Ősi történetek, mai magyar nyelven. Eredőnk...

Eredőnk

Erdély, a korai források szerint, KAUKA (azaz Kőka, Kóka kiejtéssel mondottan) volt. Értelme szerint, inkább Kő Lelke, mert Kha, Ká, lélek erő értelemben volt használatos.
A Boldogasszony vallása innen ered, a dolgok irányítójaként, a Világfelügyelőt tisztelték. A görög mitológia Prométesz-e az, aki ezt a szerepkört betölti. Pro= piro, azaz tűz, meteus= metös, Mátyás. A ( Jégtörő) Lánghozó Mátyás. Hinduk tűzifája, csak képletesen az: pramantha. Ők együtt élnek, a szimbólumokkal. Görögből jelentése, „a gondolkodó”. Az istenek tüze, a szikra, mely a fejünkből pattan elő.
Mitológiát, gyakran félreértjük. Az ősember, millió évek óta alkalmazza a tüzet, csupán, az elmúlt néhány százezer év óta, önmagát és a Világegyetemet kezdte kutatni. Felismeréseit, alkotó gondolatok követték.
Maga, a lángelme, az az istenek tüze.
„Zeusz legnagyobb dicsőségét, a mindent alkotó tűz erejét elrabolta és az embereknek adta.” Eléggé közhelyes, a szalonna sütögetést, „mindent alkotó tűz”-nek nevezni.
Az alkotás, valójában teremtő, átformáló erő. Megváltoztatja az ember és a világ viszonyát. Már nem kiszolgáltatott az ember, hanem egyenrangú fél, sőt, később, ettől az erőtől „elszállva”, már ellenféllé lettünk a bolygónkon.
Ez az erő hajt minket újabb és újabb kalandokba, emelt ki az állati tudat börtönéből, egészen a csillagokig.


Ősvallásokról…,
A magyar ősi vallás alapjai

A világot, egy mozdulatlan és örökkévaló Atya, olykor Anya teremtményének tulajdonították. Igazából, nem a neme fontos, hiszen nem emberszerű lényről, hanem felfoghatatlan szellemi erőről szólt a történet. Ezért is, az első istennevek az ERŐS, ŐS AN, AT, ATY.
A világon a növekedés, táplálás, bármely életforma létrehozása egyértelműen, női , az anyai erő tisztje. Ennek az ábrázolására készítik a kőkor óta, a dundi idomú, női torzókat. Itt a telt kebel, a kiemelt öl, a tápláló és szaporító erő képírása. Megjelenik a NI, NA, NU, AN, ANY- NIN, a NÖ-vekedés ereje.
ER-, AR-, RA-, RÉ-,ÚR kezdetű, vagy nevű kiáradó erőt, mint létrehozó férfias princípiumot tisztelik.
Alig van olyan vallás, amely valóban, sok istent tisztelt volna. Amelyeket ma annak tartunk, arról legtöbb esetben kiderül, hogy az Isten egyik tulajdonságát, vagy jelzőjét helyezték, a figyelem középpontjába. Valószínűleg azt, amelynek a mindennapokban, a legnagyobb aktualitása volt.
Amikor, egy úriember kezet csókol egy hölgynek, valójában, legritkább esetben szereti - csak és kizárólag-, a női kezet. Ha van ilyen mégis, az bizony beteges.
Szereted-e a pénzt? Ha igen, kezeltesd magad, de sürgősen! Az, már bálványimádás. Szereted-e, a pénzért elérhető dolgok ezernyi, örömteli megnyilvánulását? Ételt, szállást, meleget, ajándékaid, szórakozásodat?
Az elérhetőn, a megérthetőn és a megérinthetőn keresztül, csupán, egy nagyobb egész felé fejezzük ki hódolatunkat.
Röviden ennyi arról a képzavarról, amelyet bálványimádás cím alatt, a fejünkbe erőltettek.
Így rendelték, a termékenység és gondviselés alá az állatok szaporodásáért, a szőlő érleléséért, a szerelemért felelős erőket Boldogasszony, Nagyasszony alá, a mai ismeretünk szerinti kis istenekként. Végül is, minden kívánság, kapott egy kódot, amely nem szám, hanem fogalmat jelölő név volt. Így jöttek létre, a mai napig is használt beszélő nevek. Ez, azonban – akkor mindenki tudta- nem Isten valódi neve! Az, a halandó előtt titok.
Sir John Browing, angol nyelvkutató a legmélyebb elragadtatással beszélt nyelvünkről. Összevetésként, előbb az egyiptomi építészeti csodák, kifürkészhetetlen módszere előtt hajol meg, majd hozzáteszi:
„ A magyar nyelv, ennél sokkal csodálatosabb tünemény. Aki megoldja, isteni titkot fog elemezni és a titok első tézise ez; Kezdetben vala a szó és a szó Istennél volt és a szó lett Isten.”
A mágusok, későbbi korokban annyit felfedtek, hogy ők, Isten igazi nevét soha nem árulhatják el, de az örökkévaló nevek egyike az, mely számukra isteni képességet ad. A név = hatalom.
Fordítva is igaz, ha egy hatalom ismeri a nevem, azt képes befeketíteni, kifényezni, vagy képes hadba hívni, vagy elítélni.
Összességében ezúton, továbbiakban, az Oszthatatlan Isten megnyilvánulásainak neveivel fogunk találkozni.
Isten (megnyilvánult) neveinek fogadjuk el azt, amely vízszintesen, a földi életben, függőlegesen, a szellemi létezés törvényszerűségeknek alávetve is, egyenrangú félként megjelennek.
Ennek az ismérvnek felel meg az Ősz, Ős-Úr, (mint Zeusz), Erő, Erős ( gör. Arész) Él, Élet szintén, de a Szellem, csak függőleges értelmű, a Test, csak vízszintes, anyagias értelmű. Ha Fénytest-ről beszélnék, az ismét, isteni természetet jelöl.

