagyja a céltudatos teremtést ! Ezen élethelyzetekben orvosok, papok, istenek, vagy hozzátartozók kötelességévé teszi azt, hogy „pályán tartsák“, keringessék őt. Közben hihetetlen energia bőséget gyűjt magába, mely súlyosbíthatja is a test állapotát! A „túlhevülés“ ellen energia elfolyatást kell alkalmaznia !

(Látók, táltosok ebből az éteri „vérzésből“ következtetni tudtak a betegség súlyosságára, esetleg a közeli halál eljövetelére. Több esetben a lélek viszont nem „pazarol“ a kapott erőkkel, hanem a „lélekmás“ testét állítja helyre. Azaz helyreállítja a romlatlan, nem anyagi formáját, felkészülve az anyagi világból való kilépésre.)

Míg egész-séges volt az ember, hol Napként sugárzott, hol Holdként fénylett. Isteni teremtő erőket kiárasztva, vagy mások fényét visszaverve a sötétben, választás szerint. Az állandósult Hold-lét holt-lét felé tereli az embert.

A gyógyulás útja: a befelé fordulás, illetve a kisugárzás ismételt felvállalása!

Befelé tekintés a felelősség vállalás nélkül nem teljes! Az elkülönültség megtartása, mely független külső világra, és belső élményre oszlik, az életben megjelenő nehézségek megőrzésével azonos. A beteg nem képes így önmagához, azaz a Nap-Maghoz, az Ön-Való forrásához férni. Személyes ereje kevés ahhoz a gyógyításhoz, amit a személyében gyökerező része (tudatalatti) fenn akar tartani! Legközelebbi, legtisztább és leghatékonyabb „gyógymód“ az egós szűrők levetése - lenne! Ám éppen az egó aki saját halálát féli, ez által minduntalan a megszokott nyomvonalába, nyomorába menekül vissza. A kis „én“ határait a testi forma és a szerzett birtokviszonylatok, az „enyémek“ rajzolják be az anyagba.

A „személyes én“ létrejötte nem a Teremtő kudarca, hanem az Élet egyik játéka, talán hagyjuk őt is élni!

Adni lehet abból is, amivel pillanatnyilag rendelkezünk, s ez az első lépés a Magunk erejéhez!

Minden beteg tud erőt adni a külső világba is, mert némely szintjén az aurának, csakráinak, személyes többlettel is bír! Más helyeken pedig éppen kráterek helyezkednek el, aura hiányként, támadási gócpontokat nyitva a kórokozók számára. ( A „kórokozók“ megnevezés sem igazán helyénvaló, mert előszörre is megengedő, csüggedő lelki állapot változtat az aura vitális erején.) Ezek azon helyek, melyeket a sorközösséggel bíró betegek egymás számára feltöltenek!

Minden ember tényleges befolyással bír a külvilágra, mert nem csak teremtett lény, hanem teremtő is! A legnagyobb változásokat azonban nem az emberi akarat képes létrehozni, hanem a lelkesültség és az átszellemültség!

Teremtő erővel bír az anyagban az, melyre tiszta szívéből vágyik az ember, de éppen úgy teremtő az a része is, melyet el akar taszítani magától! A betegségtudat jellemzője éppen ez a fenntartó szemlélet, maga a félelem!

A betegségtudat eloszlatásának fontos része, hogy a be-gyűjtésnek egyensúlyozó párját a ki-áramoltatást megkezdje a lélek.

Újszerűbb, kissé más megközelítés, mint a pozitív gondolkodás. A pozitív gondolkodásnak célszemélye a személyes én, míg az egymásért cselekvés az egységünk, közösségünk javadalmáért kíván tenni! A sorsközösség javulása viszont visszahat a résztvevőkre, így az egyénre is!

A közeli jövőben nem lesz abszurd az, hogy akár a kórházi betegek az őket ápoló személyzetre is jótékonyan visszahassanak (eddig csak egy hasonlónak tűnő módot ismertünk, a borravalót), gyógyítsák őket is, valamint a betegtársaikat is!

Ennek az erő áramlásnak nagyon hasznos közvetítője az érintés! Másik pedig, ha gyulladásos többlettel bíró beteg, krónikus pangásos tünettel fekvőnek az aurális közelségében van.

A harmadik az, amikor másokért teszünk, érzünk, imádkozunk, mely eltéríti a figyelmet a megélt nehézségekről, valós természetünk szerint kiterjedtebbek is leszünk ez által.

A gyógyító „csereüzlet szemléletmód“ kisebb hatótávolságú térben is, időbeni megmaradásában is, mert feltételes és személyes. Akkor adok, hogyha ...

Más az, ha a közvetítő közeg az össz emberi lélek, információs mező, az emberség !

Az eddig már ismert, jól működő, egymással kapcsolatot tartó betegklubok mintájára olyan csoportok jönnek létre, melyek a változásról szólnak majd, nem a problémákkal való beletörődő együttélésről. Keresik kapcsolatot azokkal, ahol a sajátos tapasztalataikat, gyógyító erőfölényeiket megosztatnák, gyógyítanak, gyógyulnak, áramoltatnak, mindannyiuk örömére. Egy utat járva teszik, mely a Most személyes élményének elfogadásával (nem lefogatásával!) kezdődik, és a Szeretet-Egység élményének irányába tart !

Az emberi erő tényleg ki tud merülni a betegségben! A fájdalmak, elkeseredések viszont gondolatok, érzések következményei, nem pedig kiváltói. A figyelmet viszont erősen hivatottak egy-egy pontra, pillanatra terelni. Egész addig el akarják juttatni a beteget, hogy ki tudja jelenteni: Feladom! Elengedem! Már nem számít semmi! Értéktelen, kilátástalan az életem!

Ez igaznak is tűnik: Így !

Ekkor van lehetősége a felettes énnek, hogy felkínálja az újat, amikor a régi legyőzetett! Amikor az emberi félre áll, akkor tevékeny az ember feletti. Hozhat csodás spontán gyógyulást, vagy hirtelen ötleteket, módszereket, melyek korábban nem voltak fellelhetők, vagy nem tűntek ésszerűnek!

Belép az Univerzum ereje - a fogadó állomás teherbírásáig - mely annál gazdagabban áramlik, mennél többet merítenek belőle! 

Írnák, 2012. 12. 18.

Világidő és az Ember

A Világidő és az Ember kapcsolata

A ma még ismeretlen messzeségben, élt a Földön olyan kultúra, mely valamennyi ma élő népesség számára hihetetlenül gazdag tudományos-kozmológiai, avagy ma még nem a legnépszerűbb megfogalmazás szerint vallás-tudományosság ismeretet adott át.

Nem áll messze a valóságtól, ha a következő megfogalmazással jelzem a fontosságukat: A titokzatos ősnép az akkori ösztönemberből, tudatos, értelmes embert alkotott. Az addigi öntudat (öszt-önös, ön-, önző) mellett, megjelent a közösségtudat, az ember képes volt felismerni magát a Világegyetemben.

Hogy honnan jöttek, milyen ismeretből, tapasztalatból származott az ő tudásuk, arról sokféle magyarázat, és hasonló számú, emberi értetlenségből fakadó cáfolat létezik. Most nem ezt a részletet kívánom tárgyalni, hanem a csillagászati időszakok és a megfigyelő emberek életének kapcsolatát.

Rengeteg, óraként is használható keringési idővel van körülvéve Föld-bolygónk.