A női természet istenítése

Sumér rokonságnál, valamint Egyiptomban is, egyenrangú, sőt, nagyon is tisztelt tényező a NŐ, mint az isteni, női erő földi kiárasztója.
A Nő, a befogadó erő, a Nő, a növekedés, táplálás szülőanyja.
A sumérban, a leghatalmasabb, legelső istennőt gyakorta APSU-nak (amely az abszolút, abszolútum értelemben ma is ismert) nevezték, sejteti, hogy valami ősi erő, az AP-ból kilépő SU-gár, az APSU: ne lepődjünk meg, ha a FOLYamatot jelölő szó PIS, jelentett folyót is. APSU>APISU>PIS>IS>US>ŐS.
(A görög mitológia leírása, azonban pontosít, mert „A”, anya, „P” pára, SU, mint FÉNY van jelen, a GŐZ lecsapódás, a Pára hozza létre, a Világmindenséget. )

A PIS szó, a magyar nyelvben VÍZ-ként, kifolyásként, patakként megtalálható.
Anyakultuszú társadalmat jelöl a sumér NINHURSZAG, anyaország jelentéssel, jelentős városuk, ESNUNNA volt. Megfejtéshez segítség: ES= ŐS.
Egyiptomban, HATE-PINU, RABRA-BINA, TELEPINU, mind a kihangsúlyozott nőiesség szimbólumai.
NINKI, vagy INANNA ( Én-Anya ) hét szülősegéd istennővel, valamint 7 bábaasszony segítségével hozza létre az embert.
ADAM-ATU-ból, amely vörös agyag, és isteni vérből , ENKI, más nevén ENLIL, ami ÉN-LÉLEK segítségéből állott össze. Az embert, a korabeli pecséthengerek szerint, mesterségesen gyúrták egybe. A hengeren, a mai laboratórium jellemzőivel, nem pedig nemzéssel találkozunk. (Az istennlélekkel felruházott embert SÁR-ból gyúrták. Sár, Szár, Száras, SÁRA, az ég és a föld közötti folyamatos kapcsolatra utal. Ezekkel ellentétben, a még ki nem fejlődött éntudatú ember, vagy állat, a Föld porából gyúratik, azaz POR, vagy PUR vogymuk…)
A sumér ősmondák határozottan kozmo-genezisről tudósítanak. Előbb istenfiak házasodtak (azaz nemzettek, hagyományos módon) fiakat, de ezek, az óriási fajbéli különbségek miatt, az emberállat korai állapotára visszaütő torzszülöttek (atavizmusként ismeri a genetika) lettek, akik isteni tudással bírtak.
Ez a hibrid, nem volt szaporodóképes, el is különítették őket, egy korábban lakatlan szigetre.
A következő kísérletben „méheket készítettek elő”, azaz, földi nőket – szüzeket- kezeltek oly módon, hogy a magasabbrendű lény csíráját hordozhassák. Erről, a lombikbébi programról tudósít, a nevezett henger.
Más „monda” pedig egy égből jövő asszonyról tudósít, aki egy testhez álló ruha, a MU, (MŰ, MŰVI) segítségével, egy hosszúkás palackkal együtt, a levegőbe tudott emelkedni. Tartozéka a PALAST. Itt egyértelműen technológiát írnak le, nem pedig madárszerű repülést. A MU nyakrészénél, csövek csatlakozásait lehet megfigyelni, az időközben fellelt sumér szobron. A fejen lévő kicsiny eszköz, a SUGARA, vagy SUGAR. A mondakör az istennő neve, a szobor látványa és a magyarok nemrég kiadott ősgesztája, az Arvisura, egyaránt alátámaszt. (Miszerint, egy földön kívüli, csillaghajós nő, műszaki hiba miatt, tudósokból álló, 8 fős legénységgel, úgy 10 ezer évvel ezelőtt itt ragadt).
Az ANYAHITA istenasszony tisztelete, az ő emlékét őrzi. Az ő, nem földi nemzésű gyermekeinek neve, az egész őskori társadalom számára ismerté vált, név szerint ÉL, ÚR, VAN a MAG-urak, MAG –asságos ÚR, maguk urai.
A kozmikus szeretet elvére épülő vallás, az Univerzum vallása.
Erre épülő hitrendszert elfogadók, a magyarok. Nyelvük, a magyar anyanyelv, amiben benne az ős, ANYA HITE.
Istenanyák, minden vallási mítoszban azonos módon, földi megtermékenyítés nélkül hozták világra, az eljövendő korok nagy reformátorait.
Érdekes egybeesés, hogy BUDHA, azaz BUDA anyja, a perzsa ZOROASZTER, anyja MAYA, JÉZUS ANYJA, pedig MÁRIA volt. Más ősanyák is léteztek, mint ÍZISZ, melynek megfejtése egyiptomi nyelvből ISTEN-LÉLEK.
Valamennyien csecsemővel a karjukban lettek ábrázolva. Érdemes ennyi véletlenen eltöprengeni!
Ismert INANNA, sumér ékírásról; NAD-BAU-DAUG-AS-SON, Istenanyánk.