Van egy sajátos, 24 órásra osztott, tengelyforgásból adódó napi ritmusa. Az éjjel és a nappal változása. Azaz, 12 teljes nappali, 12 éjszakai óra arra utal, hogy a beosztást kitaláló kultúra, a 12-es kozmológiai megosztáshoz is kötődött. Mivel a Nap a földi élet vezérlő középpontja, a Nap látszólagos éves pályáját is 12-es osztással, hónapokra bontották. Bár, az ókori kultúrákban számos egyéb próbálkozás, egyszerűsítés született meg, a legerősebb, a realitáshoz közelítő naptárrendszerek közül, a feltételezetten Mezopotámia területén (is!) alkalmazott megközelítés maradt fenn a XXI. században is. Ne feledjük, hogy a nyugati gondolkodásnak új, de korai, ősi tudásból származó asztrológiai ismeretek alapjai nem a 10-es, hanem a 360, 60, 12, (24), 6, 3-as számrendszerek.

Mióta az ősök a Naprendszer telepesei, a Nap középpontot 1-nek és elsőnek számítva, kiegészítve a körötte keringő 9 égitesttel, a jelenlegi földi életünk és 10-es számolásunk alapjává tették. Ez a mostani, anyagi szintű teljesség.

A 3-tól induló számsor, emelkedésével fordítottan arányos, egyre „osztottabb” a Világelv, kisebb számok az Isteni Teljesség-től a nagyobb számmal jelölt tört-megosztottságig haladnak. Azonban valamennyien oszthatók 3-al, minthogy az 1-ség, az Egy-séges „Szent-3-ság” jelenlétét bizonyítják a legkisebbé váló részletben egyaránt.

Ez az ősi elv az, mely a sok ezer évvel később létrejövő kereszténységnek hitrendszerében is jelen van. Korai időkben, mondhatni a középkorig, nem is különült el az asztronómia és az asztrológia, mert valóságban egymásra hatónak találták a külső és a belső, valamint a kicsiny és a nagyvilágot. Erről ismét könyvnyi anyagokat lehetne írni. Olvassuk Hermész Triszmegisztoszt.

De figyelmük központjában a Nap volt, mint legerősebb hatóerő a Világból, melynek párja, a Föld társa a Hold, a 28 napos holdciklussal.

Éves hatások 12-re oszthatók, azaz egy tucatnyi hajlandóságra, lehetőségre, minőségre, melyek befolyásolják életünket. De az anya-elvet, a bőséget, az önátadóan működő természeti teremtő erőt, a 40 éves vénuszi hatást is ünnepelték.

Mindezeket az ismereteket, valamint annak a földi viszonyítási pontjait meg is építették az ősi kőkörökben, de az egyiptomi piramisokban, és egyéb szakrális, máig is kiemelten megbecsült – vallási célú - központokban egyaránt.

A matematika számukra nem elkülönült, száraz tudomány volt, hanem az élet leírása, törvénye. Ma, az egykori gondolkodásmóddal hasonlatos elméleteket a matematikusok Mandenbrot-egyenletekként, ill. fraktál-geometriaként használják fel. Ennek grafikai megjelentetésének segítségével látható, hogy a legnagyobb és a legkisebb részlet, végtelen számú, azonosnak tetsző részt tartalmaz.

A Teljesség kifejezésére alkalmasnak a 360-as számot találták. Erőteljes sejtésem, hogy a rendszer alkalmazásának kezdete az elsődlegesnek tartott Fényhozónak, a Napnak teljes körciklusa leírására alkalmazhatták a 360-at, azaz, akkoriban egy év, nem 365, 24 keringési nap lehetett, hanem kerek 360.

A csillagászok számításai sem beton-biztos állandó keringési idők, hiszen nem gépies, hanem élő, a körülményekhez alkalmazkodó egységek kölcsönösen befolyásolják egymás működését. Lásd, a relativitás-elmélet szerint, a tömeg és a sebesség (belső energia változás is) hat az időre. Ma leggyakrabban elfogadott (vagy általánosított, olykor vitatott) számítás szerint egy Világév, amely a galaxisunk a Tejút, Naprendszerre kiható mozgásciklusa szerint adódik, a körút 25 920 földi év. Így, egy Világhónap, mely a Világév 1/12-ed része, 2160 év.

Vessük össze a teljességre, a fordulat egészére használt 360ş = 25 920 év, tehát 1ş = 72 év! Nekünk, az emberi fajnak, ez egy kisebb kiterjedésű, személyes, de szintén egész körünk.

Különösen érdekes, hogy több kultúrában van egyaránt szó arról, hogy a fejlettebbek (istenek, de itt kis „i-vel”) kik meglátogatták a Földet, sok ezer évet képesek testi formájukban élni.

Mi jó közelítéssel 72 évet, 1º-ot haladunk a Világ tengelyén fordulva a Naprendszer Uraihoz képest, kik közel 26 000 évet töltenek el, (de csak!) a mi számításunk szerint, a saját világukban. A bolygók idős felügyelői, úgy „nyugdíjasan”, közel 2200 évesek, mi evolúciónk errefelé tart.

Meglepő és érthetetlen volt hasonló élettartamú uralkodókról olvasni az ókori mitológiákban. Pedig, a nevezett uralkodó neve, beiktatása és a következő király uralmának kezdete, akkor, ha nem rendelkezünk előítélettel, tényszerűnek tűnik. (Egyik ilyen elgondolás, hogy azonos nevet viselő uralkodók hosszú sorozata a 20 ezer feletti uralkodási évszám. Talán igen. De akkor bizonyára nem a Homo sapiensek között. Vagy még akkor nem aktivizálódott a ”mondjon le!” gén, vagy az „ellenzék-kromoszóma”?)

Nagyon hosszú időszakot egyre rövidebbek követtek a krónikák szerint, mígnem elérkeztek az emberi életkorig.

Szokás szerint próbáltuk beilleszteni a már jól ismert emberi élettartalmú élethossz hitrendszerhez, de mindig kissé sántít az előbbi elv. Másik, az Arvisurában lévő magyarázat „evések száma” szerinti élettartamot jelöl meg a korai bejegyzés. Kérdéses, de számérték szerint, napi két étkezéssel számolva hasonlóan nagy szám, 51 840 „év” jön ki egy 72 éves idősnek.

Az „év” szavunk az EV-ést jelenti? Az emberi éh-ség, a természetes szükség olyan nagyon fontos és számolásra méltatott volt a korai kultúrákban? Az étkezés, „eszik” rokonságban van az „esz-tendővel”? ( Arvisurában is felmerült ez.)

Szerintem, igen. Azzal a jelentős különbséggel, hogy égi jelenségek látszólagos, éves szintű, asztrológiai változásait is, harcokra, vagy étkezésre utaló megnevezéssel illették. Az érkező új, a csillagászati éves korszak, „felfalja” a régit. Miként a Hold olykor – napfogyatkozás alkalmából – megeszi a Napot. Történelmi tény, hogy a napfordulók igen jelentősek voltak a gigantikus kőépítményeket építők számára. Életüket a Fény ciklusának változásaihoz, azaz kozmikus elvek szerint irányították.

Ha ez így van, a Tejút teljhatalmú urai 9, 3 millió évenként változtatnak életformát, „archét”, azaz korszakot, arculatot. Vegyük észre, hogy itt bő 2000 évenként jelentős szellemi indítású változás éri a Földet, melyeket asztrológiai korszakoknak, jelenleg a kezdődő Vízöntő korszaknak (mely egy kisebb „kör-szak”, azaz kör szakasz) nevezünk.

Hogyan kapcsolódunk az Univerzummal?

Minden életforma sajátos ciklusokkal leképezi a Nagy Egészet, így, az emberre is kihat életre szóló, évekre, napokra, órákra, percekre tagolható visszaosztás.

Ezen belül jön létre egyéb ciklus, mely Egység szellemi törvényét követve, 7-es osztású. Úgy tudjuk, 7 évenként érik meg bennünk egy-egy erőközpont „csokra”, hogy tapasztalataink új nézőpontból tanulsággal szolgáljanak bennünk.