A férfias teremtő erők, az ősvallásunkban

Ismerjük THOR, TOROM, TOREM, THOREM, TENGRI, TURM, mint kiáradó, teremtő erő, magasságokba törő (TORÓ, mint bika) szimbólumaként.
Jelölik ZEUSZ, azaz a AZ ŐS, ÖSSZ-(esség) néven, de rovásírásból
Sumér DINGIR, TENGIR, TENGRI, szintén atyaisteni jelző. Ősi rovással, amely csak mássalhangzót jelölt, a Földközi-tenger medence körzetében PTK, amely egyik megfejtéssel apátok, de inkább PaTaK. Észak –Egyiptomban PTKH, (ma is használják a palesztinok, F-aTaH-ként), de nem kevéssé érdekes a WASH-MAT-AR, angol fordító tollából, de ha a hang kiejtése szerint fordítjuk, UAS-MATY-AR, azaz Ősmagyar, MÉN-ÚR, AMÉN (AMON-RÉ), A-MONI-ÚR, azaz, két értelemben, mint Mennyei Úr, avagy A Világtojás Szülötte, Mennyei,(mony= tojás, tájszólással).
Ismerősen cseng a MÉN-RÓT, (Vörös Csődör, Mennyei Vörös Úr) NIMRUD, azaz Nemző Rúd, de BAAL, BELA, BELE, BALUAN néven is tisztelik, valamint ugyanúgy mint az Istenanyát a női, MEN-ÚR-at, a férfierő megtestesítőjeként tisztelték. A kereszténység előtt, a nemiség ábrázolása, megnevezése semmiképpen nem volt obszcén. Számos természeti nép, ma is, a tudatlanságuk által, a gyermeki naivsággal viseltetnek az erotikával szemben.
A hálóhelyek dekorációjában a női TELE-PINU istennév mellett, a TELE-PHOS, valamint a BAS, BOS hieroglifával írott, „Háromlábú Férfi” fontos szerepet kapott. A termékenység elősegítése, az egész társadalmi rend továbbélésének a kulcsa. Nem voltak meccsek a tévében, sem brazil szappanoperák, de nem volt nyugdíj sem, így az egyén és a társadalom alapvető érdekei találkoztak.
További ismerős férfiisten nevek után kutakodva OSIRIS Ősúrnak apja:
AR-PAD, aki a Föld Ura. Ma is megtalálható városnevek őrzik Eufrátesznél és Szíriában is, az Ótestamentumban ARPACHSAD, ARPAXHAD névvel található, egykor, létezett Árpád nevű királyság, azonos szakrális előjogokkal, mint az egyiptomi papkirályok.
A NAP, kiemelkedő szereppel bír, a maszkulin, jang erők sorában. Szinte minden, látszólagos tevékenységét, cselekvését és jelzőit, isteni erők megnyilvánulásaként tisztelték. Ismét megjegyzem, hogy nem külön –külön volt imádatuk tárgya a KEL-ÚT, vagy a NyUG-ÚTI, vagy SET-ÚT, a Sötét, (belőle lett SETH, a szétziláló, romboló erő istene), vagy SAMAS, Szemes, hanem, az azt működtető értelmet tisztelték.
A MANITU is előkerül, mint istennév, a Föld két ellenkező oldalán. Ha jobban megpiszkáljuk a név jelentését (MA = ma-gasságos hely,terület, ország, NI, mint nő, TU, tudós, aki Istentudatú Asszony ) kiderül, hogy a nagy indián harcosok, egy nagytudású, női istenséget (vagy isteni tudással bíró női lényt) fogadtak el, vezetőjükként. Ha a keleti kultúrák Anyahita történetét megértjük, nem lehetetlen az ő felbukkanása máshol, hitet és tudást plántálva a világ számos kultúrája részére.
Mai napig élő ábrázolás, a talpán álló háromszög, benne ponttal, vagy egy fényudvarral körülvett szemmel.
Ez, Isten Mindent Látó Szeme. Sumérok között, SZEM-ÚR.
Mind suméroknál, mind az Alföldünkön sok kerámia figura került elő, emberszerű idolként, viszont szokatlanul óriási szemekkel ábrázolva. A fejnek, csaknem kétharmad része a két szem. Fejükön, valami csúcsos süveget viselnek.
Lehet, hogy túl hangsúlyozott, karikatúrák, melynek jelentése SZEM-ÚR. De lehet, hogy ennek az úrnak, a földitől más, sokban eltérő szeme volt.
Egyiptom urai, időtlen idők óta, bőséggel használnak szemfestéket, mintegy hasonlatossá kívánnak válni, az Isten Mindent Látó Szeméhez.
Székelyek, a korai SEK-ER, azaz, a népnévre is emlékeztető SZEKÉR néven is tisztelik, a Napszekerét.

Halotti rítus

Sumér szövegekből, valószínűsített magánhangzóval, a következő fordítások keletkeznek, Barabás László kutatásai nyomán, összefoglalva:
A holt, TOOTH , azaz aki TUD, az isteni írnok jelenlétében elszámol tetteiről.
Bántotta –e a holt, az USHEK-NEM-AT ( tisztelte-e az ősök nemét, azaz szellemét?), SET-QU-ESU , szitkozza –e Istent, UTURE-KHIT, Út-urat hitt-e, NEHA-HAU, hazug volt –e, NE-BABUI , nem bántotta –e, a „vizek forrásait”, illetve, végzett-e fekete mágiát? Ha ezek, összeírva, többet nyomtak egy pihe súlyától, amit MACH-SA-n, mázsán mértek, a holt, ítéletre számíthatott.
Ez, azonban nem a végítélet volt. A holtat egy ALL-ATU szellem várta, aki kivallatta tetteiről. Mellette, a NU-KUTHA, nősténykutya szelleme állt. A holtnak, hogy ne szakadjon el a fénytől, LET-RA-t adtak, azaz kijáratot a Nap, azaz RÉ felé. Rossz szellemeket, melyek a holtak nyugalmát zavarnák, a MACH-KA fogta el. Együtt imádkoznak a holt BE-KE-jéért.