De 1-ségesen ismert a dualitás 2-tő arca. Vagy az említett „3-asságnak” (3-mónia) vagy a 4 (Nagy-egy ) Őselemnek, mint az Anyag megtestesülésének létrejötte e világban. A belőlük továbbfejlődő, önmagára ismerő, teremtőerőt képviselő „5-én”-nek (Ötén, Athéne), a beteljesedő „minden-6-ó”-nak (Hatalmasság) a kettős, egymásba simuló háromszögekből álló Salamon pecsétnek visszahatása is ismert az életünkre.

A Mindenható, kinek megfialása a jövőt teremtő „le-7-őség”, a mágikus 7-es számmal van kijelölve. Helye, a földközeli „(h)-éter”- ben épül ki.

Ilyenformán, új gondolati megközelítéssel is megérthetjük a látható világ tárgyait, élő és élettelen megnyilvánulásokat körüllengő étert. A jelen pillanatában a várható jövő le-7-ősége megfigyelhető, mert ez táplálja, adja az anyagi fennmaradáshoz ma is nélkülözhetetlen energiáját.

Mivel az élőlények erőtere látványosabb, jobban dokumentálható, fényképezhető pl. Kirlián-fotóval, a jövő betegségeinek, vagy erősségének jól megfigyelhető jelei jelennek meg az éterben. (Ha az Élet elszáll a vizsgálati anyagból, az őt övező éterikus fénykorona több-kevesebb idő alatt, csak a „holt” anyagra jellemző értéket mutat.)

Életem sajátos tapasztalatát összevetve a kozmológiai órával, a következő számok kerültek a figyelmembe.

25 945 éves ciklus (25 920 helyett), melyben egy világhónap 2162 év, mely a ciklusonként 30º a körből, míg az ID-ős ember ehhez képest 1º = 72,067 éves.

Az ID- szótő, és az ősökkel való összekapcsolódási esély, az összegzése az öregkor. Ha helytálló az élet, úgy az idős – ÜD-ős. Más szóval, üdvös, üdvözült.

Meglepő, hogy a test, illetve az anyag további, nem közvetlen isteni irányítású, hanem emberi logikával bevezetett 10-es ciklussal tagozódik, így az előbb említett 7 éves változások 7, 207 évessé ( 7 év, 75 nap, 14 ó 24 percre ) is kitolódnak. Így feltehető, hogy a tanítók által 7 X 7 évre való spirituális változás, a csakraérés, egyszer 49. évben, míg az elme alkotta világrendben, anyag fejődését leíróan (a 10-es rendszerben) 50,45-re jelezhető előre.

Az mellesleg érdekes, hogy 50 évet számolunk egy nem hivatalos rendszerben „emberöltő” néven, mely egy átlagos generációs időszakot jelöl meg.

/Az is meglepő, hogy a jellemzően magyar-székely szerszám, a fokos, nem csak fegyver, hanem fokos, azaz fokoló, a horizontális 180º-hoz képest, kinyújtott karral az égen 1º-ot mutat a fokos fejszeszerű fejének foka. A horizontra rámutatva a nappálya iránya szerint, feltekintve a születés pillanatát követően, az asztrológiában járatos táltos láthatja és jövendölheti a szülött szellemi útját és életcélját. /

Hogy miért nem egyezik meg minden egyes ciklus megtételét követően maga az életkörülmény, a sorsszerűség, annak látszatra sok oka van.

Valójában csak egy. Matematikailag is érthető, hogy „ugyanannak a folyónak a vizébe kétszer nem léphetünk bele”, mert a látszólagos körpályák, így bolygóink, csillagaink útjai is végtelenből induló és oda is tartó spirálok. Ugyan úgy, mint születésnapjaink, melyek tartalmazzák az éves változásainkat is.

Ha mi is ilyen Végtelenből „spirálozunk” minden bizonnyal a Végtelen felé tartunk. A mozgás, a változás, az Univerzummal való feloldhatatlan kapcsolat, maga az Élet.

A nagybetűs Élet az anyagi megjelenésében felismerhető morgásformákat hoz létre, mely alapvetően a Forrásból származó csigavonalú mozgás. Így alkotja meg az atomi egység is, a Tejút is, szuper-galaktikák is – sőt, az ember is! – a formát. Látszat-különbözőség létrejöttéhez a teremtő elvek gyarapodása kellett. Ugyan abból a közös Forrásból az aranymetszésből ismert Fibonacci-sorozat 1-szeres, valamint 2-7-ig kezdésű, téridő-spirál áramlik ki. A látszat, az anyag megfigyelhetősége – két dimenzió – minimum három Forrásból kell, hogy táplálkozzon. (Móz. I. 9-13.) Megjelenik, miként a jégvirág az ablakokon.

/Az alap, az egész világot átható, a kozmikus háttérsugárzásként is felismert 10²⁶ Hz másodpercenként.

De a kétkarú galaxisok teremtő forrása, három lesz. A három dimenzióhoz, anyagi formához a 4, a Nagy-egy, az ember-állat megjelenéséhez a 4 őserő és az 1-tudat, tehát az 5 kellett. Piramis, az 5 csúcsú Ádám, aki a tudás fájáról eszik.

Ő, még mindig csak – Vevő!

Ez a személytudatú, de önismeret nélküli ember, mikorra elérte a fejlődésében a mesterpontot, hozzájutott a teremtő tűzhöz.

Elérte őt a minden-6-ó. A meg-6-ározó, teremtő gondolat, mely képes megváltoztatni a környezetét.

A tapasztalás gyöngye, a békés és szelíd lelkek birtokába kerül.

A „Hathorok”, a hatók, akik felettes lények az Athéné tudatra ébredő Ádám- embereknek. Az egyensúly, a kül- és a belső harmónia középpontjai, ők az irányítók, javasok, de közvett befolyással, sugallatok által cselekvők e Földön.

Nem úgy az Istenfiúnak nevezett 7 életű lény, aki testben megjelenve az anyagi világban, azt korlátlanul uralma alá hajtja!

Szakít a részletező hagyományokkal, a Világmindenség esszenciáját mutatja be; az önátadást, az adományt, áldozathozatalt.

Nem kihasznál, hanem kinemesít, felemel – a maga szintjére, az éterikus fénybe – mindent ami, aki megnyitja a lelkét Neki!

Ő a valódi- Hozó! Az (oda-) Adó!

(Ha Ő éled egy országban, az Hazává, nagybetűs Élet-Hozóvá válik!)

Le-7-őségét nem a személyes (ösztönlény) érdek, hanem a Mindenség, és az újraegyesülés irányítja.

Nem a régi rend szorgosan foltozgató szabója, hanem az Új Föld fényes Napja és papja!

A 7 Szentség azonos az 1-énnel, a Mind Én-nel. (Én és az Atya egyek vagyunk!) Ez a személyes Világegyetem!

Az isteni 7 életesség, a hit-elesség.

(Az Atom, az „oszthatatlan”, a dualitástól a (h)Etúrig mindig jelen van!)

Az itt ragadók, maradiak, félelemmel telve figyelik, mert nem képesek a meghasonlásra.

Ördöngősnek kiáltott 6-6-6, aki mind a három emberi szín-jén beteljesült, és már szolgálva-uralkodó. Ő az elrettentő, vakító tükör, a feléje – idejük előtt - törekvőnek. Minden régihez ragaszkodó lélek, a saját, személyes (egós) fekélyének felismerésétől retten meg az Ő bűvkörének udvarán.

Ezért a Fényhozót, annak a mulandó testét, mindig el akarják pusztítani. Mert a sötétség rossz ugyan, de már ismert. De az Örök Élet, csak erőt merít az ellene irányuló harcból.

Az „Egy-ügyű” követőknek viszont Ő az égi manna, a Lélek-zet, a Szeretet és a Fény, ami már nem feny-ít, hanem : növel! /

Írnák 2011. 10.11.