Az Istenfiú

ENLIL , az ÉN-lélek, aki hasonló módon teremt, mint a Biblia Istene. A teremtmények, a Boldogasszony emlőjén, azaz az anyai erőtől táplálva növekednek. Enlilt, Világfelügyelőként, Vigyázóként, a korai görög kultúrában lánghozó Prométeuszaként, (Piros, azaz Égő, - ma szólásban Jégtörő- Mátyás-, más nevén Mitrás, MÁTRA.) Mithrasz-ként, Ahuramazda-ként, Visnu, Odin, Fríg, Quatzcoatl, Pacal-nak, vagy Jézusként tisztelik, korszakok függvényében. Aligha találni még egy nyelvet, melyen ezek a beszélő istennevek visszaolvashatóak úgy, hogy azonos szerepkörükben maradjanak.
( Enlil=Én-lélek, Mithrasz=Mátyás, aki más bolygónak tudós atyja,vagy Ahuramazda = Ah, Uram, Az Ad, Visnu=Nö-vés, Hod-én = Odin, Frig =Figy, Kacsa-kotló, a „Tollaskígyó”, aki égi járművön utazik, Pasalként, illetve más néven Kö-kör-ica istenként gabonát ad az indián kultúráknak.
Egyiptomban, még az Ószövetség idején ismert volt a kenyérrel és borral áldozás, melyben az étel és ital, az isten teste és vére. Cselekedték ezt, az Ő , azaz a Korszakos Tanító emlékezetére…
Minden istenfiúnak közös jellemzője, hogy előrelépést, testi - szellemi haladást adtak az emberiségnek. Minden világhónapnak, megvan a maga újítója.
Legismertebb Világfelügyelőnk Jézus, kinek történelmi valóságát, sok kutató megerősíti. Bár, jelentősen eltérő, a Biblia tanításától, azonban az élete spirituális jelentőségéből semmit nem vesz el.
Legerőteljesebb irány, a Jézus pártus nembéli származása. A keresztény egyházaktól eltérően, a korabeli zsidóság idegen-nek említi őt. Ez idő szerint, a ragozó nyelvű, szkíta –magyar rokonságú pártusok, időleges békében osztoztak a terület fennhatóságán, a rómaiakkal. Birodalmuk, az Indusvölgytől, Eufráteszig terjedt. A pártusok igen ősi vallásúak voltak, papjaikat leginkább a táltos, vagy torda néven ismerjük. Alkalmazták a mágiát, asztrológiát, eszerint, a Mezopotániában lévő Sippar ( Széppár, vagy Szép-Pur, melyben a „pur” a lélek) városának asztrológusai keresték fel a Megújítót.
ADIABENE, Ádjabene nevű kormányzó herceg igazgatta Galilea ügyeit, legfőbb jószágigazgatója, nem más, mint Jézus földi atyja, József.
Mária, Mirjam néven, Helena Hamalka királynő unokahúga. Így, mindketten befolyásos, vagyonos emberek voltak. Mária, szent női rendben nevelkedik. Szűzi fogantatással termékenyül, ami minden mágikus kultúrában ismert, mert a Nagy Megújítók, a kozmikus elveket követik.
Tény, hogy Heródes miatt, valódi veszély fenyegeti a családot.
Jézus, gyermekkorától kezdődően, szellemi-lelki tréningen van a mágusok közt, a tanítói megjelenéséig.
Árpád apánk nagyanyja, Álmos fejedelem anyja, a pártus, hercegi Adiabebe család lánygyermeke volt. Bővebben Baldinyi Jós Ferenc: A pártus Jézus című könyvben találunk.

A magyar Árpádházi-királyok, szakrális pap-királyok, mind Univerzális ismeretek birtokosai voltak. Uralkodásuk, a nép egészének szolgálata volt.
Anyaelvű vallásuk, valóságos MÉH-kolónia volt. Minden dolgozó, a kaptárért élt, a vezér, pedig tevékenységével, termékenységével ugyanígy szolgálta az egységet. Filozófiájukat, a „ Termesz” elvnek is lehet fordítani.
Tevékenységük, a fizikai szintű megélhetésen túl mutatott, mert ők őrködtek, a rájuk bízott népek ( tehát szövetségesek is ) hitvilága felett is. A bőség, a jólét, a vallások és bőrszínek szerinti tolerancia, és az ősi mágikus tudás fenntartása volt fő feladatuk. Háborút, ez a tiszta MAG nem viselt, csak akkor, ha támadás érte őket, vagy vallásukat, valamint eredőjüket, azaz Erdélyt érte veszély.

Mára, lassan kikopik belőlünk a Természet, a Teremtés és a Termeszek elve.
A világ, az „Elvesz-elvet” gyakorolja. Azonban maradt egy Mag, aki a szakrális uralkodóját vissza, azaz Hazavárja.
Írnák 2006.01. 31.